100 𝐌𝐄𝐒𝐒𝐀𝐆𝐄𝐒 𝐅𝐎𝐑 𝐘𝐎𝐔 ; ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

- between your arms;

{ M A Y A }

Éles csípogás. Csak az éles csípogást hallottam. Az ujjaim kezdtem el mozgatni. Próbáltam kinyitni a szemeim, de nem tudtam. Gyorsabban kezdtem el venni a levegőt. Szinte pánikos idegesség tört rám. Tudtam, hogyha most lesz rohamom akkor nem tudok segítséget kérni.
Amint kitudtam nyitni a szemem be is csuktam rögtön. A fehér színek és a fények azonnal elvakítottak. Kórházban lennék? Ekkor csapott meg a gyógyszer szag és az a tipikus ember szag.

Mikor sikerült kinyitnom a szemem körbe tekintettem. Először balra tekintettem, ahol csupán egy táskát láttam. Zavartan vontam össze a szemöldökeim, majd fordultam a másik irányba. Egy alak lépett mellém majd az ágyamra támaszkodott.

- Szia, jól érzed magad ugye? - kérdezte. - Mármint a történtekhez képest - makogta.

Nem magyarul beszélt. Miért nem magyarul beszél? Fáradtan pislogtam párat, majd jobban megfigyeltem látogatóm. Kedves, félénk mosoly. Csillogó barna szemek. Kócos, barna madárfészek haj. Amint eljutott a tudatomig ki is áll az ágyam mellett felpróbaltam ülni, de az éles fájdalom ami a hasamba nyilalt, vissza estem az ágyba.

- M-mi történt? - kérdeztem figyelve, hogy angolul beszéljek.

- Autó baleset, az orvos ennyit mondott - suttogta, miközben leült mellém. - Az autós nem figyelt, de legalább nem hajtott tovább és próbált neked segíteni - tette hozzá.

- Miért vagy itt? - kérdezte hirtelen. - Me-meghallgattad azokat amiket k-küldtem? - kérdezte idegesen.

Őszintén, valahogy nem vonzott az, hogy tudjam a választ. Biztos szánalomból van itt vagy csak az egyik haverja miatt.

- Igen, mindet - bólintott szomorúan. - Megszerettelek volna jobban ismerni - mondta hirtelen. - Nem sokat mondtál magadról, remélem nincs ellened, hogy egy kicsit még beszélgess velem - suttogta.

Meglepődtem a válaszától. Nem éppen erre számítottam. Az elképzeléseimben, ugyan Tom Holland egy kedves és figyelmes fiú és színész, de meglepett, hogy tényleg ilyen. Azok után amit mondtam neki, ő még képes mellettem maradni és meghallgatni. A döbbenet kirajzolódhatott az arcomra is, mivel halkan felnevetett.

- Máshogyan képzeltél el talán? - kérdezte. - Talán, csalódást okoztam? - nézett rám félve.

Azonnal megráztam a fejem. Talán túl gyorsan is, mivel hirtelen rám tört a szédülés. Tom aggódva tekintett rám és látszott rajta, hogyha bármerre is dőlnek akkor azonnal elkapna.

- Dehogy okoztál csalódást - vágtam rá. - Én csak... - akadtam meg. - Meglepődtem, hogy valaki ilyen messzi eljön miattam. Furcsa, hogy pont egy színész teszi ezt meg akit ráadásul szeretek is. Nem hittem volna, hogy valakit érdekelni fog valaha is az, hogy jól vagy-e, tudod? - kérdeztem tőle.

Vártam a válaszát, de amint ezt nem kaptam meg, feltekintettem rá. Zavartan és kérdőn nézett rám.

- Most pontosan mit is mondtál nekem? - kérdezett vissza.

A hirtelen kérdésétől homlokon csaptam magam. Képes voltam magyarul beszélni egy angolhoz? Végül bocsánatot kértem és megráztam a fejem.

- Nem lényeges, csak megakartam köszöni, hogy eljöttél ilyen messzire - suttogtam lehajtott fejjel.

Ugyan nem ismertem a fiút olyan jól, de jól esett tőle a törődés. Jól esett, hogy valakit érdeklek. Később már csak arra figyeltem fel, hogy közelebb lépett hozzám és a karjai közé húz. A fejem a vállára hajtottam, majd mélyen belélegeztem illatát. Ezentúl a vanília lesz a kedvenc illatom.

*******************************************
BY: gljnk24

(a vastaggal kijelölt szavak magyarul hangoznak el, gondoltam közlöm ezt. Az egész történetben így lesz)

Írva × 2020. 10. 01. (csütörtök)