100 𝐌𝐄𝐒𝐒𝐀𝐆𝐄𝐒 𝐅𝐎𝐑 𝐘𝐎𝐔 ; ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

- just you and me;

{ T H O M A S }

Idegesen kopogtattam az ujjaimmal a kávézó asztalán. Azért, hogy a gondolataim Nadia-val kapcsolatban "elűzzem" megkértem Maya-t, hogy beszéljen magáról és azokról a barátokról akiket most szeret, vagy egyátalán a barátjának tekint. Maya mesélt erről, de a gondolataimat nem tudtam elűzni.

- Tom, itt vagy még velem? - lengedte előttem a kezét Maya, mire felkaptam a fejem. - Minden rendben? - érdeklődött.

- Persze, csak elgondolkodtam - sóhajtottam.

- Ha már nekem kellett beszélnem, akkor én is megtudhatok többet rólad? - könyökölt fel az asztalra.

Már feleltem volna, mikor egy pincérlány lépett mellénk. Kezében a megszokott jegyzettömb és egy hatalmas mosollyal az arcán várta, hogy feleljünk a fel tett kérdésére.

- Mit szeretnének kérni? - kérdezte.

Én a szokásos teámat kértem, míg Maya csak egy muffint. A lány viszont biztos akart lenni.

- Biztos nem kér teát vagy kávét esetleg? - kérdezte Maya-ra tekintve.

- Nem - felelte Maya. - Köszönöm - tette hozzá, mire szerencsétlen lány összezavarodva lépett vissza hozzá.

- T-tessék? - kérdezte.

- Nem, köszönöm - felelte ugyanazt Maya zavartan össze vont szemöldökkel.

A lány már nyitotta volna újra a száját, mikor közbe vágtam, megakadályozva ezzel az "ördögi" kört.

- Nem kér - ráztam a fejem.

- Kö-köszönöm - dadogta még mindig ugyanolyan zavartan a lány, majd vissza indult a konyha felé.

Halvány mosollyal tekintettem fel Maya-ra, majd a számba harapva tártam szét a karom.

- Miért nem értette, hogy mit akartam? - kérdezte tőlem zavartan.

- Ha a válaszodhoz hozzá teszed, hogy köszönöm, akkor ő azt hiszi, hogy kérsz - magyaráztam neki. - A köszönöm nálunk megegyezzik az igen-nel - folytattam.

- Nálunk viszont nem - forgatta meg a szemeit, majd halványan elmosolyodott. - Kissé még megkell szoknom ezt az egészet - folytatta. - Ez az egész nem az én világom - nevetett halkan.

- London? - kérdeztem vissza.

- Igen, meg az, hogy emberek közé járkálok - felelte egy fokkal halkabban. - Csak néha mozdultam ki a házból, azokat is megbántam - motyogta az orra alatt.

A számba harapva tudattam magammal, hogy ezt többet ne hozzám fel. Maya láthatóan rosszabb passzban volt, mint hittem.
Próbálhattam volna javítani a helyzeten, de nem tudtam volna. Maya-nak rossz élete volt, egy borzalmas családdal, de nem akartam, hogy ez tovább folytatódjon. Azt szerettem volna, hogy boldog legyen. Ez túlságosan tolakodó lenne felé? Nem akartam soha az a személy lenni, aki betolakodik mások életébe. Szeretne-e egyátalán itt maradni nálam? Ezt a kérdést mégsem vághattam volna az arcába.

- Mesélnél a testvéreidről? - kérdezte hirtelen. - Mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen is lehetett az életed a kamerák mögött - magyarázta, miközben zavartan egy tincset tűrt a füle mögé.