100 𝐌𝐄𝐒𝐒𝐀𝐆𝐄𝐒 𝐅𝐎𝐑 𝐘𝐎𝐔 ; ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

- again? again;

{ M A Y A }

Ideges léptek zajára keltem fel, majd már csak annyit vettem észre, hogy a bejárati ajtó csapódott be. A hajamba túrtam, majd idegesen ültem fel.
Tessa az ajtó mellett feküdt és szomorúan tekintett fel rám. Tudtam, hogy érzi, hogy nincs minden rendben Tom-mal.

- Gyere ide - csapkodtam meg egy kicsit az ágyat magam mellett.

Tessa egy pillanat elteltével már fent is volt mellettem az ágyba, majd kényelembe helyezkedett.
Mielőtt még elaludhattam volna elvettem a szekrényről a telefonom és beléptem a beszélgetésünkbe Tom-mal.

| me: vigyázz magadra, rendben?  |

  látta

Kissé zavartan néztem, ahogyan lelátamozza majd válasz nélkül hagyja. Végül fáradtan tettem le a telefonom és dőltem be az ágyba.
Tom vanília illatát mélyen beszívva hagytam, hogy álom világ lassan elnyerjen.

*******************************************

A nappaliba, a kanapén ültem. A lábaim a dohányzó asztalon támasztottam miközben olvastam. Hirtelen hideg érintésekre lettem figyelmes. Elsőnek a nyakam vonalán siklottak végig, majd a kulcsontomon át le az oldalamon egészen a derekamig, míg el nem érte a csípőm.
Halk, elégedett sóhaj csúszott ki az ajkaim között, mikor a hideg érintéseket meleg, puha ajkak váltották fel. Oldalrább döntöttem a fejem, hogy hagyjak neki több teret.

Kezemmel hátra nyúltam és rendezetlen, puha hajába túrtam, majd rámarkoltam. Hirtelen elszakadt tőlem. Üresnek éreztem magam és fáztam. A hideg rázott.
Ujjai a pólóm alját piszkálták majd tenyereit lassan alá csúsztatta. A kanapéra ült, mire az ölébe kerültem. Felsőtestünk össze simult, mikor ajkait az én ajkaimnak illesztette.
Kezeim megtalálták utukat a hajába majd megmarkoltam és hátra húztam.

Mikor újra hozzám ért, meleg folyadékot éreztem. Letekintettem magamra, ahol a vért vettem észre. A kezem, a lábam, a hasam az egész testem vér borította. Ijedten ugrottam hátra, majd tartottam magam elé a kezem.
A könnyeim letörölve próbáltam a vért eltüntetni, de aztán egy kéz megállított.

- Hagyd abba Maya - suttogta. - Maya - folytatta a nevem mondogatását.

*******************************************

- Maya! - hallottam meg Tom hangját, mire azonnal kipattantak a szemeim.

Felültem az ágyban, majd zavarodottan néztem körbe. Miután szemem hozzá szokott a fényhez és az agyam felfogta, hogy ez az egész csak álom volt, Tom-ra tekintettem.
Aggódva vizslatott, miközben a kezemet szorította. Fürkészve tekintettem végig rajta. Valami nincs rendben.

- Mi történt? Hol voltál? - kérdeztem hirtelen.

Még Tom is meglepődött a kérdésemen, de aztán vonakodva ugyan, de kinyitotta a száját.

- Semmi, csak elmentem Harrison-hoz és... - folytatta volna, de közbe vágtam.

- Az igazat, Tom! - szóltam rá.

Valahogy észre vettem, hogyha az emberek hazudnak nekem. Csak az kellett, hogy a szemembe nézzen és lássan az egész testét. Egyszerű jeleket produkált, mégis észre lehet venni.
Tom nagyot sóhajtott végül majd lehajtotta a fejét.

- Nadia-nal - motyogta.

- Megint? - kérdeztem a múltkorira célozva.

Csak akkor megy Nadia-hoz, hogyha valami baj van. Most mi lehetett a baj?  Baj, vagy nem baj, de inkább kívántam azt, hogy valami gond legyen. Nem akartam azzal szembe nézni, hogy esetleg Tom újra össze jár Nadia-val és még talán le is fekszenek.

