"Három napba telt de végre hazaértek. Amint a házba értek Yuno egyből Norbi nyakába ugrott és megcsókolta."
Yuno: Hiányoztál tökfej.
Norbi: Te is édes Yanderém.
Rektor: Na ez aztán a meleg fogadtatás.
"Norbi szeme sarkából szúrósan ránéz."
Norbi: Yuno. Gyere velem szeretnék neked mondani valami fontosat.
"Yuno bólint és kőveti őt az emeletre. Koneko és Mikase odamenek Zolihoz."
Koneko: Örülünk hogy jól vagy.
Zoli: Ja ja. De hol van Louise?
Mikase: A kínzó kamrában.
"Zoli lemegy a kamrába és egy asztalhoz kötve találja a lányt, alsóneműben. A teste tele van sebekkel."
Louise: Zoli. Én sajnálom. Kérlek ne ölj meg.
Zoli: Eredetileg ezt terveztem. De az ott töltött idő sokat segíted mindnyájunknak. Ezét kösz.
"Elkezdi eloldozni a lányt. E közben Norbi az ágy szélén ül Yuno mellete."
Norbi: Elöszőr is elnézést kel kérjék amiért beleolvastam a naplódba.
"Yuno arca elpirul és mérgesen néz rá."
Norbi: De nem bántam meg. Mert ezáltal nyűgöt szívvel mondhatom el neked hogy tudom mi vagy. Az ami én. És ez nagyon boldoga tesz. Végre nem érzem magam anyira egyedül.
"Yuno könnyezik majd átöleli a fiút."
Yuno: Ezt azért mert szinte voltál. "Felpofozza." Ezt azért mert az engedéjem nélkül beleolvastál a naplómba. "Majd az ágyra nyomja a fiút és rámászik." Ezt pedig azért mert visszajöttél hozzám. "Szenvedéjesen megcsókólja Norbit."
Szeretlek.
Norbi: Én is szeretlek.
KAMU SEDANG MEMBACA
Kérdezd öket.
Fiksi PenggemarZoli és Norbidoos újabb bajba sodorják magukat. Míg Rektor japánban van és egy masszív kiképzésen esik keresztül. De egyiköjük se tudja, bármennyire is érzik magukat biztonságban Toga emberei mindenüt ott vannak. Editi legjobb tejezéseim: Yandere: 2...
