Néha azt hisszük, hogy az élet lehet tökéletes, de ez nem igaz. Semmi, ahogy senki sem tökéletes. Lehet, hogy valakire ezt mondjuk, de ez egy cseppet sem igaz. Mi annak láthatjuk, de tudjuk, hogy úgyis vannak hibái.
Hibái, úgy mint, ahogy nekünk is. Mindenki össze omlik néha. Akkor valljuk be magunknak igazán, hogy senki sem tökéletes. És, hogy milyen könnyen is veszíthetünk el bármit. Például a bizalmat.
- S-sajnálom, hogy nem üzenetem korábban - szólt bele a telefonba sírva. - Én nem tudom mi van velem. Csak megakarok halni - zokogott fel.
Ezt az üzenetet október tizedikén küldte. Ekkor hallottam először sírni. Össze szorított szájjal néztem magam elé és gondolkodtam. Milyen jó lett volna, hogyha mellette lehettem volna. Megvígasztaltam volna. Túl sok a volna. A múlton már nem változtathatok.
- Az egész életem el van cseszve - mondta. - Az anyám utál, a tesóim leszarnak és az apám.... - akadt meg. - Az apám olyat tett volna amit nem tudok elfelejteni - suttogta.
Az álkapcsom ebben a pillanatban feszült meg. Mit tett az apja? Dühösen meredtem a telefonomra.
- Előző reggel elmondtam anyámnak, hogy mit érzek. Tudod azért, hátha megért, de nem értette meg. Felpofozott és egy hálátlan ribancnak nevezett - mesélte, de a hangja meg-meg akadt. - Aztán tegnap este későn értem haza. Nem akartam az anyám szeme elé kerülni. Nem volt itthon. A nővérem és az öcsém sem - folytatta, majd pár pillanatig csendben maradt. - Csak az apám volt itthon......részegen - nyögte ki nehezen.
Az elmémbe száz és száz történés zajlott le. Mi történhetett aznap éjjel? Az apja részeg volt. Bármit tehetett igazából ami rossz. Ennyit tudtam csak. Ha az apja bármit is tett, az csakis rossz lehetett.
- Megakart erőszakolni - suttogta a hangja elhalt a szavak végére, én pedig lefagytam.
Mozdulni sem tudtam. Me-megakarta? Ez azt jelenti, hogy végül nem tette? A szavai visszhangoztak a fejembe.
- Ellöktem magamtól, de ő tovább erősködött. Végül nem tudom, hogyan, de sikerült kiszabadulnom. A szobámba rohantam és bezártam az ajtót. Pár perc múlva az ajtón kezdett el dörömbölni. Annyira féltem, hogy a szekrénybe bújtam - remegett meg a hangja. - Kérlek, ha megjallgatod ezt, segíts - suttogta. - Nem mehetek el innen. A barátaim nem hisznek nekem. Ők kedvesnek ismerték meg az apám és a többi rokonom. Nem bírom tovább ezt - halkult el még jobban. - A nővérem tud mindent, de csak annyit mondott mindig, hogy megérdemeltem. Az anyám nem állítja le az apám - remegett meg ismét a hangja. - Kérlek, kérlek segíts nekem. Annyira félek - zokogott fel. - Nem engednek el menni. Már szó szerint bezárnak a szobámba - sírt tovább. - Félek... - motyogta még utoljára majd elhalkult minden.
Nem hallottam megint a hangját. Nem hallottam, ahogyan levegőt vesz. Nem hallottam, hogy szipogott volna. Ennyi volt az üzenete.
Október tizedikén tört el benne valami. És az apja miatt tört el, a családja miatt.
🔻
by: Janka
🔺
YOU ARE READING
100 𝐌𝐄𝐒𝐒𝐀𝐆𝐄𝐒 𝐅𝐎𝐑 𝐘𝐎𝐔 ; ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ
Fanfiction[ 1 0 0 - Ü Z E N E T - N E K E D ] ~ tom holland ff ~ [Kezdet - - - > 2020. Augusztus 16.] [Befejezés - - > 2020. október 25.] Kiss Maya egy félig magyar, félig amerikai lány. Éppen egyetemi évei alatt van, mikor a barátai unszolására ráír egyik...
