Lacuna (Yoongi ff/werewolf)

🌘22.rész🌒

Harmadik fél szemszöge:

Az Aelin házban nagy volt a sürgés forgás. Chaerin és a kislánya serényen tüsténkedett a konyhában. Süteményt sütöttek, hiszen Chaerin húga, Chaeyoung és a férje, Jungmin jönnek vendégségbe a nemrég megszületett fiúkkal. Bár túlzás, hogy Nia is sütött, hiszen inkább csak a sütiket ette. Daesung és Taemin az ebédlőt rendezték át, hogy a vendégek kényelmesen elférjenek. Taemin és Nia nagyon boldogok voltak, amiért született egy unokaöcsük. Mivel még kicsik voltak, ezért nem értették, hogy a pici fiú még nem fog tudni velük játszani. Pedig Taemin összekészítette az összes fakardját, meg a focilabdáját, Nia meg a babáit abban reménykedve, hogy a pici fiú őket fogja választani. Tegnap jól össze is vesztek azon, hogy kivel fog játszani az uncsitesó. Szüleik nem győzték őket nyugtatni, annyira izgatottak voltak miatta. Mindketten eldöntötték, hogy a pici fiút már most szeretik, amin a szülők jót mosolyogtak. Büszkék voltak a gyermekeikre, amiért mindkettő jószívű.

A gyerekek nagyon izgatottak voltak, amikor a kis család megérkezett hozzájuk. Nia és Taemin egyfolytában ott sertepertéltek körülöttük. Mindketten látni szerették volna az új családtagot. Egészen addig, míg végre kézbe vehették a pici fiút. Taemin átengedte Niának az elsőbbséget, hiszen az édesapjától azt tanulta, hogy akkor lesz jó alfa, ha tud engedni, habár ő is alig fért már a bőrébe. Chaeyoung óvatosan Nia kezébe adta a fiát, aki úgy tartotta őt a piciny karjaiban, mintha a világ legértékesebb dolga lenne. A fiú rámosolygott Niára, aki ettől örömében felsikkantott.
- Nézd anya! Mosolyog! Rám mosolygott! Olyan aranyos, mint egy nyuszi!
- Nia! Ilyet nem mondhatsz senkire, hogy olyan  mint egy nyuszi! Nem illik! - dorgálta meg Niát az édesanyja.
- De tényleg olyan aranyos! Nézd meg a pici orrát! Nem bántásból mondtam! – szontyolodott el Nia.
- Persze, hogy nem bántásból. És tényleg olyan, mint egy nyuszi, Chaerin. A lányod nagyon jó megfigyelő. – simított Chaeyoung Nia arcára, aki ettől ismét mosolygott.
- Látod anya. Én megmondtam!
- Látom szívem. – mosolygott rá az édesanyja.

Nia még percekig a nyuszifiút tanulmányozta. Néha megsimogatta vagy megpuszilta az arcát. A legjobban mégis az tetszett neki, mikor a pici fiú megfogta az ujját, és nem akarta elengedni. Nia ilyenkor mindig felkacagott. A két nővért lenyűgözte, hogy egy ilyen kislányba, mint Nia, mennyi kedvesség és szeretet van.
- Hogy hívják a nyuszifiút? – kérdezte Nia. Ezen a két nővér jót nevetett.
- Jungkook. Jeon Jungkook az unokatestvéred, a nyuszifiú neve. – válaszolta Chaeyoung mosolyogva.

Nia pov.:

Vajon lehetséges lehet? Vajon ő az a Jungkook? Az, amit Yoongi mondott róla, teljességgel rá illik. Chaeyoung, anya testvére, azután halt meg, hogy mi Örményországba mentünk.
A fiú neve is ugyanaz, mint az unokaöcsémé. Jungkook. Valami dereng, hogy nyuszifiúnak hívtam az unokaöcsémet. Ő is úgy néz ki, mint egy nyuszi.

Nem tudtam rá többé haragudni. A lehetőség gondolata, hogy ő egy rokonom, meglágyította a szívemet. Ezernyi gondolat, kérdés és érzelem cikázott a fejemben. Végül a kíváncsiság győzött. Odasétáltam hozzá. Leguggoltam elé, és megfogtam a kezét.
- Jungkook...- suttogtam.
A fiú továbbra sem mert rám nézni. Remegett a visszatartott sírástól és a félelemtől. Nem csodálkozok. Azok után, amit vele tettem. De hát abban a helyzetben megérdemelte. Az álla alá nyúltam, mire kissé megrándult, és felemeltem a fejét, hogy a szemébe nézhessek. Nagy ártatlannak tűnő baba szemei voltak. Az arca baloldalán egy heg húzódót. Nem mert megszólalni, csak remegve nézett rám. Olyan elveszettnek tűnt.
- Jungkook, beszélhetnék veled négyszemközt? – kérdeztem. A fiú rémülten nézett rám. – Csak beszélni szeretnék veled. Gyere át hozzánk, ott nyugodtan tudunk beszélni.

~ Ez nem jó ötlet! Nem engedem!- mondta Yoongi belső alfája.

~ Nem emlékszem rá, hogy az engedélyedet kértem volna. – mondtam neki dühösen.

~ Nia! Nem teheted ki veszélynek magadat! Jungkook még fiatal alfa. Nem tudja magát kontrollálni!

