100 𝐌𝐄𝐒𝐒𝐀𝐆𝐄𝐒 𝐅𝐎𝐑 𝐘𝐎𝐔 ; ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

- the conversation you want;

{ T H O M A S }

Az ajkamba harapva pillantottam Maya után, majd vissza vezettem a tekintettem anyára. Halvány mosollyal az arcán nézett engem miközben nagyot sóhajtott és a konyhába ment.
Követtem őt, majd a pultnak támaszkodtam. Anya az asztalra könyökölt majd megtámasztotta a kézen az arcát.

- Meg tudsz nekem bocsánatani? - kérdezte hirtelen. - Hibát követtem el, amikor hittem annak a lánynak - suttogta.

Nem tudtam, hogy azért halk, mert nem akarja, hogy Maya hallja, vagy csak szimplán ilyen lett a hangja. Éreztem rajta, hogy fáradt volt és kedvtelen.

- Mondott neked valamit? - kérdeztem vissza.

A hangom érzelem mentes volt és szintén halk. Nem akartam folytatni ezt a fajta beszélgetést, ám érdekelt, hogy Nadia mondott-e valamit az anyámnak.

- Nem, csak gyanúsan viselkedett Paddy-vel - magyarázta. - Talán még mindig nálunk van. Nem igazán akartam a közelébe menni - rázta ki a hideg. - Mondd, miért tett téged tönkre? Mitől rágott be szerinted ennyire? - nézett a szemembe mélyen.

- Nem tudom - tártam szét a karom. - Én szerettem őt, nem tettem semmit sem. Őszintén vele akartam lenni és mindent megtettem amit tudtam - ültem le anya elé a másik székre. - Ugye nem hagysz el te is? - fogtam két kezem közé a jobb kezét.

- Dehogyis, ne aggódj - kezdte el simogatni a hüvelykujjával a kezem. - Soha többé nem hagylak magadra - tette hozzá.

Újra kisgyereknek éreztem magam. Újra azt éreztem, hogy anya mindenben mellettem áll. Támogat az álmaimban és a cselekedeteimben. Eszembe jutott a tánc és az, hogy mennyit is gúnyoltak miatta. Emlékszem, hogy sokszor sírva rohantam haza anyához. Csak rászámíthattam. Olyan volt, mint egy őrangyal. Egy őrangyal aki segít nekem és támogat.

- Szeretlek ugye tudod? - szorítottam meg a kezét. - Nélküled nem lennék az aki - folytattam. - Elsem tudom mondani, hogy mennyire hálás vagyok a tetteidért - tettem hozzá.

- Az anyád vagyok, ez a dolgom - viszonozta a szorításom. - Minden anyának ez lenne a dolga - tette hozzá suttogva.

Halvány mosollyal az arcomon keltem fel, majd léptem vissza a pulthoz. Anya érdeklődve figyelt engem. El sem tudtam volna mondani mennyire örültem, hogy itt volt előttem.
Hogy megbocsátot és hitt nekem. Bár valamennyire rosszul esett, hogy elhitte volna, hogy megcsaltam és tönkre tettem volna egy lányt, de az öröm nagyobb volt. Nem akartam haragban lenni vele. Legalább vele nem.

- Egyébként - kezdett bele talán még halkabban, mint ahogy eddig beszélt. - Ki a lány? - mutatott fel az emelet felé.

Halkan, hitetlenkedve nevettem fel, majd támaszkodtam neki háttal a pultnak.

- Üzent nekem, hónapokkal ezelőtt üzenet először. Akkor még nem vettem észre, de örülök, hogy végül észre vettem - kezdtem bele. - Vissza írtam neki, fel is hívtam, de nem vette fel - hajtottam le a fejem. - Hát elmentem hozzá és elhoztam onnan. Nem volt jó ott neki - magyaráztam.

Anya csendben hallgatott, majd a kezét a combjaira szorította.

- Hogy hívják? - kérdezett újra.

- Maya Kiss - feleltem. - És még mielőtt kérdeznéd, most lett 20 éves nemrég - húztam el a számat.

Anya már szólásra nyitotta volna a száját, mikor feltettem a kezeim.

- Tudom, tudom - tettem le a kezeim. - De 4 év nem is olyan nagy különbség - húztam fel a szemöldökeim. - Nem, mintha össze akarnék jönni vele - tettem hozzá gyorsan hadarva.

Anya arcán megjelent egy mindent tudó mosoly, mire megforgattam a szemem.

- Ne nézz így rám - sóhajtottam. - Nem akarnék össze jönni vele, ő egy rajongó és nem úgy szeret engem, mint amilyen valójában vagyok - tettem a zsebembe a kezeim.

- Hát mutasd meg neki, hogy milyen vagy valójában - állt fel lassan majd megfogta a vállaim. - És ne feledd - lépett a kijárat felé.

- Mégis mit? - kérdeztem zavartan.

- Robert azt tanácsolta mindenkinek, hogy egy Marvel fan-t vegyen el - mosolyodott el. - Talán még nincs itt az ideje, hogy feleségül vegyél valakit, de barátnőnek tökéletes lenne, nem? - lépett ki a házból.

Döbbenten néztem utána, majd hitetlenkedve felnevettem. A hajamba túrtam, majd felsiettem az emeletre. Ahogyan vártam, Maya az ágyon feküdt Tessa pedig mellette foglalt helyet. Milyen is lehetne, hogyha mindennap ezt láthatnám?

- El sem hiszem, hogy itt vagyok - suttogta.

Nem voltam benne biztos, hogy most Tessa-nak mondta-e ezt, vagy magának. Bár, zavarna bármelyik is? Vagy magában beszél vagy az állatokkal. Nála még ez sem zavarna.

- Én sem - feleltem neki, mire felém kapta a fejét.

Halvány mosollyal lépkedtem felé majd befeküdtem mellé az ágyba. Felé fordítottam a tekintetem, majd végig fürkésztem az arcán. Lassan a számba haraptam, majd mélyen a szemébe néztem

- Ígérd meg kérlek, hogy nem hagysz el - suttogtam szinte kétségbeesetten.

- Ígérem - suttogta hatalmas mosollyal az arcán, majd a hajamba túrt.

Zavartan néztem rá, majd halkan felnevettem.

- Ez meg mi volt? - kérdeztem még mindig nevetve.

- Már régen meg akartam tenni - felelte, majd az ajkába harapott.

Talán anyának volt igaza. A házasság korai, de csak egy sima kapcsolattal mi lenne? A rajongók viszont őt is tönkre tennék. Ő vajon erős maradna? Kibírná ezt az egészet?
Kibírná ezt az egészet értem?

*******************************************
BY: gljnk24

(remélem tetszik és, hogy örültök az új résznek. Holnap biztos lesz rész, de ugye kedden nem lehet wattpad-ot használni így akkor nem lesz)

Írva × 2020. 10. 04. (vasárnap)