100 𝐌𝐄𝐒𝐒𝐀𝐆𝐄𝐒 𝐅𝐎𝐑 𝐘𝐎𝐔 ; ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

- unexpected guest;

{ T H O M A S }

Miután leszállt a gép felébresztettem Maya-t. Egészen nyugtató volt, ahogyan halkan szuszogott és csak így adta a tudtomra, hogy mellettem van és jól van. Nem mertem hangoskodni. Ha kellett volna, egy mozdulatot nem tettem volna, csak azért, hogy ne ébresszem fel őt. Az autómat még pár órával ezelőtt rendeltem ide.
Nem volt kedvem megkérni sem senkit és ahhoz sem volt kedvem, hogy egy taxi-ba beüljek és magyarázkodjak. Nem akartam beszélni, csak haza menni és Tessa-val és Maya-val lenni. Össze akartam őket ismertetni. A gondolkodásomból egy halk, rekedtes hang emelt ki.

- Minden rendben? - kérdezte érdeklődve.

Egy percre felé kaptam a fejem, de aztán újra az utat kezdtem el figyelni.

- Hát persze - motyogtam. - Csak fáradt vagyok - tettem hozzá. - Meg azon is gondolkodok, hogy hogyan is beszéljek a családommal - folytattam. - Tudod, nem akartam, hogy ez történjen. Hiányoznak - suttogtam. - Úgy látszik nekik én nem - lassítottam az egyik lámpánál.

Maya láthatóan elgondolkodott azon, amit mondtam majd szólásra nyitotta a száját, de vissza is csukta.

- Miért nem mondod nekik azt amit érzel? - kérdezte végül. - T-talán megértenének - motyogta.

Talán igaza volt, de nem voltam elég erős ahhoz, hogy a szüleim elé álljak. Most nem. Mit is mondhattam volna nekik? Ha az érzéseimet mondtam volna el, akkor úgy kezdtem volna bele, hogy szinte már belebetegszem ebbe az egészbe.
Nem alszok és nem eszek rendesen. De hát mit is tudtam volna ez ellen tenni? Talán megpróbálhattam volna nélkülük élni, de bevallom nem megy.
Szükségem van a családomra, arra, hogy tudtam, hogy minden rendben velük és velem is. Ezt viszont most nem kapom meg.

- Tudod - kezdett bele Maya. - Lehetséges, hogy megkéne inkább várnod, hogy ők közeledjenek feléd - mondta.

Ezt csináltam Harry-nél is. Őt, úgymint Sam-et is, de békén hagytam. Ő megkeresett engem. Eljött hozzám. Mélyet sóhajtva bólintottam. Túl sokáig távol lesznek így tőlem.
Harry-ra is sokat kellett várnom, aztán mégis elszúrtam. Miért érzem úgy ez az egész tényleg az én hibám és nem Nadia-é?

- Jó, igazad van - adtam be a derekam. - De mennyit várjak? - kérdeztem vissza. - Azt hittem még nyáron, hogy ezt a karácsonyt együtt ünneplem velük - tártam szét a karom, majd azonnal vissza is kaptam a kormányra.

- Elmondod, hogy mi történt amiért ennyire haragszanak rád? - kérdezte halkan és óvatosan.

Nem volt biztos abban, hogy rá tartozik-e. Igazából nem is tartozott volna rá, de szükségem volt valakire aki meghallgat és talán tud is segíteni. Nagyot sóhajtva parkoltam le a házam előtt majd Maya felé fordultam.

- Figyelj, nehéz lenne elmagyarázni, hogy miért tette azt amit tett, de megtette - kezdtem bele. - Nadia tett tönkre - folytattam, mire kikerekedtek a szemei. - Hazudott az anyámnak és az egész családomnak rólam - tettem hozzá. - Utánuk jöttek a barátaim, majd a kollégáim - mondtam majd vissza fordultam előre és hátra dőltem.

- Mit hazudott rólad? - éreztem, hogy engem néz, de nem tudtam rá figyelni.

- Azt, hogy megcsaltam - suttogtam. - Ha ez kiderülne a rajongók között is engem kicsinálnak - folytattam. - A családom is megutált emiatt, majd Nadia azt is elterjesztette, hogy bántalmaztam őt - hunytam le a szemem.

Így jutottam el arra a pontra, hogy egy mondattal tönkre tehette volna az életem és a karrierem is Nadia.
Mikor legutoljára beszéltem Nadia-val megkérdeztem, hogy miért tette ezt. Miért volt jó neki, hogy tönkre tesz. Nem felelt rá semmit. Válasz nélkül hagyott.

- Menjünk, rendben? - kérdeztem majd kiszálltam a kocsiból.

Maya ugyan követett, de léptei lassúak voltak. Arcára ki volt írva a teljes ledöbbenés. Nem tetszett neki az amit hallott.
Lehajtott fejjel ment el mellettem, majd állt meg a lépcső előtt. Én követtem majd kinyitottam az ajtót neki, amit aztán majd belöktem. Ám bent nem az fogadott amire számítottam.

- Beszélhetnénk, Thomas? - kérdezte halkan.

*******************************************
BY: gljnk24
(remélem tetszik, szerintetek ki lesz a házban?)

Írva × 2020. 10. 04. (vasárnap)