100 𝐌𝐄𝐒𝐒𝐀𝐆𝐄𝐒 𝐅𝐎𝐑 𝐘𝐎𝐔 ; ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

- dinner with you;

{ M A Y A }

Ideges voltam. Még nem votlam vacsorán. Nem tudtam mit is kéne felvennem vagy, hogy hogyan kéne viselkednem. Nemet viszont nem akartam Tom-nak mondani. El szerettem volna menni vele egy vacsorára. Csak ő meg én.
Mindig mosolyt csalt az arcomra ilyenkor és az, hogy csak úgy kipattant ez az ötlet a fejéből talán még jobban tetszett.

- Biztos, hogy jó leszek így? - kérdeztem Tuwaine-től.

Miután Tom-mal letettük a telefont tudta, hogy nem boldogulok egyedül, így a barátait küldte segítségül. Harrison és Tuwaine jött, aminek borzalmasan örültem. Annak ellenére, hogy kissé tolakodóak voltak elsőnek, de igazából kedvesek.

- Tökéletes - lépett vissza a szobába Harrison. - Egy fekete magassarkú pluszba és már kész is vagy - csapta össze kezeit.

Halvány mosollyal az arcomon néztem végig a ruhámon, majd végig simítottam rajta. A ruha anyaga roppant sima és puha volt.
Lassan megfordultam majd megnéztem magam a tükörbe. Most láttam magam először teljesnek, boldognak.

Mielőtt még bármit is mondtam volna megszólalt a csengő. Az ajtó felé kaptam a fejem, de mielőtt még cselekedhettem volna Tuwaine felkelt.

- Majd én kinyitom neki - szólalt meg.

Viszonylag lassan indult el, amit meg is értettem. Már este felé voltunk. Alapból fáradtan jöttek át hozzánk.

- Figyelj Maya - lépett elem Harrison, mire feltekintettem rá. - Tom szeret téged, láttam rajta - kezdett bele. - Ezért kérlek, hogy ne bántsd meg. Nem akarom végig nézni ismét, hogy lassan össze törik - sóhajtotta.
- Megérdemli a boldogságot - mosolyodott el halványan.

- Ne aggódj - feleltem lassan. - Soha nem lennék képes arra, hogy összetörjem - néztem a szemeibe.

Harrison lassan bólintott majd gyengéden magához ölelt.

- Köszönöm amit érte tettél - suttogta. - Most pedig - engedett. - Menj el vele és csak élvezd az estét - tolt ki a szobából.

Halkan felnevettem, majd elindultam le felé a lépcsőn. A fekete cipő már a lábamon díszelgett. Mikor leértem csak Tuwaine-t láttam. Háttal nekem állt, előtte állt Tom. Halvány mosoly suhant végig az arcomon. Haja tökéletesen volt beállítva.
Az a bizonyos fekete ing volt rajta, amit úgy imádtam és egy fekete farmer nadrág.

Annak ellenére, hogy nem tűnt kiöltözöttnek, kifinomultnak látszott. Lábán egy fekete bőr cipő díszelgett. Arcán egy halvány mosoly suhant végig, ez csak fokozódott mikor végül tekintette rám siklott.
Csillogó barna szemeivel rám tekintett, mire Tuwaine is hátra fordult.

Tom lassan felém lépett majd a kezét nyújtotta felém. Elfogadtam, majd leléptem az utolsó lépcsőfokról. Végig tekintett rajtam, majd megpörgetett. Halkan felnevettem, majd egy mosollyal az arcomon fordultam vissza felé.

- Egyszerűen... - kezdett bele lassan. - Gyönyörű vagy - suttogta ámultan.

Az ajkaimba haraptam. Előre döntöttem a fejem, hogy ne lássa kissé piroskás arcom. Kiengedett hajam előre hullott.

- Ne - nevetett fel, miközben állam alá nyúlt és felemelte fejem. - Látni akarlak - suttogta.

Zavarban voltam. Körbe néztem, de nem láttam senkit már rajtunk kívül. Nagy nehezen szemeibe tekintettem. Kezeivel lágyan simított ki egy tincset az arcomból.