100 𝐌𝐄𝐒𝐒𝐀𝐆𝐄𝐒 𝐅𝐎𝐑 𝐘𝐎𝐔 ; ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

- it's your fault, not mine;

{ T H O M A S }

Az emberek hibáznak. Jobb esetben elnézik nekik, de rosszabb esetben, hogy is van? Ez nem az én hibám volt. Nem én voltam ebben a helyzetben a rossz, hanem Nadia. Mégis engem állítottak bűnösnek. Nagyot sóhajtva fordítottam el a tekintetem Harry irányába, aki hevesen telefonált. Az én telefonom volt a kezébe.
Dühös volt és csalódott. Én nem voltam dühös. Miért nem vagyok dühös? A csalódás amit érzek, sem akkora, mint hittem. Talán Maya miatt van?  Hiányzik.

Harry amilyen hirtelen is kezdett telefonálni, olyan hirtelen is tette le azt.

- Figyelj, nem lesz gond - lépett elém.

- Ahha - bólintottam érzelem mentesen. - Persze, nem lesz gond - nyújtottam felé a laptopom.

Harry elvette, mire elléptem mellette és ki mentem az udvarra. Tessa hűségesen követett. A számba harapva dőltem neki a falnak, majd csúsztam le a földre. Tessa mellém sietett, majd leült mellém.

- Mi van kislány? - suttogtam miközben végig simítottam a fején.

Nem tudom mit is éreztem ezekben a percekben. Dühös és csalódott sem voltam már. Nem tudom mit vártam Nadia-tól, de valamiért rosszabbra számítottam.
Ha rosszabbra gondolok, akkor az jutott eszembe, hogy Nadia esetleg Maya után megy és vele csinál valamit.

Miközben a legrosszabb dolgokon gondolkodtam, Harry lépett ki a házból. Nagyot sóhajtva felém nyújtotta a telefont.

- Kevin az, veled akar beszélni - suttogta. - Sajnálom - rázta meg a fejét csalódottan.

Ekkor tudtam már előre, hogy Kevin nem jó kedvében hívott. Az a cikk ami kint volt igaz. Valaki szerződést akar bontani.

| me: Hallo? |

Hangom halk volt és rekedtes. Szinte rá sem ismertem.

| kevin: Sajnálom Tom |

Sóhajtotta.

| kevin: Nem akartam ezt, de ez a te hibád, nem az enyém |

Hangja lemondó volt. Tudtam, hogy már semmi esélyem sincs.

| kevin: Kérlek majd gyere be és írd alá a papírokat, a sony-tól is itt lesznek |

Tette még hozzá.

| kevin: Tom? Még itt vagy? |

Érdeklődött. Mit is számított volna ez pontosan? Most nem szólhattam ebbe bele. Ha bontani akar a Marvel és a Sony szerződést, akkor úgyis lesz. Bármit mondanék, bármit tennék. Nem számítana már semmit. Így működött ez az élet.

| me: Aha |

Suttogtam.

| kevin: Tényleg sajnálom kölyök |

Motyogta vissza, majd letette a telefont. A számba haraptam, majd a zsebembe süllyesztettem a telefont. Ekkor Harry kiáltását hallottam.

- Tom! Mi ez az egész?! - kérdezte.

A cikk miatt kiabálhatott. De mi is volt a cikk-be? Új pókember, a lecsúszásom és a rajongók reakciója egyben, az egészben.

- Tom - kezdett bele nyugodtan. - Biztos nem tettél semmit sem Nadia-val? Mert ránézésre nagyon ideges - motyogta.

- Nem. Tettem. Semmit - tagoltam. - Nem ártottam volna neki soha, szerettem őt Harry, tényleg szerettem őt - suttogtam. - Én... - akadtam meg.

- Tudom Tom, tudom - gugolt le mellém. - Minden oké lesz, rendben? Majd rendbe hozzuk az egészet - suttogta, miközben a vállamra tette a kezét.

- Nem hagynál magamra? - kérdeztem hirtelen. - Egyedül akarok lenni - motyogtam.

Harry kelletlenül ugyan, de rábólintott majd magamra hagyott. Nem sokáig maradtam kint. Csalódottan, szinte semmilyen életkedvvel mentem a szobámba majd dőltem be az ágyamba.
A párnámba fúrtam a fejem és nem akartam felkelni. Mélyet sóhajtottam. Egyedül voltam és ha őszinte akartam volna lenni, akkor most először mondtam volna ki, de nem volt kedvem az élethez.

Egyedül éreztem magam a sok ember közt, mégis rengeteg ember figyelte a tetteim és hallgatta a szavaim.
Egyedül voltam, de mégsem. És ez zavart a leginkább.

*******************************************
BY: gljnk24

(remélem tetszik)

Írva × 2020. 10. 09. (péntek)