Csak egy sima unalmas nap volt, mint a többi. A hotel szobába feküdtem és a plafont bámultam. Az utolsó forgatási nap karácsony előtt. Holnap már haza felé tarthatok ahol jó eséllyel egyedül leszek ismét.
Idegesen túrtam a hajamba majd keltem fel. Az ágytól egészen az asztalig elmentem és elvettem a telefonom. Elsőnek anya számára nyomtam rá. Vártam, hátha felveszi, de csak a hangpostára kapcsolt. Mikor másodjára próbálkoztam kinyomta.
Nagyot sóhajtva ültem le az ágyam szélére majd forgattam a kezeim között a telefonom. Hol is ronhattam el ennyire az életem? A családom gyűlöl, a barátaim utálnak, a munkatársaim pedig nem akarnak látni.
Az elméletileges barátnőm pedig a szemembe sem képes nézni, pedig jó eséllyel ő tett tönkre teljesen. Persze a rajongóknak nem vagyok képes elmondani ezeket. Hogy is lennék rá? A telefonom feloldva mentem rá az instagramra. Elsőnek Z új képét dobta fel. Jacob-al és Jake-el volt a képen.
Boldognak látszottak. Akkor én miért nem vagyok boldog? Miért érzem egyedül, magányosnak magam?
Hirtelen felindulásból az üzenetekre is rányomtam. Temérdek mennyiségű várt rám, de egyikkel sem foglalkoztam, most nem. Azt figyeltem, hogy Jake vagy Haz írt-e, de nem. Számukra már nem létezem. Ellöktem magamtól őket, olyan messzire amennyire csak lehetett.
Lett volna lehetőségem, hogy vissza hozzam őket, de nem ment. A szavak a torkomra forrtak. Nem volt hangom, hogy elmondjam mennyire fáj.
Miközben görgettem egyre lejjebb szemet szúrt egy üzenet. Nem is annyira üzenet, hanem inkább egy hangüzenet.
Kíváncsiságból rámentem majd elgondolkodtam. Biztos hallani akartam ezt? Mi van ha egy újabb bántás? Kíváncsi vagyok én arra egyátalán? Végül a kíváncsiság győzött. Újra és újra ez történik.
Kiss Maya: Jó napot! Vagyis inkább szia, nem vagy annyira idős - hallottam meg egy zavart hangot. Érdeklődve vettem feljebb a hangerőt. - A nevem Maya, Maya Kiss. Nem mintha neked ez bármit is mondana most - nevetett. - Ma 2020. Agusztus 1-je van. Ezt azért mondom, mert nem tudok, hogy mikor fogod ezt meghallgatni, vagy, hogy egyátalán megfogod-e - motyogta. - Igazából ez nem az én ötletem volt. A barátaim mondták, de hidd el én nem csinálnék ilyen hülyeséget - mondta. - Bár most is azt csinálom, szóval....ja - nevetett. Aranyos nevetése van, csak túlságosan félénk. - Gondoltam, mert úgysem válaszolsz így unalmamban bármit elmondhatok ide, legalább az emberek nem néznek annyira hülyének - folytatta. - Mára ennyi lenne, de ez csak úgyis csak egy bevezetés lenne, még száz és száz ilyen üzenetet szeretnék neked küldeni, remélem bírod és nem letiltasz, mint általában a barátaim tennék - mondta, mire felnevettem.
Kedvesnek tűnt. A hangüzenet után már csak egy szia-t írt. Igaza volt. Nem hagyta abba a hangüzenet küldését. Minden nap, ugyabban az időpontban küldött egyet. Már léptem volna a következőre, mikor nyílt az ajtóm és egy alak lépett be a szobába.
- Tom - biccentett felém Zendaya.
Már épp szólásra nyitottam a szám mire megrázta a fejét.
- Haz üzeni, hogy indulj előbb - mondta hirtelen majd elhagyta a szobát.
Arcán csak a megvetést láttam. Semmi mást. Csalódottan dőltem el az ágyon majd bámultam tovább a plafont. Vajon valaha is megfognak nekem bocsátani? A barátaim, a családom. Egyátalán megérdemlem, hogy megbocsássanak?
*******************************************
BY: gljnk24
(remélem tetszik)
Írva × 2020. 08. 16. (vasárnap)
ВЫ ЧИТАЕТЕ
100 𝐌𝐄𝐒𝐒𝐀𝐆𝐄𝐒 𝐅𝐎𝐑 𝐘𝐎𝐔 ; ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ
Фанфикшн[ 1 0 0 - Ü Z E N E T - N E K E D ] ~ tom holland ff ~ [Kezdet - - - > 2020. Augusztus 16.] [Befejezés - - > 2020. október 25.] Kiss Maya egy félig magyar, félig amerikai lány. Éppen egyetemi évei alatt van, mikor a barátai unszolására ráír egyik...
