A repülőtér előtt álltam és a telefonom kijelzőjét figyeltem. Egy perccel múlt este hét óra. Az apám jobb esetben 4 perc múlva érkezik, abban az esetben, hogyha nem haragszik rám annyira, hogy itt hagyjon.
Decemberhez híven, London eléggé lehűlt. A kabátom összébb húzva fújtam ki a bent tartott levegőt, amely fehér füstként szállt az éjben.
Már adtam volna fel és hívtam volna egy taxit, mikor megpillantottam apám autóját. Össze szorított szájjal indultam el felé majd mikor odaértem kinyitottam a hátsó ajtót. Csak a táskám dobtam oda, majd beültem előre.
- Szia apa - köszöntem halkan.
- Fiam - biccentett felém.
Nem volt túl kedves, de mogorva sem. Nem látszott különösebben, hogy haragszik-e rám, de a szívem mélyén tudtam, hogy így van.
Nem mondtam neki többet. Lehajtott fejjel hallgattam a rádióból áramló halk zenét.
Hátra döntöttem a fejem és lehunytam a szemem. Idegesen markoltam meg a pólóm alját. Nagyot nyelve húztam össze magam majd oldalra fordítva a fejem apámra tekintettem.
Szigorúan az utat figyelte. Nem nézett rám, de még csak a szeme sarkából sem. Végül a házam elé értünk. Feszülten markolt rá a kormányra majd nagyot sóhajtott. Csalódottan fordult felém és már nyitotta volna a száját, de nem akartam hallani. A tekintetéből mindent kitudtam olvasni.
- Nem kell mondanod semmit - suttogtam. - A többiek már elmondtak mindent - sóhajtottam majd kiszálltam a kocsiból.
A táskámat kivéve csaptam be az ajtót majd vissza sem nézve mentem be a házba. Mikor annak az ajtaját is becsuktam, hallottam, hogy apa elindult.
Nagyot nyelve csúsztam le az ajtó mentén majd körbe tekintettem. Olyan üres volt az egész ház. A telefonommal a kezembe keltem fel majd mentem a konyhába. A pultnak támaszkodva tettem le a telefont, majd nyitottam meg újból az instagramot. Kíváncsi voltam, hogy pontosan mikor is írt a lány következőnek.
- Szia, tudom most nézheted, hogy miért is csak ilyenkor küldöm ezt. Ma 2020 szeptember 20-a van. - közölte. - Az iskola már rég elkezdődött, de igazából nem emiatt küldöm ezt. A film miatt üzenek. A "Devil all the time" miatt. Nagyon tetszett. Ameddig nem látthattam a filmet addig az előzetes zenéjét hallgattam. Szinte már a barátaim idegeire mentem vele - nevetett fel.
Hogy, hogy hiányzott nekem ez a nevetés erre a pár órára.
- A barátnőmnek is tetszett, azt mondta, hogy jól áll neked ez a szerep. Szerintem is - suttogta. - A magyarázatom arra, hogy nem írtam az pedig az, hogy elvették a telefonom. A szüleim azt hiszik, hogy ezzel minden megoldódik. Már két napja megkaptam. Néztem is a live-od. Jól néztél ki, de úgy tűnt, mintha szomorú lennél. Érdekelne engem, hogy mitől voltál az - mondta. - Talán feltudnálak vidítani, ahogy te teszed velem - folytatta. - Már ha lenne kedved velem beszélni, bár miért is lenne - motyogta.
Leállítottam a hangüzenetet. Ennyire feltünő lett volna, hogy nem éreztem jól magam? Vajon a többi rajongónak is feltűnt? Vagy csak neki. Örülnék neki, hogyha egyedül lenne. Nem volt kedvem elmagyarázni, hogy mi is történt. A telefonnal a kezemben léptem be a fürdőszobába majd elindítottam ismét az üzenetet.
- Igazából furcsa is lenne. Nem tudom miért, de furcsa lenne veled beszélni élőben - hallottam a hangján, hogy mosolyog. - Furcsa lenne hallani a britt akcentusod, bár örülnék neki. Mindig is olyan aranyosnak találtam - vallotta be.
Ahogy neki az volt furcsa, hogy velek beszéljen élőbe, nekem ezt volt hallani furcsa. A lány úgy beszélt hozzám, mintha nem is én lennék az. Bátrabb volt, mint az eddigi rajongók.
Vajon azért volt bátrabb, mert nem személyesen mondta ezt nekem? Talán ő személyesen is ilyen.
- Nem tudom, hogy mennyire lesz ciki ez, amikor meg is nézed, de már nem érdekel. Sokszor égettem le magam az életemben. Már hozzá vagyok szokva - folytatta. - Kíváncsi volnék, hogy neked hány ilyen alkalmad volt. Hányszor volt olyan amikor legszívesebben elsüllyedtél volna a föld alá? - kérdezte.
Pár pillanatig nem szólalt meg. Már féltem, hogy valami baj történt. Hirtelen egy csattanást hallottam, majd a lány hangja is csatlakozott ehhez.
- Bocsi csak beakadt a pulcsim és leestem a székről - magyarázta, mire kissé megnyugodtam. - Nem tudom, hogy ezt miért mondtam ki hangosan - motyogta. - Tudod nem tudom, hogy mit oszthatnék meg veled - mondta. - Olyan furcsa ez az egész. Reménykedem benne, hogy nem látszom most teljesen őrültnek - nevetett fel.
Most is furcsa volt a nevetése. Megint olyan volt, mintha nem boldogságból nevetett volna.
- Igazából ha választanom kéne, hogy hol legyek valószínűleg azt mondanám, hogy London - mondta hirtelen. - Mindig is látni akartam azt a helyet, de tudom, hogy soha nem jutok el oda. Soha nem hagyom el az én országom. És ez mind a szüleim hibája - morogta.
A hangja furcsa volt. Számomra ismeretlen akcentussal beszélt.
- Néha azt kívánom bárcsak meghalnék. Kinek hiányoznék egyátalán? - suttogta a szavakat, de nem értettem semmit.
Egy számomra idegen nyelven beszélt. Azokhoz a nyelvekhez amiket eddigi életem során hallottam, egyikre sem hasonlított.
- Most mennem kell. Legyen jó estéd és maradj mindig ugyanolyan, mint eddig - mondta majd már nem volt tovább.
Egyedül maradtam a fürdőben a hangja nélkül. A tükörbe tekintve végig néztem magamon. Mit látnak bennem annyira az emberek? A lány sem tartotta magát soknak. Bennem miért van több az emberek szerint? Miért nem hasaltam el eddig?
A hajamba túrva támaszkodtam a mosdókagylónak majd lehajtottam a fejem.
- Mi lenne, hogyha ez csak egy álom lenne? - suttogtam magam elé. - Tom - tekintettem fel. - Ébredj fel - motyogtam magam elé.
*******************************************
BY: gljnk24
Írva × 2020. 08. 18. (kedd)
ESTÁS LEYENDO
100 𝐌𝐄𝐒𝐒𝐀𝐆𝐄𝐒 𝐅𝐎𝐑 𝐘𝐎𝐔 ; ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ
Fanfic[ 1 0 0 - Ü Z E N E T - N E K E D ] ~ tom holland ff ~ [Kezdet - - - > 2020. Augusztus 16.] [Befejezés - - > 2020. október 25.] Kiss Maya egy félig magyar, félig amerikai lány. Éppen egyetemi évei alatt van, mikor a barátai unszolására ráír egyik...
