COCAINE | ✔

17. Jealous

JK pov

-Mit mondtál az előbb Jungkook?

-S-semmit.

-Mindent értek. Mindig beleszaladok az ilyen emberekbe ugyebár. A sors meg akarja nekem tanítani, hogy ne bízzak meg senki olyanban akit nem ismerek minimum 10 éve. Talán soha nem fogom tudni felfogni, nekem nem jár semmi jó, kellemes, szép. Nekem nem jár. Ne haragudj, hogy vesztegetted rám az idődet. Hazatalálok. Jóéjt és köszönöm az estét vagy mit.

Lesokkolva álltam egyhelyben. Most a melegség után ami szétáradt bennem, arconbaszott a hideg levegő, a vérem ami egy perce még forrt, most belémfagyott. Jimin csak elsétált én pedig még percekig nem tudtam mozdulni az ólomsúlyú lelkem miatt. Rettenetesen éreztem magam. Annyi mindenen ment keresztül, én megígértem neki egy hatalmas dolgot, talán kezdett megkedvelni és most megint a nullán vagyok nála, sőt talán minuszba is csúsztam.

Sokszor egy fasz vagyok, de sokan megérdemlik. Azokkal a tipikus ugyanolyan lányokkal milyennek kéne lennem? Ha ribanc, hát úgy is kezelem. Akinek a személyisége abból áll, hogy sminkel. Hobbi? Smink. Téma? Smink. Szakma? Smink. Nem a sminkkel és a sminkesekkel van problémám hanem na mindegy itt Jimin a lényeg. Hagytam elmenni aztán már sötét is van. Nem akarom, hogy egyedül mászkáljon.

Mindent otthagyva, szemetet, maradék kaját és innivalót, elkezdtem futni a kijárat felé. Mikor kiértem az ajtón, nem láttam semmit csak a sötét eget, nem láttam Jimint a távolban, nem láttam kirajzolódni az alakját, nem láttam szart se, sőt a 300 méteres körzetben senkit, egyetlen lelket sem.

-Ezt elbasztam. Remélem nem esik bajod amíg hazaérsz... - magam elé suttogtam, csak úgy a levegőbe, azt hittem nincs itt senkit, azt hittem már elment.

-Ha hazakísérsz, biztosan nem lesz bajom.

Megfordultam, majd szemem elé tárult Jimin ahogyan a falnak támaszkodva, karba tett kezekkel figyel engem.

-Jimin! Szia. - örömömben hónalja alá nyúlva felkaptam karjaimba s megpörgettem őt a levegőben, akár egy hercegnőt.

-Ja... szia? Ju-Jungkook, tegyél le most azonnal!

-Dehogy teszlek, szépségem! Tudod mennyire aggódtam?

-Aggódtál? Nem vagyok egy porcelánbaba.

-Nem, nem azért. Vagyis nem csak azért. Tulajdonképpen nem tudom miért csak bűntudatom is lett hirtelen és tudod én egyáltalán nem úgy gondoltam.

-Lényegtelen. Ha mindenen kiakadok, semmivel sem vagyok jobb, mint egy hisztis ribanc, és ha olyan vagyok, akkor igaza volt az exeimnek.

-Jimin! Ne halljak meg mégegy ilyen mondatot a szádból! Megértetted?

-Ugyan, Kookie. Nem kell a duma.

-Milyen duma, Chimmy? Milyen duma? Duma, miszerint tökéletes vagy. Ha nem másnak, hát nekem. Izzok amikor a közelemben vagy. Még soha de soha nem éreztem ilyet. Az érzés ami melletted a hatalmába kerít, egyszerűen leírhatatlan, szavakkal nem tudom elmondani, de imádom. Érezni akarom, érezni tudnám egy életen át.

-Jungkook, kérlek, ehhez fáradt vagyok már.

-Hagyd már, hogy elmondjam amit szeretnék és ne vágj közbe.

-Na, mondd.

-Nem hívtam még senkit a meccsemre. De szeretném ha te tényleg eljönnél szerdán, ide négyre, és szurkolnál nekem, amiket pedig lőni fogok kapura, és betalál, mindet neked küldöm. Majd amikor megnyertük, te leszel az első akihez odarohanok. Aztán téged viszlek el vacsorázni, moziba, vagy ahova csak akarod, aztán nálam alszol, velem, megszeretgetlek, aztán megkérdezem leszel-e a pasim, akire felesküdhetek és vigyázhatok és szerethetem. Ha igent mondassz, onnantól mindenkinek levágom a kezét aki hozzádér és beverem a pofáját aki rosszat mond rád, vagy neked.

-Jézusom, csak sétáljunk haza és felejtsük el a csókot. Legyünk haverok, mint mondjuk Jinnel, érted.

-Nem tudom elfelejteni azt, ahogyan az ajkaid falták az enyémet, mert az emléket nem tudom kitörölni de ha szeretnéd nem beszélek róla. És nem leszek a barátod, a pasid leszek. Legkésőbb vasárnap összejövünk, hétfőn meg már mindenki furán fog rád nézni az egyetemen, mert tudni fogják, az enyém vagy.

-Azt megnézem.

-Nézd csak bébi. Te nem azt mondtad nem akarsz úgy hívni, mint mindenki más?

-De.

-Akkor hívj szerelmemnek.

-Ch.

-De a szívem is megteszi, vagy édesem, esetleg daddy.

-Van már apám, kösz.

-A csávó akivel telefonon beszéltél? Ki is lenne ő?

-Miért? Féltékeny vagy? Elvégre csak haverok vagyunk.