COCAINE | ✔

9. Cut

JK pov

-Kérlek... megtennéd nekem, hogy...

-Hogy?

-Levágod a hajam?

-Miért vágnám én le a hajad? Cipeld el a segged fodrászhoz.

-Minek fizessek ha te is levágod? Sugának is te csináltad! Sőt nekem csak vágni kell, szőkíteni nem! Nekem miért nem csinálod meg?

-Hát mert...

-Ne keress kifogásokat, hozok ollót.

Nem ez volt az eredeti tervem, de közelebb kéne kerülnöm hozzá. Azok hárman a képembe vágtak egy nagyon fontos információt, és így egy rövid értelmezés és újratervezés után már tudom mit kell tennem. Ha nem nyílik meg könnyen, majd én kinyitom. Nem tudom megvárni amíg elkezd saját magától megbízni bennem. Nyilván nem tudok addig kavarni senkivel, amíg őt hülyítem, mert ugye mi van ha megtudja? Pocsékba megy minden addigi munkám. Ha Jimin egy virág akkor el kell ültetnem, utána úgyis leszakítom de majd megvigasztalják a barátai, különben is minek van akkor Hoseok? Ő se unatkozzon már, majd én teszek erről is. Szívesen.

-Szóval, milyet szeretnél? Amúgy, hogy nem veszik észre a felszívódásunkat?

-Mert barmok, na, van itt rólam egy kép régebbről, pont ilyet.

-Jeon, ezen félmeztelen vagy és szart se látok a hajadból. Nem érdekel a hasad!

-Ez nem cSaK egy haS, ez egy KoCka Has.

-Most szemetforgatnék ha nem fájna már.

-Amúgy... kontaktlencséd van?

-Nem, alapból kék a szemem, szerinted?

-Nem látsz jól?

-...

-Most mi van? Valaki azért hordja mer' tetszik neki.

-Aha.

-Nem kedvelsz, ugye?

-Hát, Jeon, nem fogok hazudni.

-Értem. És örökre elkönyveltél vagy... megengeded, hogy megváltoztasssam a kialakult véleményed?

-Minek? Nem jó ez így? Nincs közünk egymáshoz, nem beszélünk egymással, nem tudunk semmit kb a másikról. Téged se érdekel, nem tudom minek tetteted, meg engem se. Csak én legalább nem tettetem.

-Jimin, amikor én megláttalak, a kapuban, eldöntöttem, hogy felváltom melletted Hoseok helyét. Nem szabadulsz tőlem.

-Hoseok helyét még Jézus Krisztus se tudná felváltani.

-Nem a bff-ed akarok lenni, hanem én akarok állni ott, szorosan hozzádbújva, és ölelgetni.

-Miért? - a hangját szinte alig hallottam, mindössze suttogás volt. Vagy nem tudta, vagy nem akarta hangosabban feltenni ezt az egyetlen szavas kérdést.

-Fogalmam sincs. - az én hangom az övével ellentétben erősen hatott a néma csendben. Rekedt és mégis határozott hazugság. Mert ugye ez csak egy hazugság, amit remélem elhitt. Első látásra elég nagy hiszis picsának gondoltam őt is, üres fejjel, de ahogy egyre többet tapasztalok az egész lényéből, rá kell jönnöm, mekkorát tévedtem. Ez akkor is csak egy hazugság. Ha kék malacok esnek az égből, se leszek meleg, vagy ha Honey becsajozik, ez is ugyanolyan lehetetlen dolog. Ha lesz barátnője esküszöm kiállok az egyetem közepére és elordítom magam: MELEG VAGYOK! De ilyen nem lesz, ahogyan a Jimines dolog is egy nagy kamu. Szimpla színjáték. Ha én vagyok a színész... Jimin a színdarab, sőt én vagyok az író, Jimin a kellék, vagy a papír.