Lacuna (Yoongi ff/werewolf)

🌘37.rész🌒

Nia pov.:

Sötét volt, mikor felébredtem. Yoongi sehol nem volt, de a fahéj illatát még mindig lehetett érezni. Talán egy kicsit túl intenzíven. Egy darabig még maradtam az ágyban. Kényelmesen feküdtem, de a kíváncsiságom győzött. A konyha felé vettem az irányt. Kócosan, kótyagosan a konyhába mentem. A lámpa fénye elvakított, ezért a szemem elé tettem a kezemet, amíg megszokta a fényt. A fahéj illatot még intenzívebben lehetett itt érezni. Egy kéz a csuklómnál fogva elvette a kezemet az arcom elől, majd a tulajdonosa lágyan megcsókolt. Beleszusszantottam a csókba, annyira jól esett. Derekamat átölelte, és az arcomat csókolgatta tovább. Én a vállait átöleltem, és hozzábújtam. Biztonságban éreztem magamat. Még annak ellenére is, hogy reggel csúnyán összevesztünk.
- Szép jó reggelt, vagy inkább szép jó késő délutánt. - búgta a fülembe.
- Maradjunk a reggelnél. Tekintve, hogy most keltem fel...
- Akkor szép jó reggelt. Készítettem neked fahéjas csigát, meg fahéjas tejet. Úgy tudom, hogy szereted. – közben folyamatosan puszilgatott. Az arcomon, nyakamon, vállamon.
- Akkor ezért érzem mindenhol a fahéjat.  De ki kell ábrándítsalak. Nem szeretem a fahéjat. Hanem imádom! Nem tudok nélküle élni.
- Nagyon helyes. – mosolygott rám Yoongi.
- Ahogy nélküled sem. Szeretlek. Ami reggel történt...nos, megbocsátok. Mindannyian hibázunk. Ma te, holnap én. De ez így szép. Lehet, hogy nem úgy reagálok, ahogy kellene. Igyekszem higgadtabban viselkedni. Csak időt kérek. - mondtam az alfámnak.
- Nia...én annyi időt adok neked, amennyire csak szükséged van. Én mindent megakarok adni neked. Én...szeretlek. Nagyon szeretlek! – mondta meghatódottan.
- Cukormérgezést kapok tőletek. Fú, de nyálasak vagytok!

Mindketten Hoseokra kaptuk tekintetünket. Kicsit kellemetlen, hogy az egészet végignézte. Majd nem lesz ekkora a szája, ha Jisoo beszél vele. Még biztosan nem beszéltek.
- Senki nem mondta, hogy a lakásomban kell tanyáznod, és a szerelmi életemet kukkolnod, kedves Hoseok. Jisoo hol van? – kérdeztem, miközben az egyik szemöldökömet megemeltem.
- A szobájában. Rá várok. Azt mondta, mindjárt jön, de annak már negyed órája. – nevetett kínosan. Omega ösztönöm azt súgja, hogy Jisoo bajban van.
- Mindjárt jövök. – váltam el Yoongitól, aki ennek annyira nem örült.

Bekopogtam Jisoohoz.

~ Én vagyok az, Nia. Bejöhetek? – szándékosan a belső hangomat használtam. A fiúknak ehhez nincs közük. Még. Az ajtó kinyílt, én pedig beslisszantam rajta. Jisoo az ujjait tördelte. Ajaj.
- Mi a baj? – kérdeztem tőle.
- Nem merem elmondani neki. Mi van, ha kiakad, és elhagy?
- Biztosan nem. Azóta itt ül a konyhába, hogy bejöttél a szobádba. Nekem nem úgy tűnik, mint aki nagyon el akarna hagyni.

Arcát a tenyereibe temette.

- Nagyon félek. - mondta kétségbeesve.
- Ne tedd. Örülni fog. Annyira szeretném látni az arcát, mikor megtudja, hogy apa lesz. Biztosan sírni fog örömében. Előre látom, ahogy letérdel eléd, és a pocakodat simogatja, meg puszilgatja. Jaj, Jisoo, mond el neki! Nagyon boldog lesz! Gyere!

Megöleltem, megfogtam a kezét, és kimentünk a szobából.

Hoseok szeme felcsillant, és egyből felpattant, amikor meglátta Jisoot. Akkora mosoly terült el az arcán, hogy azt még az űrből is lehetett látni. Elengedtem Jisoo kezét, de ő ráfogott.
- Maradj. – suttogta.

~ Ezt most egyedül kell elmondanod, de itt maradok veled.

A kezét elengedtem. Yoongit kézen fogtam, és leültünk az asztalhoz.  Jisoora rámosolyogtam. Jisoo megállt Hoseok előtt, és nagy levegőt vett.
- Hoseok. Szeretnék valamit elmondani. Történt valami. – hangja kissé megremegett.
- Baj történt?
- Nem, nem, csak. Lesz egy kis változás az életemben. Az életünkben.
- Mi? – Hoseok értetlenül nézett Jisoora.