Lacuna (Yoongi ff/werewolf)

🌘16. rész🌒

                                !🔞!
Nia pov.:

Szedtem a lábamat, ahogyan csak tudtam. Az erdő neszeire figyeltem. Nem hallottam sem nyüszítést, sem morgást. Többször beleszagoltam a levegőbe, hogy Yoongit megtalálhassam. A fahéj illat mellett érezni lehetett némi levendula illatot is.

Ahogy egyre beljebb mentem az erdőbe, úgy erősödött az illatuk. Egyre több feromont éreztem a levegőben. A másik is alfa. Hát ez csodálatos! Ráadásul a levendula illatú még agresszív is. A bokrok mögött meghúztam magamat, és onnan lestem meg a két harcoló alfát. Az illatomat nem érezhették, mert rajtam volt a medál. Próbáltam valami ésszerű tervet kitalálni, de az egész helyzet ésszerűtlen volt. Egyetlen egy módon tudok Yoonginak segíteni: ahogy azt Taeminnél is tettem. Ha tudok gyógyítani, akkor megsebesíteni is. Ahhoz viszont közel kell mennem a másik alfához. Egy darabig néztem őket. Karmolták és harapták egymást. Vártam a megfelelő pillanatot, de úgy éreztem, ha tovább várok, akkor kifutok az időből, és elveszítem Yoongit. A levendula illatú beleharapott Yoongi egyik hátsó lábába, aki erre halkan, de fel nyüszített. Most jött el az én időm. A levendula illatú kissé hátrább állt Yoongitól, majd ugrásra készült volna. Csak volna, mert ekkor mint a nyúl, kiugrottam a bokrok közül, tenyereim élénk vörösen világítottak.

A jobb mellső lábát megérintettem futás közben, mire az idegen alfa hangosan nyüszített. Odarohantam Yoongihoz, majd védelmezően elé álltam. A levendula illatú bosszús tekintetét rám emelte, majd elindult felénk. Nem tágítottam. Senki nem bánthatja az alfámat!
- Gyere csak közelebb nyugodtan. Kaphatsz rosszabbat is, ha szeretnéd! – szűrtem át fogaim között.

                   💜💜💜💜💜💜💜

Yoongi pov.:

Nem ismerek rá. Hova lett az a félénk omega? Úgy áll itt előttem, mint aki képes lenne ölni értem. A kölyök elindult felénk. Mérges volt, mert Nia fájdalmat okozott neki. Nem tudom hogy csinálta, erről még ki kell kérdeznem. Nia vállára raktam a fejemet, és elkezdtem nyalogatni az arcát, hogy lássa a másik, ő hozzám tartozik.
~ Ő a Lunám. Ne bántsd, csak engem akar megvédeni. - mondta a kölyöknek belső farkasom.

~ Neked mióta van Lunád? Tudtommal magányos farkas vagy?

~ Nagyon szellemes vagy! Ő az, akiről meséltem.

~ Szegény lány.

Rámorogtam. Pimasz kölyök. Még mindig nem tanulta meg hol a helye. Egyszer majd egyenrangú lesz velem, de azt előbb ki kell érdemelnie. Nagy szerencséje van, hogy a nyolcas fogatunk tagja. Nia semmit sem hallott a belső alfáink beszélgetéséből.

A kölyök már rég felvette a barátkozó pozíciót, kíváncsian fürkészte a lányt, de az én omegám harcra kész volt. Mintha szándékosan minden tettével azt üzenné nekem, mekkorát tévedtem vele kapcsolatban. Hát jó nagyot! Gondoltam, ideje szólnom a szépségemnek, hogy nem kell torokra ugrania.

~ Semmi gond, nem fog bántani! – mondta neki a belső alfám.

- Igazán? Akkor miért támadott rád? Miért harapott meg? – kérdezte hangosan.

~ Ő csak egy barátom, még kölyök. Így próbált meg üdvözölni. Csak játszottunk.

- Szép kis barát az ilyen, aki megharapja a másikat!

Hű, de paprikás itt valaki! Szemeit végig a másikon tartotta, míg hozzám beszélt. Ha lehetne szemmel ölni, a másik már rég halott lenne. Nem lennék a helyében. Hiába magyaráztam el Niának, hogy mi történt, ő továbbra is harcra készen állt. Ez így nem fog menni. Muszáj visszaváltoznunk emberi alakra, és  elmagyarázni neki a történteket.