Zavartan tekintettem magam elé, majd fekeltem az ágyból, a telefonom után nyúltam, de Tom elvette előlem.

- Tom, kérem a telefonom - sziszegtem.

Tom nem adta oda. Megrázta a fejét és szinte kétségbeesetten próbáltam hátrébb lépni tőlem. A kezem nyújtottam felé, de nem adta azt a telefont.
Nagyot sóhajtottam majd elhagytam a szobát. Még Tom előtt leértem és rögtön a gépéhez léptem. Azonnal egy hírt dobott fel.

..Tom Holland-nak (pókember) új barátnője van?

Döbbenten néztem a szalagcímet majd görgettem lejjebb. A kommentek nagyrésze egyátalán nem volt támogató. Bántottak, de az évek alatt ezt megtanultam kezelni. Talán ebben az egyben lehettem hálás anyámnak.
Össze szorított ajkakkal fordultam az épp leérkező Tom-hoz. Nem ez volt az egyedüli cikk.

- Miért nem akartad megmutatni? - kérdeztem tőle. - Miért nem akartad, hogy lássam? - halkultam el a végére.

Tom nagyot sóhajtott majd letette a telefonom az asztalra.

- Mert nem akartalak elveszíteni - felelte. - Kérlek, ne foglalkozz ezekkel a véleményekkel, nekem soha nem számítottak - lépett hozzám közelebb, de hátrébb léptem tőle. - Kérlek Maya, ne tedd ezt velem - suttogta kétségbeesetten.

Könnyektől csillantak meg a szemei. Kezei remegtek, színe sápadtabb volt, mint lenni szokott.

- Nem gondoltam bele, hogy milyen a te életed - suttogtam. - Nem hinném, hogyha örülnél, hogyha pont egy magam fajta teszi majd tönkre a karriered - motyogtam. - Jobb lesz, hogyha haza megyek - suttogtam. - É-én... - dadogtam. - N-nekem e-ez túl s-sok - nyeltem vissza a könnyeim miközben a laptopra mutattam, ahol megannyi hír várt még arra, hogy elolvassák őket. - S-sajnálom - ráztam a fejem.

Remegő lábakkal futottam fel az emeletre. A ruháim a táskámba hajítottam, majd a kezembe akadt végül a fekete füzetet, amit most bordó csomagolópapír borított. Idegesen kopogtattam rajta a körmöm, majd végül letettem az agyára. Egy kis fehér lapra pedig csak pár sort írtam.

" köszönök mindent, el sem tudod hinni mennyi mindent köszönhetek neked. Szeretlek és remélem megtalálod azt amit keresel"

Szeretettel Maya Kiss, a lány
akit befogadtál 

Az ajkaimba haraptam, majd letettem a füzetet és elhagytam a táskával együtt a szobát.
A táskámnak a fogóját markolászva léptem le az utolsó lépcsőfokon. Tom a kanapén ült és a térdeire könyökölt. Idegesen, gondterhelten hajtotta le kezére a fejét. Mikor meghallotta a lépteim felkapta a fejét. Fájdalmasan nézett végig az össze pakolt cuccaimon, majd rajtam. Csak egy fehér vastag pulcsit és egy fekete farmert viseltem.

- Jobb lesz, hogyha én megyek - magyaráztam. - Tom - sóhajtottam, de nem tekintett többet rám. - Én sajnálom, nem akartam, hogy ez legyen - hajtottam le a fejem és a lábaim kezdtem el vizsgálni.

- A jegyed le van foglalva, ha már elakarsz menni tedd úgy, hogy ne fájjon még jobban, rendben? - kérdezte. - Csak lépj le, ahogyan mindenki tette - folytatta.

- Rendben, viszlát Tom - suttogtam.

Tom nem felelt semmit, vagy ha mégis azt már nem hallottam. Az utcára kilépve megcsapott a hideg, téli, London-i levegő. Még pakolás közben hívtam egy taxi-t, aki meg is érkezett.
Idegesn voltam és féltem. Féltem itt hagyni azt a fiút, aki segített nekem.

*******************************************
BY: gljnk24

(remélem tetszik, előre kérek mindenkit, hogy ne öljetek meg, higyjétek el, ki tudok ebből hozni egy jó dolgot. Nem fog ilyen szar maradni minden)

Írva × 2020. 10. 08. (csütörtök)