100 𝐌𝐄𝐒𝐒𝐀𝐆𝐄𝐒 𝐅𝐎𝐑 𝐘𝐎𝐔 ; ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

- beautiful London;

{ T H O M A S }

Alig aludtam az este. Forgolódtam vagy a plafont bámultam. Időnként megpillantottam, ahogy Tessa is nyugtalanul felkapja rám a fejét. A gondolataim folyamatosan a tegnap történteken jártak. Ha Nadia tönkre akarna tenni, megtehetné és félek, hogy meg is fogja tenni. Hogy mit is kér tőlem? Hírnevet, pénzt vagy akár egy álkapcsolatot. Egy rossz lépésem van. Egyetlen rossz lépés után, viszont nekem végem.

A tegnapi filmekre sem tudtam figyelni rendesen. Látszólag viszont Maya sem. Az egész film alatt azzal játszott, hogy az ujjaim babrálta.
Akkor aludhatott el, mikor abba hagyta ezt. Nem csinált majd semmit, csak a vállamnak dőlt és egyik kezével szorosan fogta a karom.
Most reggel gyönyörű volt. A reggeli fények rávetültek. Nem volt kedvem és szívem sem, hogy felébresszem pont most. Nagyot sóhajtva keltem végül fel az ágyból.

A lehető leghalkabban hagytam ott őt, majd szedtem össze néhány ruhát. Legnagyobb szerencsémre Tessa sem ébredt volt. Ugyanolyan békénes aludt az ágy végében, mint eddig.
A fürdőből kilépve viszont meginogtam. Biztos elkéne hagynom a házat? Megráztam a fejem. Miért is ne hagyhatnám el a házam? Ez csak egy ugyanolyan nap, mint az eddigi.

Mielőtt még meggondoltam volna még magam kiléptem a házból majd bezártam az ajtót. A homlokom a hideg fának döntöttem és így álltam pár percig. Pontosabban addig, míg a szomszédom oda nem kiabált nekem.

- Jó reggelt szomszéd! - üdvözölt.

Másnak talán ez kedvességből jöhet, de nála ez nem így volt. Maró gúnnyal a hangjában köszönt nekem mindig. Ő volt az aki egy sznob britt-nek tartott. Nem akartam vissza vágni, hogy szerintem ő ilyen, de örömmel megtettem volna bármikor.

- Brian - intettem vissza. - Hogy van a rokonság? - kérdeztem vissza.

Ő csak megforgatta a szemét, majd leintett. Szóval ennyire rosszul vannak? Annak ellenére, hogy utáltam Brian-t, mindent tudtam ami körülötte forgott.
Vagy ő dörgölte az orrom alá a "tökéletes" életét vagy szimpla megfigyelésből vettem észre a dolgokat.

- Még mindig azon a véleményen vagyok, hogy ez nem önre tartozik - vonta fel a szemöldökét. - Menjen nyugodtan egy forgatásra és ne szennyezze itt a levegőm - mondta és folytatta is volna, de feltettem a kezeim.

- Ne aggódjon, már megyek is futni, de egészen 26-ig még itt szennyezem a levegőjét - forgattam a szemem.

Nem vártam meg, hogy válaszoljon csak elindultam. A megszokott úton kezdtem el futni, majd néztem körbe. London gyönyörűnek város volt, ehhez nem fért kétség, ám néha nem voltam itt szívesen. Szívesebben voltam Amerikába vagy Ausztrália-ba Hemsworth-nél. Már fordultam volna le a park felé, mikor hirtelen egy kar állított meg. Egy lány állított meg.

- Sz-szia - intett dadogva. - Le-lehetne - tartotta fel a telefonját. - D-de csak h-ha nem b-baj - kezdte halkan.

- Dehogy - tettem fel a kezeim. - Nem gond - ráztam a fejem.

- K-köszönöm - motyogta, miközben remegő kezeivel felém nyújtotta a telefonját.

Halvány mosollyal az arcomon vettem át a telefont és csináltam meg a képet. Ilyenkor csak az jut az eszembe, hogy Nadia bármelyik percben tönkre tehet. Megborzongtam ennek tudatán. Féltem. Bevallom most először rettegtem igazán, hogy minden elveszik.
Mert nem az volt most a tét, hogy a suliban páran megutálnak, hanem az, hogy egy egész ország, egy egész világ.

Sokan hozzá mondják, hogy nem a rajongó miatt vagyunk híresek, de viszont ez nem igaz. Ha az emberek gyűlölnek téged, elvesztesz mindent. Elveszted a barátaid, egy idő után elveszted az önbizalmad, majd elveszted a karriered.
Mert akármennyire is vagy tehetséges. A stúdiók ki hátrálnak mügöled.

- Nem gond, hogyha megyek? - adtam vissza a kezébe a telefont. - Most jöttem rá, hogy nagyon fontos elintézni valóm van - fogtam meg a vállát kissé ijedten.

- P-persze, m-menj csak - felelt.

- Köszönöm - feleltem, majd elkezdtem rohanni.

Minnél előbb beszélnem kellett Nadia-val.

*******************************************
BY: gljnk24

(remélem tetszik)

Írva × 2020. 10. 05. (hétfő)