COCAINE | ✔

41. Date again

Jimin pov

Amint Taetae megölelt, minden érzelmem kiadtam magamból, más szóval: bőgni kezdtem. Hobi is felkelt a nagy szenvedésemre, így hárman egy üveg bor mellett beszéltük ki a gondjainkat. Eltelt egy, majd két és végül három óra. A nap első sugarai küldtek minket ágyba. Szerencsénk lévén, egyikünknek sem pár óra múlva kell a dolgára mennie, így még aludhattunk ameddig jól esett. Az okos kis szar amit mindig magammal hurcolok, lemerült és kikapcsolt, tehát nem, hogy nem keltett fel, nem tudtam megnézni az időt. Ki kellett vonszolnom magam a konyhába, hogy a fali órán megnézzen hány óra van! Ilyet. Kikérem magamnak. A telefont töltőre dugtam s készülődni kezdtem reggelizés közben. Mostanság nem fogom magam annyira vissza kaja téren, ez pedig meg is látszik az alakomon, hiszen rögtön híztam vagy 2 kilót. Jövőhéttől visszaáll minden a régi kerékvágásba. Nem iszok alkoholt, nem dohányzom - bár ezt az egyet nem is próbáltam még -, nem esek szerelembe és nem eszek olyat amiben cukor van, a húst is száműzöm egy időre.

***

Jungkook pov

Jimin szavai reménnyel töltöttek el újra. Tehát csak félreértés volt?!
-Félreértés? - suttogtam magam elé a sötét szoba falainak. -Jackson! - a név már hangosabban hatott. Átrongyoltam barátomhoz, s bevágódtam mellé az ágyba.
-Sajnálom! Szeretlek tesó! - öleltem át, majd összeborzolva az amúgy is kócos frizkóját, tovább álltam. Már a folyosón hívni kezdtem Jimint, hogy minél hamarabb beszélhessek vele. Viszont folyamatosan csak a csengő hangot hallhattam, szerelmem édes hangja helyett. Letettem majd újrahívtam. Ezt megismételtem vagy tízszer, s messengeren is, de nem kaptam választ. Vagyis de. Kaptam. Mely szerint nem kíváncsi rám többé. Hosszan nyomtam meg a kikapcsoló gombot, majd a fekete képernyővel együtt, eltettem a legalsó fiókomba az ágyam melletti éjjeliszekrényemben. Bebújtam vissza a pihe-puha takarók köze és VÉGRE ALUDHATTAM. SÍRVA. Tehát nem aludtam. Jimin, most mit csinálsz? Azon kívül, hogy megint összetöröd a szívem.

Reggel Jacksonnal és a csapattal töviről hegyire átbeszéltünk mindent... Most az ebédlőasztalnál ülünk az egyetem menzáján, és én ki akarom kérni a véleményüket Jiminnel kapcsolatban. Megmutattam nekik az este történt tweeteléseket, megemlítettem Rukát, majd azt is, hogy Jimin nem vette fel nekem a telefont mindazok után, s most újfent kétségek közt maradtam.
-Mit kéne tennem? - tettem fel a kérdést, amely hajnal egy óta gyötör.
Erre mindenkinek más és más arckifejezését láthattam, s úgy tűnt nagyon törik a fejüket.
-Nem'tom. Őszintén fogalmam sincs. Lehet, hogy Jimin megunta a balfaszoskodásodat, mert nem tudod elétolni a képedet és azt mondani neki szemtől-szembe, kertelés nélkül, hogy SZERETLEK! - Honey kissé hangosabban beszélt, mint kellett volna, ezért a nyüzsgő diáksereg felénk kapta a fejét, de pillanatokon belül magunkra hagytak a szempárok.
Igazat adva bólogattam, s mire válaszoltam volna, jött a következő monológ Jacksontól.
-Jungkook. Belebolondultál vagy szerelmes vagy? Esetleg megbolondultál tesó. Azt hitted ma hajnalig, hogy én és Jimin kavarunk. Ismétlen. Én és Jimin! Ki hisz el ilyet?! Mi a fasz bajod van amúgy is? A régi Jungkook már menne és flörtölne, mint állat, bezzeg erre te csak lógatod a lábad és vársz a sült galambra, hogy a szádba repüljön. Kezdesz szánalmas lenni. Már ne haragudj. - tette hozzá.
-Helló skacok, miről folyik a diskurzus? - egy kosaras srác ült be mellém, akit már régről ismerünk, bár még most sem tudom mi is a neve.
-Jimin. - szontyolodtam el újra. Nyilván tudja mi történt, az egész kibaszott egyetem tisztában van a magánéletemmel.
-Hagyd már el ezt a témát. Nem haladsz a sráccal semmire. Annyira gáz az a gyerek. Szokj vissza a csajokra, sokkal jobb őket tömni, mint azt a seggtelen ficsúrt. Tapasztalatból mondom. - utolsó mondatára a szívem kihagyott egy ütemet, s rögtön a pólója nyakához kaptam, úgy húzva közelebb magamhoz.
-Mit mondtál, te kis
-Jungkook, ne itt. Engedd el. - szólt rám Suga sokatmondóan, mégsem bírtam eleget tenni kérésének, csak jobban és jobban szorítottam a szürke anyagot, mikor meghallottam egy torokköszörülést. Felnéztem s az egyik professzor állt felettünk, így megmenekült ez a fasz.
-Nyugi Kookie, egy kurváért nem éri meg egy spannal se összekapni. - folytatta a hergelésemet.
-Na ide figyelj te suttyó paraszt, ma délután szarrá verlek ha kijutok ebből a nyomorult egyetemből, ha megtalállak esküszöm, hogy
-Jungkook! - egy vékony hang szólított nevemen, nem messze állt tőlem, talán 2 méter lehetett köztünk maximum.
-Jimin? - csak egy méltatlankodó szempárral találtam szembe magam. Chim ma is brutálisan jól nézett ki, habár szemei alatt kis táskák csücsültek, még így is elképesztő látványt nyújtott. Számomra! Más ne nézze meg! Alsó ajkamat meg kellett nyalnom, s mélyen szívtam be a levegőt a heves szívdobogásom miatt, hátha kissé lenyugszom. Néha nem értem, hogy válthat ki belőlem ilyen reakciókat. Vajon ő mit érez most?
Nem méltatott többre, fogta magát és kifordult a helységből. Csak nagy szenvedés árán jutottam ki az asztaltól, s próbáltam utána eredni. Mire kikászálódtam a tömegen keresztül a folyosóra, sehol sem láttam. Ezt az esélyt is remekül elszalasztottam. Csodás.
-Na mi az, elijesztetted a kis Jiminiet? - jött felém a személyes boxzsákom. Nem állt meg előttem, el akart menni mellettem, azt várva, hogy félreállok. Makacs személyiségemnek köszönhetően bevállaltam az egész gyereket, aki így kicsit megtántorodott. Terveztem, most csak leülök a helyemre lenyugodni, viszont újra megszólalt.
-Hohohó, kicsit agresszív vagy, csupán egy picsa miatt. - ennyi kellett nekem. Még le se helyeztem popsimat a székre de már pattantam fel és szembefordultam a sráccal. Egy hatalmasat, minden erőmet összeszedve -khm újra- bevertem neki, mire ő hátraesett, neki a mögötte lévő asztalnak. Az asztal kettétört, minden kaja a földre esett, a diákok pedig minket bámultak. Honeyék hatalmasat nevettek, majd mögém álltak s elhagytuk az ebédlőt, viszont én még visszaszóltam a gyereknek.
-Délután találkozunk!