100 𝐌𝐄𝐒𝐒𝐀𝐆𝐄𝐒 𝐅𝐎𝐑 𝐘𝐎𝐔 ; ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

- I'm happy?;

{ T H O M A S }

Nem voltam képes több üzenetet meghallgatni tőle. Nem voltam képes arra, hogy szembe nézek azzal amit ő érez. Az istenért is! Még azzal sem tudtam szembe nézni, hogy én mit érzek.
Magányos voltam, azt tudom. Miközben ezen gondolkodtam elhomályosodott a tekintetem. A kanapén feküdtem és kifejezéstelen arccal néztem a tv-t. Az igazából szerelem ment. Tökéletes karácsonyi film. Tessa a tv és a kanapé közötti területen járkált fel-alá, amit inkább figyeltem most, mint a filmet.

- T-tessa - szóltam neki rekedtes hangon.

Ő felkapta a fejét, majd közelebb jött hozzám és lefeküdt elém. Nem volt boldog. Látszott rajta. Akkor lenne igazán boldog, hogyha a családommal lenne.
Nagyot sóhajtva fordítottam el a tekintetem a plafon felé, majd töröltem meg a szemem. A számba haraptam, hogy elfojtsam a feltörekvő könnyeket.

- Tessa, h-hol rontottam el mindent? - kérdeztem tőle halkan.

Az állapotom cseppet sem volt jó. Nem aludtam és nem ettem. Csakúgy voltam. Nem posztoltam semmit csak feküdtem otthon és tanultam a szövegem. Nagy valószínűséggel a többiek anyáék házában voltak és együtt sütöttek valamit vagy néztek talán valami filmet.
Újra Tessa-ra tekintettem, hátha válaszol, de mint, ahogyan a legtöbb kutya, Tessa sem tudott beszélni.

Ekkor eszembe jutott a lány. Talán mégis megkéne hallgatnom, nem? A hajamba túrva keltem fel, majd vettem a kezem közé a telefont. A kezeim remegtek, a fejem pedig fájt.
Pocsékul éreztem magam.

- Szia - suttogta a lány. - Ma december elseje van. - kezdett bele. - Elmentem a barátaimmal moziba, nem nagyon volt élvezetes - motyogta. - Úgy érzem egyre inkább eltávolodunk - suttogta, majd mozgolódást hallottam.

- Nem hiszlek el! - ordította hirtelen egy ismeretlen. - Már megint itt henyélsz csak. Elegem van belőled! Bárcsak megse születtél volna! - egy ajtó csapódás követte ezt a hangot.

Hallottam a lány elakadó hangját. Ez egyátalán nem tetszett. Ilyen lenne az élete? Ezt kapja minden percben? Mélyet sóhajtott, majd újra mozgolódást hallottam. Nem értettem mit mondott a nő, de biztos nem lehetett kellemes.

- Hát bemutatnám az anyámat - sóhajtott egyet. - Sajnálom, hogy így kellett megtudnod. Néha jobb szokott lenni a helyzet - suttogta, majd vélhetőleg becsukta az ajtót. - Sokat gondolkodtam, hogy inkább a nagyimékhoz költözöm, de esélytelen lenne az egész helyzet - mondta. - Hallottam mi történt veled és Nadia-val. Vagyis csak pletykákat, de hallottam róluk - motyogta. - Gondoltam érdeklődöm afelől, hogy hogy vagy, de nem hinném, hogy bármilyen választ is kapok - mondatára lehajtottam a fejem.

- Azért sajnálom, jobbat érdemeltél volna - suttogta, majd megállt a hangüzenet.

A telefonom oldalra dobtam majd felkeltem a kanapéról. Felvettem a kabátom, majd az ajtóba megtorpantam. Vissza tekintettem Tessa-ra, majd halvány mosollyal bicentettem felé.

- Mindjárt vissza jövök kislány - suttogtam, majd kiléptem a házból.

A hideg levegő azonnal arcul csapott. Mélyet lélegeztem, majd elindultam az autóm felé. Szükségem volt a családomra. Beszélni akartam velük. Ha nem is mindegyikkel, de anyával igen. Nem akartam tovább csinálni így.

*******************************************
BY: gljnk24

Írva × 2020. 09. 28. (hétfő)