JK pov
Be kell vallanom nem én vagyok pillanatnyilag a leghűségesebbnek titulálható egyén, de mentségemre szól, hogy a párom sem igazán erőlteti meg magát, hiszen most is más nyelve lóg a szájában, nem az enyém.
A csajszi akit szorongatok karjaim közt, jól összekente a rúzsával ajkaimat. Ez engem egy kissé undorít de még mindig nem annyira mint ez a... pasi aki Jimint eszi épp. Eldobtam magamtól a lányt, aki nem zavartatta magát, táncolt tovább önfeledten, mintha nem is történt volna köztünk semmi az imént. Chim felé kaptam jobb karommal, viszont ő is eltolta magától a ma esti csávókáját, így nem tudtam megragadni. A villódzó fényektől, tömény füstben, részegen szinte semmit sem láttam a külvilágból. Jimin arcán lefolyó könnyek elvették minden más dologról és történésről a figyelmemet. Bevillant pár kép amikor sírni láttam, vagy szomorú volt, amikor dühös és amikor boldog. Nevetése visszhangot vert a fejemben, miközben csak bámultam előre, míg nem egy kéz nehezedett vállamra.
-Te vagy Jungkook? - az említett testrész tulajdonosa Jimin hegyomlás pasijához tartozott. Mire leesett a kérdés már tette fel a következőt, meg sem várva a válaszomat. Mi van ha nem is én vagyok Jungkook, csak összetéveszt valakivel? Ez nem jut eszébe?
-Féltékeny vagy? - szemei enyéimet keresték, de nem tükröztek semmi mást bátorításon kívül. Egész barátságos ez a csávó. Legalábbis annak tűnik.
-Azt hiszem Jimin a mosdóba ment. - kedvesen mosolygott rám, majd kissé meglökött, hogy indulásra bíztasson. Nem mondom, eléggé zavart arcot vághattam, mert rendesen kinevetett engem. Viszonylag gyorsan feleszméltem és megiramodtam a wc-k felé, míg a... hegyomlás pasi az ellenkező irányt vette célba, ami a bárpultot jelentette. Hamar elértem a mellékhelyiség ajtaját, azt bevágtam s szembetaláltam magam egy nagyon édes, pityergő Jiminnel.
-Bébi
-Nem! Ne hívj így! Neh! - szaporán vette a levegőt, mellkasa fel-le emelkedett iszonyatos tempóban, vállai rázkódtak. Két lépéssel átszeltem a köztünk lévő távolságot, aztán szorosan átöleltem. Pillanatok kellettek, úgy bújt hozzám akár egy kiscica. Apró teste az enyémhez feszült, ujjacskáival a felsőmet szorongatta, buksiját a nyakhajlatomba fúrta és mélyeket szippantott. Percekig álltunk csendben, mozdulatlanul, csak érezve a másikat, hallgatva egymás lélegzetét, a dübörgő zenét. Időt hagytunk a helyzet feldolgozására.
-Vigyél el. - suttogta. A hanghatások miatt amik beszűrődtek a zárt ajtón keresztül is, alig hallottam meg a halk hangot. Felkaptam ölbe és kivittem az egész kócerájból. Az autómig vittem, s ott beültettem hátra. Nem kellett sok, hogy felmelegedjen az autó és ne fagyjunk szarrá, ezért is ölelgethettem nyugodtan a hátsóülésen a visszakapott szerelmemet.
-Bébi? - búgtam fülébe.
-Kookie, csikiz a hajad. - édes hangján minden szó tömény boldogsággal ér fel nekem.
-Olyan kis baba vagy. - kezdtem puszilgatni kipirult pofiját.
