100 𝐌𝐄𝐒𝐒𝐀𝐆𝐄𝐒 𝐅𝐎𝐑 𝐘𝐎𝐔 ; ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

- that many years of suffering;

{ T H O M A S }

Oldalra kapva a fejem Maya nővérét, Emmát pillantottam meg. Haja más volt, mint amikor legutóbb láttam. A normális barna helyett, most platina szőke volt. A számat húztam, már amikor megláttam. Maya megmeveredett, tudott valamit, legalábbis sejtett valamit amit én nem.

- Ugye nem baj, hogyha beszélgetünk egy kicsit? - kérdezte, miközben becsukta maga után az ajtót.

Maya össze préselte az ajkait, majd lopva felém pillantott.

- Beszélhetsz angolul, nem érdekel mit mondasz Tom előtt - felelte.

A nővére felhúzta az egyik szemöldökét, majd elvigyorodva leült az ágy szélére. Távolabb léptem tőle, nem akartam a közelébe lenni.

- Hányszor baszott már meg? Gondolom jó sokat kapsz azért, mert kielégíted - nézett egyenesen Maya-ra. - Tudod - állt fel, majd Maya elé ment. - Kipróbálhatnám én is - tekintett most rám. - Biztos jobb lennék és többet is nyújtanék számára, mint te - hajolt le egy kissé Maya-hoz.

Nem értettem mit mondott. Helyette Maya reakcióit figyeltem. Elnézve, hogyan reagált, nem lehetett túl jó az, amit Emma mondott.

- É-én n-nem.. - szólalt meg nehezen Maya.

Most először láttam így meghunyászkodni a "családja" előtt. Nem volt jó így látni.

- Szánalmas vagy - nevetett a nővére. - Így nem sokáig fogod megtartani Tom-ot - nevemre felkaptam a fejem. - Ő is elfog hagyni, mint a többi barátod, mert nem vagy több, mint egy irritáló kis kurva - dühögött a lány. - Néha amikor kívánom kellett szülinapomkor csak azt kívántam bárcsak meghalnál! Hogy bárcsak meg se születtél volna! - tekintett végig undorodó tekintettel Maya-n.

- Akkor miért nem hagysz elmenni? - kérdezte Maya megremegő ajkakkal. - Nem kéne többször látnod! Miért akarsz minden áron még belém rúgni? Miért nem örülsz, hogy elhagyom ezt a retkes országot? - kérdezett.

Felismertem a hangsúlyát. Maya keze megremegtek, mire lassan közelebb léptem hozzá. Mielőtt még teljesen oda érhettem volna, Emma megszólalt előttem.

- Mert te nem érdemled meg a boldogságot - köpte a szavakat Maya felé. - És Thomas - fordult felém. - Csak tudd meg, hogy a drágalátos szüzikéd nem is annyira ártatlan - vigyorodott el. - És nehogy azt hidd, hogy a drog miatt veszítette el - folytatta, Maya leakarta állítani. - Ha érdekel kérdezd meg apucit - kacsintott, majd megpaskolta Maya vállát és kiment.

Már csak az ajtó becsapódását hallottam. Fájdalmas tekintettel néztem Maya-ra majd mögé álltam és átkaroltam. Apró kezeit a kezeimre tette. Mikor levegőt vett megremegett.

- M-máskor i-inkább h-hallgato-tok rád - zokogott fel halkan. - K-kérlek, m-menjünk i-innen - fordult meg karjaim közt, majd menekült ölelésembe.

Kezeivel pólómba markolt majd mély lélegzetet vett. Próbált lenyugodni, de nem számított most ez semmit. Ebben a házban, ilyen körülmények körül nem tudott lenyugodni.

- Menj ki a kocsiba, rendben? - suttogtam a fülébe. - Össze pakolom a cuccaid majd ez után azonnal vissza megyünk London-ba és még véletlenül sem kell erre jönnöd, rendben? - simítottam végig haján.