100 𝐌𝐄𝐒𝐒𝐀𝐆𝐄𝐒 𝐅𝐎𝐑 𝐘𝐎𝐔 ; ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

- you have to decide;

{ M A Y A }

Egész este össze-vissza forogtam. Gondolkodtam azon, hogy mit is tett Nadia és azon, hogy velem mit is tettek régen a szeretteim. A gyűlölet amit akkor éreztek irántam és az, amit az emberektől kaptam, egyátalán nem esett jól. Minden szó, minden tett a mélység felé lökött. Én nem akartam az a személy lenni aki Nadia-t először löki a mélység felé.

Mikor Tom felkelt, hogy elmenjen Kevin-ékhez aláírni a szerződés bontást, én is felkeltem. Idegesen járkáltam fel s alá. Nem akartam végig nézni, hogy Tom tönkre teszi magát. Nem akartam végig nézni, ahogyan szenved. Muszáj voltam beszélni Nadia-val.
A szívem mélyén tudtam, hogy kötelezettségem szinte az, hogy helyre hozzam ezt az egészet. Idegesen kerestem ki végül ismét a telefonszámát. Szerencsémre Tomnak nem csak a telefonjába voltak ezek feljegyezve.

Furcsa, egyenesen rossz érzés fogott el vele kapcsolatban. Nem tudom, hogy szimplán haragudtam-e rá, vagy több volt a dologban, de nem akartam többet a lányról hallani. Azt akartam, hogy lépjen ki végleg Tom életéből.
Végül a golf pályán találkoztam vele. Fekete farmert vettem fel, hozzá pedig Tom rózsaszín pulcsiját párosítottam. Idegesen kocogtattam órám, miközben szinte másodpercekben számoltam az időt.

- Szóval! - szólt hangosabban mögöttem egy hang. - Itt vagyok, mit akarsz? - kérdezte.

Hangja enyhén fusztrált volt. Nem tekintettem hátra, csak halványan elmosolyodtam. Pontosan időben ért ide. Ideges volt. Azt sejtette, hogy a felvétellel csináltam valamit. Nagyot sóhajtottam végül majd a zsebembe nyúltam.

- Megoldjuk Tom, majd megoldjuk - suttogtam halkan, magyarul.

- Tessék? Mit mondasz? - zavarodott össze Nadia.

Csak megráztam a fejem, majd felkeltem. Nehezen álltam elé, de megtettem. Idegesen tartottam felé a hangvelvevőt, mire Nagyot nyelt.

- Nem akarok olyan lenni, mint a családom - suttogtam. - Nem akarok senkit sem tönkre tenni - túrtam a hajamba. - A felvételt nem másoltam le, nem csináltam vele semmit - biztosítottam Nadia-t. - Azt csinálsz vele amit csak akarsz - adtam a kezébe.

Halvány mosoly jelent meg az arcán, de még így is látszott mennyire zavart lett ettől az egésztől.

- Nadia - szótlan halkan hozzá, mire feltekintett rám.

- I-igen? - kérdezte remegő hanggal.

- Tudod - kezdtem bele. - Tom nem ezt érdemelné. Ő nem tehet semmiről és ezt is tudod - suttogtam. - Kérlek, cselekedj helyesen. Ha tönkre teszed nem érsz el semmit, csak valakit a mély felé löksz és kitudja, hogy az a valaki milyen közel van a szakadék széléhez - folytattam.

Magamra gondoltam. Egy pillanat kellett volna, hogy megöljem meg. Egy pillanat.

- Ne tedd ezt - mondtam ki nehezen. - Nem akarom, hogy Tom is végig járja azt az utat amit én, remélem te sem akarod - néztem a szemeibe. - Ha viszont másik utat választasz akkor az a te döntésed - hajtottam le a fejem. - Sajnálom, hogy az idődet parazoltam - motyogtam, majd elléptem mellette és elindultam.

A kihalt golf pályán csak az én cipőm pokogását lehetett hallani. Már majdnem fél úton voltam, mikor egy elveszett hang utánam kiáltott.

- Maya! - kiáltotta.

- Igen? - fordultam vissza.

- Hogyan hoznád rendben Tom karrierjét e-nélkül? - mutatta fel a kicsi eszközt. - Ha nem sikerül? - kérdezte.

- Ne aggódj, majd kitalálok valamit - vontam vállát. - Ez legyen Tom és az én gondom - mosolyodtam el halványan. - Viszlát Nadia, örülök, hogy megismerhetelek - biccentettem.

Lehajtott fejjel indultam haza. A kezeim magam köré fontam majd a fejemre húztam a kapucnyit.

"Kérlek Nadia, csak cselekedj helyesen"

*******************************************
BY: @gljnk24

(remélem tetszik, sajnálom, hogy nem volt egy darabig rész csak nem tudtam, hogyan is kezdjek bele a részbe. Remélhetőleg több rész lesz, mivel szünetem van.)

Írva × 2020_10_22_csütörtök_2:10