COCAINE | ✔

36. Party 2.0

Jungkook pov

Amikor megláttam Jimint Jacksonnal, rögtön felment bennem a pumpa. Az agyam elborult pontosan úgy, ahogyan aznap Tae miatt a bulin. Nem tudtam gondolkodni, megindultam feléjük. Viszont amikor Jiminie elhúzódott tőlem, mintha felébredtem volna. A köd elszállt, a szívem megszakadt. Szóval ilyen érzés a viszonzatlan szerelem? Vajon hány ember érezte ezt miattam? Tegnap amikor előttem guggolgatott abban az irdatlanul szűk naciban, azt hittem a nyálam kicsordul. Többen szúrós szemmel néztek rám amiért úgy belebambultam Chim hátsójába. Nem tehetek róla, transzba ejt. Imádom azt a segget. Nem tudok és nem is akarok ellene tenni. Érte szívesen...

Jimin alig tudta visszafogni magát a meccsen. Akárhányszor belőttem, megugrott és felsikított. Mélyen belül szurkolt nekem ugyanúgy, mint eddig. Nem változott benne semmi. Az érzései irántam megmaradtak, ezt tagadni sem tudja. A teste reagál rám, a szíve sokkal hevesebben dobog ha mellettem van, a szemei folyamatosan engem keresnek és követnek, mélyeket lélegzik ahogy megérzi az illatom, és így tennék le róla? Soha. Azt akarom, hogy hozzám tartozzon, hogy csak az enyém legyen. Ne szóljanak hozzá, ne nézzenek rá, ne gondoljanak rá, ne álmodozzanak róla, mert ő az enyém. Legalábbis vágyom rá, hogy kimondhassam. Minden nap elmondanám neki percenként, hogy mennyire szeretem, lehoznám neki a csillagokat az égről, a Holddal együtt, megadnék neki MINDENT amit akar. Bármit megkaphatna, bármit tehetne, na nem bármit... de sok mindent. Velem. Csak velem. Már az is zavar, hogy idegen pasikkal egy levegőt szív. Beteg vagyok? Szerelmes.

Megnyertük, természetesen. Ahogy lekaptam fejemről ezt a szart, Jimin után néztem, de ő Jacksont ölelgette. A harag keserű ízét éreztem a számban, de a féltékenység is helyet kapott a düh mellett. Újra megindultam volna feléjük ha Yugyeom nem kapja el a vállam és fordít maga felé.
-Mégis mi bajod van? Hagyd már őket kettesben. Neked nem jött össze Jimin, Jacksonnak még sikerülhetne, ha nem baszogatnád őket folyamatosan. Jungkook, fogd fel, elbasztad, ha akkor nem érdekelt, most miért? Ha lettek volna iránta érzéseid, nem itt lennél, ha Jimin érezne irántad valamit, most nem ott lenne. Mit vársz? - szegezte nekem a mondatait. Hátbaszúrásnak éreztem minden szavát. Mintha késeket döfködnének belém, Sugáék helyeslése pedig csak annyit jelentett, meg is forgatták bennem azokat a késeket. Könnyeim újfent marni kezdték szemeimet, próbáltam visszafogni őket, de felesleges volt a próbálkozás, egy pillanat alatt megeredtek és onnantól semmi sem tartotta vissza őket. Leguggoltam majd le is ültem a pálya közepére. Tenyereimbe temettem arcomat, vállaim erősen rázkódni kezdtek. Fogalmam sincs miért ütött ki rajtam ez ennyire éppen most... rettentően szégyenlem magam a történtek miatt. Küzdeni próbálok a szerelmemért, megbántam amit tettem, bár meg sem tettem, ez az egész csak egy kibaszott félreértés volt. Jiminbe szerettem bele, nem akartam változtatni ezen én csak... elbasztam. A régi énem miatt senki sem hitt nekem, a legjobb barátom sem. Barát... furcsa egy szó, nem? Az az ember aki kikapar állandóan a szarból, kihúz minden bajból, fogja a kezed a legnagyobb slamasztikában, melléd áll ha faszságot csinálsz, vigyáz rád a nehéz időkben, megvéd saját magadtól, akiben a legjobban megbízol, ha kimondják a nevét, melegség jár át és elmosolyodsz. Egyszerűen nem tudsz róla rosszat mondani, annyira szereted, pedig neki mindig szemből beszólsz, ha összekaptok se tudsz vele nem foglalkozni, képtelen vagy haragudni rá sokáig, túlságosan hiányzik neked a hülye feje. Hé, ti hatan... a barátaim vagytok még? Hiányoztok. Hiányoztok, mert a sok faszságommal, a bunkóságommal, a személyiségemmel üldöztelek el titeket magam mellől. Pár meleg tenyeret éreztem meg vállamra nehezedni, valakik a hónaljam alá nyúltak, és csak azt éreztem ahogyan megemelnek. Csak még keservesebben sírtam, mint egy kisgyerek aki hiányolja az anyukáját lázasan.
Leültettek egy padra az öltözőben és egy nagy csoportos ölelésben forrtunk össze. Ahogy elengedtek és kibontakoztunk a szorításból, végigmérve mindenkit, kibőgött szemeimmel, láthattam, Jacks nincs köreinkben. Tehát Jiminnel van. Lehajtva fejemet, bocsánatkérésbe kezdtem. Mindenkitől egyesével elnézést kértem, elmondtam, hogy mindent megbántam és változtatni akarok. Azt már nem mondtam, de magamban elhatároztam, békén hagyom Chimet. Az én Chimemet. Nem szólok hozzá, nem bámulom, megpróbálom elfelejteni és hagyni, hogy kiteljesedhessen Jackson mellett. Már csak abban reménykedem, hogy boldog lesz. Jackie jó srác, bízok benne, biztosan megvédi majd még a széltől is.