100 𝐌𝐄𝐒𝐒𝐀𝐆𝐄𝐒 𝐅𝐎𝐑 𝐘𝐎𝐔 ; ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

- that particular contract;

{ T H O M A S }

Idegesen járkáltam fel s alá. Kevin a falnak támaszkodott és onnan figyelt engem. Az ujjaim tördeltem. Össze szorítottam a szemeim, mikor kinyitódott az ajtó. Tony Vinciquerra asszisztense lépett ki rajta, majd intett felénk.

- Kérem - szólt nekünk kihúzva magát. - Jöjjenek velem - fordult vissza az ajtóhoz.

Idegesen tekintettem még utoljára Kevin-re, majd követtem az asszisztens-t. Mikor beléptem Tony Vinciquerra-t és a Russo testvérekkel találtam magam szembe.

- Hát ennyi lett volna? - kérdeztem, miközben leültem az asztalhoz.

- Sajnálom Tom - rázta a fejét Joe. - Ez az egész - tárta szét a karját. - Sajnálom - motyogta.

Gyorsan pislogtam majd keserűen elmosolyodtam. Ebben a percben jöttem rá arra, hogy mit is veszitek éppen. Mert ezek után már nem lesznek Pókember-es forgatások. Nem lesznek már haverkodások a forgatásokon. Azzal, hogy a Marvel és a Sony kihátrált a szerződésből, az összes cég, az összes filmes számára meg leszek bélyegezve. Esélyem nem lesz már, hogy valaha is vissza kapjak mindent.

- Essünk túl rajta - sóhajtottam végül, majd magam elé húztam az újabb szerződést.

Azt a szerződést ami tönkre teszi a másikat. A tollat a kezem között forgattam, majd a lap aljára tekintettem.
Hát ennyi lenne. Ennyi lenne a történetem. Az a sok-sok emlék megmarad, ez az egész pedig elúszik messzire. Csak egy nevet kellett oda firkantanom. Thomas Stanley Holland. Idegesen haraptam a szám szélébe, majd tettem le a tollat.

- Köszönjük Tom - bólintott Anthony. - És én is sajnálom ezt az egészet - motyogta.

Bármennyire is sajnálták, nem tettek semmit annak érdekében, hogy itt maradjak. Igazság szerint nem is nehezteltem rájuk. Nem voltam mérges, egyszerűen csak fájt ez az egész. Fájt, hogy minden véget ér.

- Nem kell - motyogtam Nagyot nyelve. - Most pedig - álltam fel. - Nem rabolom tovább az időtöket. Gondolom van jobb dolgotok is ennél - motyogtam.

Zavartan indultam ki az irodából. Már majdnem az ajtón túl voltam, mikor Tony Vinciquerra után szólt.

- Tom, várj! - mondta.

Az állam össze veszítve fordultam hátra, mire a többieket pillantottam meg, ahogyan a laptop fölött görnyednek és zavartan nézik a képernyőt.

~ Sajnálom ezt az egészet - hallottam meg Nadia hangját. - Nem tudom mi ütött belém - nevetett zavartan. ~

Mielőtt még hallottam volna a folytatást oda siettem a többiekhez és a laptopra tekintettem.

~ Azért hazudtam vele kapcsolatba, mert dühös voltam és szomorú - motyogta a videón Nadia. - Tom nem tett semmit. Ő a legjobb és legkedvesebb fiú akit valaha ismertem. Nem érdemelte meg ezt - hajtotta le a fejét. - Sajnálom, hogy ezt tettem vele. Én vagyok a szörnyeteg, nem pedig ő - tekintett fel. - Ami pedig a lányt illeti - kezdte lassan, mire meglepődtem. - Maya Kiss egy remek lány, kedves és aranyos - mondta. - Tom számára ő a tökéletes választás, hihetetlenül önzetlen, hálás vagyok neki - tette hozzá. ~ Hálás vagyok, mivel minden szemétségem ellenére kedvesen szólt hozzám, remélem megbocsát nekem nem csak ő, hanem Tom is ~ mosolyodott el halványan. ~

Zavartan hátráltam pár lépést. Tony Vinciquerra rám tekintett majd az embereket reakcióját látva felvette a papír lapokat majd a szemem láttára tépte szét.

- Ezt az egészet elfelejtjük - motyogta kelletlenül.

~ Ha valakit utálni akartok az én vagyok, nen pedig Tom - suttogta végül. ~

Eddig bírtam nézni. Halvány mosollyal az arcomon vettem magamhoz a telefonom, majd kimentem az irodából.
Szinte azonnal hívtam az otthoni számom. Beszélnem kellett Maya-val.

| me: Mit tettél? |

Nevettem fel halkan.

| maya: Semmit |

Felelte egyszerűen.

| maya: Egyszerűen csak oda adtam neki a felvételt és azt mondtam neki, hogy csináljon vele amit akar |

Szinte láttam a szemem előtt a mosolyát. A falnak vetett háttal vettem egy mély levegőt.

| me: el sem tudom tudom mondani, hogy mennyire szeretlek |

Suttogtam.

Maya nem felelt azonnal. Már majdnem azt hittem, hogy letette a telefont, de aztán meghallottam Tessa ugatását, majd Eper-ét is.
Halkan felnevettem, majd már majdnem szólaltam meg, mikor Maya megszólalt.

| maya: Én is szeretlek, jobban mint gondolnád |

Suttogta halkan.

Hogy mennyire mellette szerettem volna lenne ebben a percben.

| me: készülj |

Mondtam hirtelen, magam is meglepve, hogy mit is akarok tenni.

| maya: Mire is? |

Kérdezte nevetve. Istenem ez a nevetés. Ezt akarok hallani minden percben.

| me: Ha haza értem szeretnélek elvinni egy vacsorára, tudod, csak mi ketten |

Beszéltem lassan.

| me: Na mit szólsz hozzá? |

Kérdeztem kissé félve.

Bármikor mondhat nemet. Semmi sem akadályozná meg.

| maya: Mit vegyek fel? |

Kérdezettt vissza és ezzel meg is adta a választ.
Halvány mosollyal az arcomon feleltem neki. Csak én és ő. Egy világ, amiben szívesen élnek ezer évet is akár.

*******************************************
BY: gljnk24

(remélem tetszik, előre is szólok, hogy közeledünk a végéhez)

Írva × 2020_10_22_csürtöktök_13:56