100 𝐌𝐄𝐒𝐒𝐀𝐆𝐄𝐒 𝐅𝐎𝐑 𝐘𝐎𝐔 ; ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

- i'm not alone anymore;

{ T H O M A S }

A karomba tartani őt, volt a legjobb dolog az életemben egy ideje. Érezni, hogy mellettem van és, hogy nem vagyok többé egyedül. Hogyha ő mellettem van az sem érdekel, hogy elkell veszítenem mindent.

- Tom? - szólalt meg halkan Maya.

Apró kezeivel végig simított a mellkasomon majd a vállamra hajtotta a fejét.

- Igen? - kérdeztem vissza, majd kezét megfogva össze kulcsoltam az enyémmel.

- Szeretsz? - tekintett fel csillogó szemekkel.

Halványan elmosolyodtam majd végig simítottam arcán. Felkönyökölt majd ujjaival arcélemen simított végig.

- Míg világ a világ - feleltem.

Az ajkába harapott, de így is lehetett látni az arcán azt a bizonyos mosolyt. Újra elpirult. Lehajtotta a fejét, nem nézett rám. Ezt szeretem benne, szerettem benne, hogy így zavarba tudott jönni.

- Ugye tudod, hogy előttem nem kell szégyelned magad? - kérdeztem. - Előttem lehetsz akárki, akkor is szeretni foglak - folytattam.

Maya arca egyre pirosabb lett és próbálta arcát a vállamba fúrni, csak ne keljen rám tekintenie, ne keljen a szemembe néznie.

- Na - unszoltam. - Maya kérlek, nézz rám - emeltem fel az állát, hogy a szemébe nézhessek. - Hiszel nekem, igaz? Elhiszed, hogy szeretlek - mondtam, hallani akartam tőle a válaszát.

- I-igen - bólintott lassan.

- Maya, ugye nem azt mondod amit hallani akarok, hanem az igazat? - kértem.

Maya lehunyta a szemét, majd rám feküdt. Karjait áttette a derekamon egyik lábát pedig átbújtatta a lábaim közt és így figyelt tovább.

- Maya - unszoltam, mire halkan felnevetett.

- Hiszek neked - motyogta. - Örülök, hogy végre szeret valaki - folytatta. - Jó érzés tudni, hogy tartozok valakihez. Jó érzés boldognak lenni - fújta ki lassan a levegőt. - Szeretek itt lenni, sokkal nyugodtabb voltam eddig itt, mint "otthon" - mondta kissé undorodva a végén.

A számba haraptam majd közelebb húztam magamhoz.
Nem akartam, hogy többet úgy érezze magát, mint a családjánal. Egyetlen célom, amit láttam az az volt, hogy boldoggá tegyem ezt a lányt. Azt a lányt, akit szeretek, mindennél jobban. Egy percre azt hittem, hogy alszik, de aztán felkönyökölt. Kinyitotta a száját, majd be is csukta.

- Haragudnál, hogyha azt mondanám, hogy csináltam valami hülyeséget? - kérdezte halkan.

Zavartan támaszkodtam feljebb, majd néztem Maya félelemmel teli szemeibe.

- Mit csináltál? - kérdeztem, de ahogy megláttam, hogy miképp reagálni, nagyon sóhajtottam. - Maya, nem fogok haragudni, nyugodtan elmondhatod - mosolyodtam el halványan.

Maya idegesen harapdálta a száját, majd lesütötte a szemét.

- Találkoztam Nadia-val - nyögte ki.

Nem akartam és nem is mondtam el neki eddig, hogy észre vettem, hogy felhívta. Tőle akartan tudni, hogy miért csinálta ezt az egészet, tőle kellett hallanom, hogy mit mondott neki Nadia. Ha még itt van, akkor nem lehet akkora gond, nem? Nadia-nal már nem tudhattam, hogy mit is akar éppen tenni. Hogy mivel is fog következőleg tönkre tenni. A családom, a rajongóim a barátaim. Mindent elvett tőlem. Nem akartam, hogy Maya-t is elvegye tőlem.

- Kérdezgettem őt - folytatta amikor látta, hogy nem nagyon szólalok meg. - Hogy miért mit tett - magyarázta tovább.

- Hova akarsz kilyukadni? - kérdeztem zavartan.

Maya ekkor felkelt és elment a kabátjához. Egy telefon alakú tárggyal tért vissza.

- Sokszor szokott lenni, hogy eszembe jut néhány dolog így mindig nálam szokott lenni ez a hangrögzítő - mutatta fel. - Még szerencse, hogy ide is elhoztam, mert így feltudtam venni Nadia válaszait - folytatta. - Gondoltam... - kezdett bele zavartan. - Így rendbe hozhatjuk valahogy a karriered vagy a barátaiddal való kapcsolatot, és azokat a szerződéseket is - halkult el egyre jobban a végére.

Halvány, ugyan lemondó mosoly jelent meg az arcomon. Feleltem, majd kivettem a hangvelfevevőt Maya kezéből, majd a közeli polcra tettem.
Lassan, gyengéden végig simítottam Maya arcélén, majd nyakára csúsztattam a kezem.

- Én nem akarom őt tönkre tenni - suttogtam. - Hogyha kitenném ezt a hangfelvételt vagy ne adj isten elküldeném egy hírszerkesztőnek azonnal őt vennék célba - magyaráztam. - Ezt pedig nem akartam, mert miattam lett ilyen - húztam el a számat.

- Felajánlottad már ezt neki? - kérdezte Maya halkan.

- Azt ajánlottam fel, hogy vonjon vissza mindent és én nem mondok semmit sem a megcsalásról - sóhajtottam. - Nem fogadta el, pedig ha most kérné ezt, még mindig megadnám neki a lehetőséget - vontam közelebb Maya-t. - Ugye megértesz engem? - kérdeztem aggódva.

Féltem, hogy félre érti. Féltem, hogy netalán elítélne emiatt. Féltem, hogy ez neki probléma lenne, de amikor meghallottam Maya halk nevetését megnyugodtam.

- Soha nem hallottam még ilyet - tolt el egy kissé magától, mire kissé bepánikoltam. - Hogyan lehet neked, ilyen jó szíved? Miért tudsz azokkal is normális lenni akik tönkre tettek? - kérdezte zavartan. - Megdöbbentő, hogy mekkora szíved tud lenni - tekintett fel rám.

- És ez a szív, most csak érted dobog - húztam vissza magamhoz. - Szóval kérlek ne lökj el - suttogtam a fülébe.

- Szeretlek - motyogta a vállamba.

- Szeretlek - feleltem, majd kissé távolabb toltam magamtól úgy, hogy egyik kezem a derekára tudjam csúsztatni, míg a másikkal kezét fogtam. - Míg világ a világ - pörgettem meg. - Táncolj velem, kérlek - suttogtam.

*******************************************
BY: gljnk24

(remélem tetszik, ez inkább egy lájtosabb <nem tudom, hogyan kell leírni> rész lett. Kötelezettségemnek érzek szólni, hogy a közelben történni fog valami aminek nem feltétlenül fogtok örülni, ezt csak így nektek. Egy kis spoiler)

Írva × 2020. 10. 13. (kedd)