Lacuna (Yoongi ff/werewolf)

🌘8. rész🌒

🔞Figyelem! Trágár kifejezéseket tartalmaz!🔞

Nia pov.:

Hiába csuktam be a szememet és merültem el nyakig a puha, meleg ágyneműben egyszerűen nem jött álom a szememre. Egyfolytában az alfa járt a fejemben. Olyan gyengéd és kedves volt velem. Nem ezt vártam egy alfától. Pont olyan volt, mint az álmaimban. A valóságban is olyan jó volt hozzábújni, mint az álmomban. Hihetetlenül puha és selymes volt a bundája. Az illatáról nem is beszélve. Az a bódító fahéj illat, ami áradt belőle... pont ugyan ezt éreztem annál a férfinél is. Bár, nem lenne rossz, ha tényleg ő lenne az. Külsőre pontosan olyan, ami az ideálom. Sokan azt mondják, hogy az ideál és a valóság sohasem egyezik, de bár úgy lenne. A farkas személyiségét, és annak a férfinek a külsejét ha összegyúrnánk, akkor megkapnám a tökéletes férfit.

De vajon nekem ez járna? Nem elég, hogy mindenkivel a falkámból ellentétben én túléltem mindent, még ezt is akarom? Vajon ez telhetetlenség vagy normális vágyak? Sokszor elgondolkozok azon, hogy vajon túl sok mindent szeretnék az élettől. Hogy elégedettlen és hálátlan vagyok, mert másoknak még csak annyi sem jutott, ami jelenleg nekem megadatott. Az az alfa teljesen megőrjít. Szeretném, ha az a két férfi egy és ugyanaz lenne, de ha nem, az sem baj. Csak ne bántson. Talán ma este újra kimegyek az erdőbe, hátha ismét találkozhatok vele.

Ahogy erre gondoltam, a telefonom hangosan csörgött az éjjeli szekrényemen. Ki az az őrült, aki hajnalok hajnalán hív? És miért nem némítottam le. Gondoltam az illető előbb utóbb megunja, de nagyon kitartó volt. Morogva elvettem az éjjeli szekrényről, és ekkor láttam, hogy ez az ébresztő órám. Basszus! Nekem ma dolgozni kell mennem! Hogy fogok így kibírni 12 órát? Totál elfelejtettem, hogy ma én viszem a műszakot. Kikapcsoltam az ébresztőmet, a telefont levágtam az ágyra. Nem is akarom látni. Tönkre tette a napomat. Nyöszörögve kimásztam az ágyamból és a fürdőbe botorkáltam. Gyorsan lezuhanyoztam, hiszen mégse mehetek fürdetlenül, pláne alfa szagúan munkába. Rendbe tettem magamat a fürdőben, majd a szobámba, a sminkasztalom fiókjából előkerestem a legerősebb hatású alapozót és korrektort. A szemem alatt konkrétan bőröndök voltak a táskák helyett. Előkerestem a kedvenc szemhéjtusomat, és vörös rúzsomat. Ez a kettő mindig eltereli a figyelmet a bőrhibáimról. Kontyba fogtam a hajamat, és beraktam egy pár pici fehérköves fülbevalót. Készen is vagyok. Feláltam, felvettem a táskámat, és a folyosóra léptem volna ki, mikor észrevettem, hogy valami nem stimmel. Várjunk... Meztelen vagyok! Ide nem csak egy kávé kell. Felkaptam az első ruhadarabokat, ami a kezem ügyébe akadt. Nem igazán érdekelt az összhatás, ehhez most túl fáradt voltam. Benéztem a hűtőbe, de ott nem volt semmi fogamra való. Jó, akkor majd valamit rendelek. Kiléptem a lakásból, bezártam az ajtót, és megtettem az első lépéseket egy igazán hosszú nap felé.

💜💜💜💜💜💜💜

Nem igazán akart szerencsés napom lenni. Egész nap pörögtünk, mint a búgócsiga. Szinte alig kezdtük el a műszakot, máris behoztak egy bácsit szívinfarktus gyanúval. Hoztak egy 88 éves nénit, aki otthon elesett, és csúnyán megütötte magát. Szintén egy másik idős nénit hoztak be még reggel 8 óra előtt, aki a lépcsőről esett le, és eltörte a jobb lábszárát. Ma egész nap csak időseket hoztak be, akik össze vissza törték magukat. Bár ezen nem csodálkozok, hiszen ma éjszaka lesz a legerősebb a telihold fénye. Ez nem csak a farkasokra, hanem az emberekre is hatással van. És rám is. Ugyanis ilyenkor szokott megjönni...

Nem elég, hogy egész nap fáradt voltam, még a hasam is görcsölgetett. De csak finoman, hogy jelezze valami történni fog. Ilyenkor mindig fél óránként járok mosdóba, mert nem tudom eldönteni, hogy megjött, vagy csak szórakozik velem. De egyenlőre még csak szórakozik. Biztos majd ha hazaértem, akkor fog beköszönni. Ez azt is jelenti, hogy ma este nem fogok tudni találkozni Yoongival. Helyette a szobámban fogok szenvedni. Remélem, megbocsát nekem, de lehet, nem is akar ma találkozni velem.