Lacuna (Yoongi ff/werewolf)

🌘40.rész🌒

Namjoon pov.:

Jin mostanában nagyon furcsán viselkedik. Olyan, mintha kerülne engem. Már azt is furcsáltam, hogy Jungkookal elment meglátogatni Yoongit. Általában nem szeret sehova menni nélkülem, most ő ajánlotta fel Jungkooknak, hogy vele megy. Az újra találkozásunk is érdekesre sikeredett. Örült is nekem, meg nem is.

Túlságosan távolság tartó velem mostanában. Egyébként is imád enni, igazi ínyenc, de most mintha még többet enne, és ami feltűnt, hogy össze vissza eszik mindent. Ez korábban nem volt rá jellemző. Persze nem tettem neki szóvá. Mostanában amúgy is szeszélyesebb, mint szokott lenni.

Az asztalnál ültünk Yoongiéknál, mikor meghallottam, hogy miről beszélnek. Nem szeretem, mikor szóba kerül a gyerek téma. Folyton azzal nyaggatnak minket, hogy már ideje lenne babázni. Ki szerint? Én még élni, tanulni akarok, hogy legyen mit átadni a gyermekeimnek. Sokat kell még tanulnom magamról, hogy igazán jó apa lehessek. Nem szeretem, mikor mások akarnak kioktatni erről. Átérzem Yoongiék helyzetét. Látszik rajtuk, hogy kellemetlenül érzik magukat.
- Hát ha nekik itt is lenne az ideje, én örülök neki, hogy nekünk még nem. Felkelni minden éjszaka. Etetni, tisztába tenni, altatni. Brr. Ez nem nekem való. - mondtam, miközben Taemin és Iseul azon veszekedtek, hogy itt van e vagy sem annak az ideje, hogy Nia terhes legyen. Badarság. Ezt majd ők tudják. Nem teljesen ez az álláspontom a témával kapcsolatban, de úgy éreztem, hogy muszáj valamit mondanom, hogy oldjam a feszültséget.

Jinre néztem, aki nagyon elmerült a gondolataiban. Mintha csalódott lett volna az arca. Nem hallottam a gondolatait, mert blokkolta őket. Ez is egy újfajta szokása. Nia felpattant a székéről és magával vitte Jint. Furán viselkednek, de legalább látszólag megkedvelték egymást. Tovább ettem, amíg Yoongi meg nem zavart.

~ Be kellene menned a lakrészembe. Jinnel valami baj van. - mondta Yoongi belsőalfája.

~ Mi a baj? Én nem érzem. - persze, hogy nem, hiszen blokkol.

~ Nia mondta. Sürgős.

~ Azonnal megyek!

Elnézést kértem mindenkitől az asztalnál, és az omegámhoz siettem. Szedtem a lábamat, ahogy csak tudtam. Az ajtóban voltam, mikor meghallottam, hogy miről beszélnek.
- Te...Úristen, Nia! Ez csodálatos! Gratulálok! Örülök, hogy a te alfád örül, mert az enyém nem fog. - a végét már sírva mondta.
- Minek nem fogok örülni? - kérdeztem, amikor beléptem a szobába. - Mi a baj Jinnie? - kérdeztem lágyan, miközben leguggoltam hozzá. Jin csak remegett, miközben Nia átölelte.
- Jin szeretne neked elmondani valamit, csak fél. - mondta Nia.
- De hiszen nekem bármit elmondhatsz. Nem fogok haragudni. Mi történt? - kérdeztem remegő omegámtól. Igyekeztem minél kedvesebb hangnemet megütni, hogy ezzel is megnyugtassam.
- Két hónapos terhes vagyok.
Amint elért a tudatomig, hogy mit mondott, szinte lefagyott az agyam. Terhes. Apa leszek. Én Apa. Csak szótlanul néztem a gyönyörű könnyáztatta arcát.
- Ne haragudj. - ismételgette többször egymás után. Meg kellett volna nyugtatnom, de egyszerűen nem tudtam, hogyan tehetném.

Nem tudtam mit mondani hirtelen, annyi érzelem kavargott bennem. Szeretet, szerelem, védelmező ösztön, meghatódottság. Nem bírtam értelmesen reagálni. Jin egyre jobban sírt, ezért jobbnak láttam kimenni a szobából, és egy kicsit lecsitítani a gondolataimat. Ezernyi érzelem kavargott bennem. Jin blokkja kezdett oldódni, hiszen hallottam, hogy belső omegája keservesen zokog. Most nem hagyhatom cserben. Visszamentem hozzá, és a szívem belesajdult, ahogy láttam őt sírni. Azt hiszi, hogy nem kell a baba. Téved! Az én könnyeim is eleredtek. Hogy hiheti ezt? Mit tettem, amiért ezt gondolja?

- Miért nem mondtad el? - kérdeztem tőle a szemeimet törölgetve.
- Mert én mindig is szerettem volna közös babát. Amikor megtudtam, hogy terhes vagyok, attól tartottam, hogy elvetetnéd, vagy elhagynál. De nem bírom tovább titkolni.
- Jin. - letérdeltem Jin elé, és a térdére tettem a kezemet- Sajnálom, hogy úgy viselkedtem, amiért azt gondoltad ez a helyes út. Nagyon sajnálom. Remélem egy nap meg tudsz nekem bocsájtani. Szeretlek téged, eszem ágában sincs elhagyni. Pláne nem azért, mert a gyermekemmel vagy várandós. Nem a babától félek, hanem attól, hogy jó apja tudok e majd lenni. Szeretnék neki és neked is mindent megadni. Szeretnék tökéletes szülő lenni, csak félek, hogy elbukok.
- Nem kell tökéletesnek lenned, csak szeresd, legyél jelen az életében. - szipogta Jin. - Csak ennyit szeretnék. Hogy mindig itt legyél velünk.
- Mindig itt leszek veletek. Efelől kétséged se legyen.

Sziasztok!😊Hoztam egy kis kitérő részt. Remélem, hogy tetszeni fog. Helyesírási hibákért elnézést.😁
Köszönöm mindenkinek, aki velem tartott 2020-ban. Remélem, hogy 2021-ben is találkozunk. Januárban ismét visszatérek a főtörténetre. Addig is vigyázzatok magatokra!❤ Boldog új évet kívánok mindenkinek!🥳🎉🥰