- the evening;

1K 66 11
                                    


{ M A Y A }

Az ajkamba harapva feküdtem az ágyban, majd ültem fel hirtelen. A tv-ben halkan szólt egyik kedvenc mesém a Parkműsor, de még az sem foglalt le. Tom lent volt földszinten. Igazából nem is tudom mit csinálhatott.
Már keltem volna fel, de aztán beszaladt hozzám Tessa a nyitott ajtón keresztül. Gondoltam, hogyha Tessa feljött akkor Tom is mindjárt itt lehet, de nem jött. Nem szenteltem ennek nagyobb figyelmet egészen addig, míg egy hangos kiabálást nem hallottam. Ijedten rezdültem össze, majd a telefonomért kaptam amin azonnal bekapcsoltam a rögzítőt.

- Te szemétláda! - szinte már sikította a hang. - Tönkre foglak tenni úgy, hogy a kis családod sem tehet majd semmit - folytatta.

Halkan lépdeltem ki a szobából, majd a lépcső tetejéhez értem. Nem is volt időm lemenni, egy lány kirontott a konyhából és már majdnem kint volt amikor hirtelen megtorpant az ajtóban.

- Tudod mit Tom, baszd meg magad! - nyitotta ki a lány az ajtót, majd bevágta maga mögött.

Döbbenten tekintettem a - mostmár - csukott ajtónak. Halkan tettem meg ezt a pár métert, majd a konyhába léptem. Tom a pultnak támaszkodott, nekem háttal állt. Tudtam, hogy tudja, hogy itt vagyok, de még sem tekintett felém. Kikapcsoltam a rögzítőt majd letettem az asztalra a telefonom.
Megakartam szólalni, de nem tudtam mit mondani. Őszintén, nem voltam tisztába Tom életében, így pedig nem tudtam egy rendes, normális tanácsot adni neki.

- Nadia volt az, igaz? - kérdeztem végül.

Tudom, nem tartozott rám, de kíváncsi voltam. Tudni akartam, hogy tényleg ő volt-e vagy sem.
Tom lassan bólintott majd a hajába túrt, de még ekkor sem fordult felém.

- Mondott valamit? - kérdezgettem tovább. - Mármint a kiabáláson kívül - motyogtam.

- Nem sokat - ült le az asztalhoz, majd a kezét kezdte el babrálni. - A fejemhez vágott  ismét mindent - suttogta, majd fájdalmasan elnevette magát.

- Rossz nézni, hogy miatta szenvedsz - gugoltam le elé. - Te vagy a legtehetségesebb és legaranyosabb fiú akit valaha ismertem. Jobbat érdemelsz ilyen holmi lányoknál - mutattam az ajtó felé.

Tom zavartan nézett rám. Tudtam, hogy nem érti azt amit mondtam, de nem volt kedvem elmondani neki még egyszer.

- Na gyere - álltam fel majd nyújtottam felé a kezem. - Nézzünk meg egy filmet és igyunk közbe teát - néztem rá szeretet teljesen.

Tom halvány ugyan, de viszonozta a mosolyom, majd hagyta, hogy felhúzom. A szemébe látszott, hogy fáradt és szenved. Szenved egy olyan lány miatt aki meg sem érdemli őt.
Ezekben a pillanatokban bármit megtettem volna, hogy boldognak lássam. Hogy végre mosolyogni lassan.

*******************************************
BY: gljnk24

(remélem tetszik)

Írva: 2020. 10. 05. (hétfő)

100 𝐌𝐄𝐒𝐒𝐀𝐆𝐄𝐒 𝐅𝐎𝐑 𝐘𝐎𝐔 ; ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛWhere stories live. Discover now