100 𝐌𝐄𝐒𝐒𝐀𝐆𝐄𝐒 𝐅𝐎𝐑 𝐘𝐎𝐔 ; ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

- they are my family;

{ T H O M A S }

A kórházi ágy melletti székben ültem. A laptopom az ölembe tartottam és a szerződéseket nézegettem át. Maya a gyógyszerek miatt már mélyen aludt. Ugyan mondta, hogy addig elmehetek, hogyha akarok, de nem akartam magára hagyni.
Gondolkodtam azon, hogy felhívom a szüleim vagy Harry-t, de végül letettem az ötletről. Újra a kezem közé vettem a telefonom, de most a lány profiljára mentem rá. Kíváncsi voltam, hogy milyen is. Nem sokat tudtam még beszélni vele.

Mikor megnyitottam elővettem a fülesem és rá tekintettem. Még aludt, talán olyan 1- fél óra múlva fel is kelhet.
Miközben ezen gondolkodtam megnyitottam az egyik videóját. Gitár volt a kezébe és énekelt. Haja az arcába hullott. Már ekkor sem tűnt túlságosan boldognak. Lejjebb tekertem mire egy képbe botlottam mily meglepő módon.
A képen ő szerepelt és egy kislány akinek rövidre volt nyírva a haja. Csak egy mondat szerepelt a kép alá lefordítattam, mivel ez sem angolul volt.

"Miért mindig a jó emberekkel történik a baj?"

A képen mosolyogtak mindketten. A jobb kezükbe buborék fújót tartottak. A kislány épp egy buborékot fújt.
Halvány mosollyal az arcomon görgettem lejjebb. A következő képen két lánnyal szerepelt. Egy barna hajúval és egy másik, platina szőke hajú lánnyal.

- Látni akarom a lányom! - hallottam hirtelen egy ordítást.

Döbbenten kaptam fel a fejem, majd ültem fel jobban. Ismerős volt a nőnek a hangja. A lány üzenetében hallottam. Zavartan és ijedten ültem fel majd szitkozódva letettem magam mellé a laptopom és lecsaptam a tetejét.

- Nem érdekel! - hallottam újra a hangját, majd hirtelen kivágódott az ajtó.

Egy fiatalos, szőkés barna hajú nő lépett be a szóbába, nyomába egy barna hajú lánnyal. Felismertem a lányt. Maya nővére volt az. Mikor észre vettek döbbenten néztek rám.
Kínosan éreztem magam. Végül is számukra idegen vagyok.

- Öhm, jó napot? - szóltam zavartan.

A nő csak megforgatta a szemét és fújtatva a lányára tekintett. A lány döbbenten állt és nézett majd felvonta a szemöldökét.

- Mit keresel itt? - szólalt meg, majd megrázta a fejét. - Bocsánat, mit keresel itt? - kérdezett már angolul.

- Maya egy jó barátom - feleltem egyszerűen.

A lány lassan bólintott majd ő is kilépett az ajtón. Már nyugodtam volna meg, mikor újra kivágódott az ajtó. Egy rózsaszín hajú, napbarnított lány lépett be most. Egyből Maya ágyához sietett majd megfogta a kezét.
Mikor körbe tekintett, akkor akadt meg a tekintete rajtam.

- T-te Tom Holland vagy - mutatott rám. - A színész Tom Holland, Angliából - makogta tovább.

Kedves mosollyal az arcomon álltam fel, majd nyújtottam felé a kezem.

- Örökül, hogy megismerhetlek - mondtam neki.

Bár tudtam, hogy ő volt az aki nem éppen bánt barátként Maya-val, mégis kedves voltam. Ahogyan berontott az ajtón, azt mutatta, hogy azért tud törődni is Maya-val.

- É-én is - motyogta.

- Akik kint állnak, azok Maya anyja és nővére? - kérdeztem lassan és halkan.

Nem akartam, hogy bárki is meghallja, aki kint van. Ahogy mesélt róluk Maya, nem akartam volna megismerni őket.

- Igen - bólintott feszülten.

Az, hogy itt van a családja Maya-nak cseppet sem hagyott nyugodni. Őszinte véleményem szerint, nem is hittem volna, hogy idejönnek. Amit a lány mondott, azt hinném, hogy nem érdeklik őket az ami vele történt.
Láthatóan most ez nem így van és fogalmam sincs, hogy miért. Talán változtak volna a dolgok? A gondolataimból most az előttem álló rózsaszín hajú lány ragadott ki.

- Egyébként Ava Miller vagyok - suttogta halkan. - Gondolom, hogyha itt vagy ismered Maya-t így meg lehet rólam a véleményed - tette hozzá kelletlenül.

Szóval tudja, hogyan is bánik a barátnőjével és, hogy ő hogyan is érez emiatt.

- Igen, tudom, hogy milyen vagy - feleltem. - De nem ítéllek el - tettem hozzá. - Csak többször ne hagyd cserben - folytattam.

Mielőtt még bármit is mondhatott volna, kivágódott ismét az ajtó. A fából készült ajtó azonnal a falnak csapódott, ami hatalmas hangzavart keltett. Én és Ava összerezzentünk, míg az ágy felől egy halk nyögést hallottunk. Maya felébredt.

- Mi folyik itt? - motyogta fáradtan.

Nem értettem ugyan, hogy mit mondott, de szinte biztos voltam benne, hogy kérdezett.

- Ezt én is kérdezhetném! - szólt hangosabban az anyja. - Pár napig nem figyelek rád és máris egy ribanc lettél?! - mutatott felém.

Maya és Ava tekintetét látva, nem lehetett elég kellemes amit mondott. Zavartan össze vontam a szemöldököm majd előrébb léptem. Borzalmas érzés volt, hogy nem értettem semmit.

- Elnézést, de lehetne, hogy angolul beszéljenek, mert így borzalmas hallgatni ezt - motyogtam kedvtelenül.

- Te mégis ki a francnak képzeled magad, hogy így csak megjelensz itt?! - rivalt rám a nő, mire kissé hátra léptem. - Ne szólj közbe miközben éppen vele beszélek! - tette hozzá. - Nincs szükségem a véleményedre te buzeráns britt - folytatta. - Attól még, hogy a lányom veled ribanckodik, attól még nincs beleszólásod ebbe a beszélgetésbe - kelt ki magából.

- Már elnézést, de egy - tettem fel a kezem. - Nem vagyok buzeráns, és a feltételezéssel megsért. Kettő - léptem még közelebb hozzá. - A lánya kedves és normális, nem úgy, mint maga - húztam ki magam. - Ha egy kicsit is szeretné akkor észre venné ezt - motyogtam már a végét.

A nő már szólalt volna meg, mikor Maya közbe vágott.

- Tom - mondta rekedtesen, mire felé kaptam a tekintetem.

Az ágyban ült és kócos hajjal tekintett rám. Ekkor látszódott csupán, hogy mennyire is fiatal hozzám képest.

- Semmi baj nincsen - motyogta kelletlenül. - Ők itt a családom - mutatott a két nőre. - Az anyám, Elizabeth Kiss és a nővérem Emma Kiss - mosolyodott el halványan.

- Mi az, hogy nincsen semmi baj!? - kelt ki magából ezek szerint Elizabeth, de csak hívjuk hárpiának.

*******************************************
BY: gljnk24

(egy hosszabb részt írtam most, remélem, hogy teszik)

Írva × 2020. 10. 01. (csütörtök)