~ Erről szeretnék vele beszélni.

~ Nem engedem!

~ Yoongi! Elég legyen! Csak beszélni szeretnék vele!

Ezután kizártam a fejemből. Nem szép dolog, tudom, de már idegesített. Nem irányíthat mindent. Még jó, hogy ebből az egészből más nem hallott semmit. Nem várva tovább Jungkookot a karjánál fogva felállítottam, és húztam magam után. A fiú remegve jött velem. Átértünk hozzánk, becsuktam magam mögött az ajtót, és szembe fordultam vele. A fiú zokogásba tört ki.
- Sajnálom! Annyira sajnálom! Megbántam mindent, amit tettem! Kérlek ne bánts! – könyörgött nekem.
- Nos, nem erről szeretnék veled beszélni, hanem az édesanyádról.

Jungkook megszeppenve nézett rám. Nem erre számított. Könnyei végre elapadtak.
- Anyáról?
- Igen. Hogy hívták?
- Miért szeretnéd tudni?
- Mert a neved olyan ismerős, és volt egy családtagom, akinek a kisfiát Jungkooknak hívták. Lehet, hogy...csak ezért kérdezem. – nem bírtam kimondani, hogy lehet rokonok vagyunk. Nem akartam túlságosan beleélni magam. Jungkook furcsán méregetett. Mint aki nem tudja eldönteni, higgyen nekem vagy sem. Még egy darabig méregetett, majd megtörte a csendet.
- Chaeyoung.

Belém rekedt a levegő. Ez a név úgy hasított bele elmémbe, mintegy éles kés. Az emlékképeim Chaeyoungról úgy peregtek le a fejemben, mint a filmkockák egymás után.
- Chaeyoung, a Jeon falka Lunája? Aki Jungmin felesége?
- Igen. Ő az én édesanyám. – mondta szomorúan, miközben egy könnycsepp folyt végig arcán. Az én arcomat több könny áztatta. Hogy lehet ekkora szerencsém? Talán neki fogalma sincs arról, hogy létezem, de a tudat, hogy maradt még élő rokonom felemelő és megnyugtató egyszerre. Szegény nem igazán értette a reakciómat.
- Tudod, anyukád az én anyukámnak a húga, akit úgy hívtak, hogy...
- Chaerin. – mondta határozottan. Tettén meglepődtem.
- Honnan...
- Apa sokat mesélt Chaerinről. Ő volt anya mentora. De ha ő az anyukád, akkor mi... – kérdezte félénken.
- Unokatestvérek vagyunk...- mondtam bátortalanul. Furcsa volt ezt így kimondani. Olyan hihetetlennek hangzik. Jungkook a padlót nézte ismét. Már megint nem mert rám nézni.
- Ezek szerint apukád Daesung, az Aelin falka alfája. Van egy alfa bátyád, Taemin. Te pedig Nia vagy, az omega kislány.
- Ezeket is apukád mesélte rólunk? – kérdeztem könnyes szemmel.
- Igen. Mindenki úgy tudja, hogy senki nem maradt életben közületek.
- De én igen, csak elrejtőzködtem. Kérlek ne mondd el senkinek, hogy Aelin vagyok! Az nem lenne biztonságos sem neked sem nekem!
- Persze. Amúgy sem szándékoztam.
- Köszönöm.
- Sajnálom, ami a családoddal és a falkáddal történt. Nem ezt érdemeltétek egy szóbeszéd miatt.
- Tudom... – nem bírtam tovább. Úgy zokogtam, mint a záporeső. Az összes fájdalom és boldogság sírásként jött ki rajtam.

- Na, ne sírj! Minden rendben. – mondta Jungkook, és átölelt. Úgy szorítottam magamhoz, mintha egyszerre kaptam volna vissza az összes családtagomat, és az ölelésem szorosságától függene, hogy újra elveszítem őket. Hamar megnyugodtam Jungkook karjaiban, de még nem akartam elengedni. Jó érzés volt egy picit ismét a múltban maradni. Az idilli csendet Jungkook törte meg.
- Még mindig nem tudom felfogni, hogy mi ketten unokatesók vagyunk. Sose gondoltam volna, hogy egy elvesztett családtagomat egyszer majd visszakapom. Rengeteg mindent kell még bepótolnunk. – mondta. Hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Az biztos. – mondtam boldogan.
Ekkor kivágódott az ajtó, és fahéj illat csapta meg az orromat. Oldalra fordítottam a fejemet, és egy dühös alfa látványa fogadott. Kis féltékeny. Eléggé legyezte az önbizalmamat a tette. Jungkookot lassan elengedtem, aki félve nézett Yoongira. Én csak boldogan az alfámhoz libbentem, és a nyakába borultam, mintha mi sem történt volna. Ezzel is húzva az idegeit. Birtoklóan átölelt, közben gyilkos tekintettel nézett Jungkookra.
- Képzeld, Jungkook az unokatestvérem. – mondtam Yoonginak boldogan.
Tekintetét rám emelte, és úgy nézett rám, mint aki kételkedik az épp elméjűségemben. Úgy érzem, hogy hosszú lesz ez az éjszaka.

Sziasztok! Meg is hoztam az újabb részt. Remélem, hogy tetszett. Helyesírási hibákért elnézést.😁 Legyen szép napotok!😊💜