-Nem! Nem! Hagyj békén! Engedj el! Könyörgöm ne tegyél tönkre! Megígérted nekem! Megígérted, hogy megkapom a holdat, a csillagokat, de csak sötétséget kaptam! Üres vagyok újra, üres! Nekem ez a-ahnnyira sok Jungkook! Annyira sok! Nincs rád szükségem! Nincsen! Mikor érted már meg, hogy egyáltalán nem érdekelsz? - képzelgésemből ezek a mondatok szakítottak ki. Fejben elterveztem mi fog törtenni, de ezt nem kalkuláltam bele, úgy látszik. Jimin hisztérikusan ordibált és csapkodott akár egy ötéves amikor elveszik tőle a csokiját. Csak mosolyogni tudok rajta, a kirohanásán. Előre léptem felé de ezt ő nem így gondolta, lökött rajtam egyet, ezzel eltántorítva a részeg fejemet tőle. Szinte meg sem hallottam a sértéseket amiket a fejemhez vágott, nem számított. Nem tud megsérteni, nem tudok a rosszra figyelni. Elkábít az a mézédes érzés, hogy hozzám beszél, hogy itt van tőlem fél méterre, hogy hallhatom a hangját, hogy most kettesben vagyunk, hogy ha akarom megérinthetem, hiszen itt van előttem! Legyek szomorú vagy dühös? A szereteten kívül semmit sem érzek. Hiába minden, hiába smárolt nemrég egy random palival, hiába kellette magát folyamatosan, hiába a Jacksonos prank, mindegy volt a Ruka-s hülyeség is, bármit tehet, imádom ezt a férfit. Látszólag kiveszekedte magát, mert félrelökött, én pedig a kábulatban lévő fejemmel, hagytam, hogy kicaplasson az ajtón. Hirtelen kaptam észbe, s rohantam ki utána rögtön, de már sehol sem volt. Az autómat kezdtem keresni, ami mellesleg nehéz feladatnak bizonyult számomra, mert 1.nem tudtam hova parkoltam, 2.fekete az autóm és korom sötét van és 3.fogalmam sincs melyik az enyém. 5, ha nem több percembe fájt, mire megtaláltam ezt a guruló szart. Talán gyalog hamarabb Chim nyomára bukkannék. Igaz, már félig kijózanodtam, de kissé még húz a fejem az italtól. Istenem csak most az egyszer ne kapjanak el. Nem hagyhatom, hogy Chim egyedül mászkáljon az utcán, részegen és sötétben! Milyen szerelmes ember lennék én akkor? Nagy nehezen de elindultam egy random irányba, hátha pont arra ment Jiminie. Furikáztam, kocsikáztam de Jimint nem találtam. Leparkoltam egyszer pisilni, majd mentem tovább. Az időérzékemet szerintem elhagytam valahol hugyozásnál, asszem a fának döntöttem és nem hoztam magammal. A telefonom meg... hát halvány lila gőzöm sincs hol van, de már úgyis mindegy, ezen most nem aggódok. A zebránál megálltam, ugyanis kikaptam a pirosat. Egy csapat ittas fiatal botorkált át az úton előttem, mikor valami puccos fejű csávesz beállt mellém egy piros Ferrarival. Húzogatta a szemöldökét az én kis Mercedesemre. Kérdőn tekintettem rá, mint aki nem érti mi a problémája.
-Jhajj Merci, na megmutassuk neki? - szinte hallottam ahogyan a drágaságom válaszol. Csak a lámpára koncentráltam, mikor átváltott sárgára már készenlétbe helyeztem magam. Pillanatok kérdése a büszeségem. A pasi csak engem figyelt. Hiba.
3.
2.
ZÖLD!
Hajtottam, mint állat, a kanyarban lassítottam de egy hajszálon múlt, hogy nem csúsztam ki. A másik kocsit nem láttam a visszapillantó tükörben, ezért folyamatosan próbáltam lassítani, de valahogy még mindig éreztem magamban az alkohol hatását, így a reflexeim is tompultak az érzékeimmel együtt. Pillanatok alatt történt minden. Egy arc, egy villanás, egy sikoly kintről és kerekeim hangja a hiretelen történő fékezés következtében. A légzsák csodák csodájára a helyén maradt, viszont én kipattantam az ülésemről, s a földön ülőhöz siettem.
-Jól vagy?!
-Semmi ba- Jungkook? - rekedtes hangon szólalt meg, az ijedtséget kihallottam belőle. A szívem összeszorult a látványra... Amikor kimondta a nevemet, nem tudtam eldönteni milyen érzések kavaroghatnak most benne.
Hát ez nagyon gáz lett vagy nem is tudom ://
Azért jó hétfőt mindenkinek💜
YOU ARE READING
COCAINE | ✔
Fanfiction- Kookie nem olyan! - bizonygattam, talán nem is nekik, hanem magamnak. - De igen, csak még nem ismered. - Ugyan Jimin. Nevetség tárgya leszel egy héten belül. Big Hit egyetem, a két merőben különböző "srác", egy feladat, bántások, sértődés, szerele...
