100 𝐌𝐄𝐒𝐒𝐀𝐆𝐄𝐒 𝐅𝐎𝐑 𝐘𝐎𝐔 ; ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

- meet old friends;

{ T H O M A S }

Fáradtan nyitottam ki a szemeim, majd ültem fel. Mikor körbe néztem, csak akkor vettem észre, hogy Maya nem fekszik mellettem. Zavartan néztem ismét körbe, majd ijedten ugrottam ki az ágyból. Maya-t kezdtem keresni, de helyette csak egy papírfecnit találtam.

"ne aggódj, estére biztos vissza térek. Csak elkell intéznem valamit"

Felismertem Maya kézírását, így kissé megnyugodtam. Mélyet sóhajtottam majd leültem az asztalhoz. Egyátalán nem nyugtatott meg. Ugyanúgy aggódtam, mint eddig.
Ideges pillantottam meg a telefonom mellette. A kezem közé kaptam majd átnéztem. Miután már majdnem kapcsoltam eszembe jutott, hogy felkéne hívnom Harrison-t, ám olyat láttam ott, amit nem akartam. Maya felhívta Nadia-t.

- Basszus, basszus, basszus - motyogtam magam elé, majd rányomtam a hívás gombra.

Nadia Parkes-t hívta, most nem vagyok elérhető, de hívj fel később...

Idegesen próbálkoztam újra. Megint hangposta. Miután Nadia nem vette fel Harrison-t hívtam. Ő a második csengetésre már fel is vette.

| harrison: Mi van haver? Alszom, ugye tudod? |

Kérdezte rekedtes hangon.

| me: Beszélnünk kell, átmehetek? |

Kérdeztem idegesen. Harrison rámondta az igent, de szinte biztos voltam benne, hogy csak azért mondta, mert nincs ereje veszekedni velem.
Idegesen léptem ki az ajtón, majd mentem inkább vissza. Mielőtt még a kabátom leakasztottam a fogasról adtam ennit Tessa-nak és Eper-nek.

- Jók maradtok, igaz? - simítottam végig mindkettő fején, majd felkeltem és elindultam.

Harrison szerencsére nem lakott olyan messze tőlem, mint eddig, így elég hamar oda értem hozzá. Autó nem volt a ház előtt szóval, gondoltam, hogy napok óta nem mozdult ki.
Idegesen kezdtem csöngetni, majd kopogni is. Csak pár perc elteltével hallottam Haz lépteit majd csak pár perc elteltével nyílt ki az ajtó.

- Haver - kezdett bele lassan. - Most komolyan eljöttél pizsamába? - kérdezte álmos fejjel.

- Siettem, oké? - kérdeztem nagy levegőt vége. - Amúgy ugye nem zavarok? - kérdeztem idegesen.

- Dehogy - legyintett.

- Ja, úgyis menni készültem - szólt egy vékonyabb hang, majd felbukkant egy vörös hajú, barna szemű lány. - Szia Haz, majd hívj - csókolta meg a fiút, majd lépett ki mellettem. - Örültem, hogy láthatlak Tom - mosolygott kedvesen.

Halvány mosollyal az arcomon intettem utána, majd tekintettem vissza Haz-re.

- Ki ez a csaj? - kérdeztem döbbenten.

- A neve Selena Green, a barátnőm - mondta, majd félre állt az ajtóból. - Gyere be - sóhajtotta.

Idegesen léptem be mellette majd mentem egyenesen a nappaliba. Haz láthatóan, mint egy agyhalott követett engem majd vetődött le a kanapéra.

- Na mesélj - tette keresztbe a lábát. - Mi történt amíg nem beszéltünk? - kérdezte.

- Megismertem egy lányt - nyögtem ki.