Lacuna (Yoongi ff/werewolf)

🌘27. rész🌒

Nia pov.:

Nagyon régen aludtam már ilyen jót. Teljesen kipihentnek éreztem magamat. A testem teljesen ellazult, olyan érzésem volt, mintha pihe puha tollpihék között feküdtem volna. Megtudnám szokni ezt. Az egészet az koronázta meg, hogy Yoongi fahéj illatát is éreztem. Annyira szeretem az illatát. Mindig megnyugtat. Vajon miért érzem? Szerintem kinevetne, ha elmondanám neki, hogy álmomban is az ő illatát érzem. Jó lenne tudni, hogy mi is van valójában kettőnk között. Eszméletlenül vonzódom hozzá, akármennyire is tartok tőle az alfa mivolta miatt. Egy kis hang a fejemben egyfolytában azt súgja, hogy ne féljek tőle, nem fog bántani. A szüleim is ezt mondták az álmomban. Hogy mennyire hihetek egy álomnak? Nem tudom, de szeretném, ha ez lenne a valóság. Néha úgy érzem, hogy én sem vagyok közömbös neki. Ahogy rám néz, ahogy hozzámér, ahogy bánik velem. Mindig ott van, ha baj van. Tudom, hogy gyerekkorunkban eljegyzet, de az ember sokat változik. Szeretném, ha még mindig így gondolná. Azt hiszem, hogy benne meg tudnák igazán bízni. Eddig egyszer sem bántott. Inkább vigyázott rám, és védett.

Mint amikor a teraszomon aludt, hogy biztonságban tudhasson. Szeretnék vele lenni, szeretném, ha ő lenne a párom. Talán még szülnék is neki, hiszen vigyázna ránk. A babára és rám is. Egyre inkább azt érzem, hogy a Holdanya jól választott. Ő az az alfa, aki mindazt megtudná adni, amire vágyom: család, biztonság, szeretet.

Jisoo is olyan, mint a testvérem, mint egy családtag, de Yoongi mégis más. A hasam megkordult. A romantikus gondolataim közben megéheztem. Ideje felkelni és enni. A szemeimet kinyitottam. Felültem az ágyban, és feláltam. Valami furcsa volt. Túl hideg volt, pedig tavasz végén járunk. Ilyenkor már nem szokott hideg lenni. Sebaj, felveszek egy köntöst.

A szekrényhez léptem, és kivettem belőle egy köntöst. Visszahúztam az ajtót, és épp a ruhadarabot akartam felvenni, mikor megláttam magamat a tükörben. Megálltam a mozdulatban. Hogy lehetek meztelen? Sose alszok meztelenül. Megszállt éjszaka az ördög vagy mi? Hitetlenkedve néztem a tükörbe, és ekkor láttam meg a nagy lila foltokat a nyakamon és a mellkasomon. Mi a…? Óvatosan megérintettem a foltokat, de nem fájt egyik sem. Mit műveltem én? Összevertem volna magamat? Sose voltam forgolódós, rugdosós típus. A köntöst villámgyorsan magamra csavartam, és elfordultam a tükörtől. Nem akarom látni ezeket a foltokat. Szép procedúra lesz eltüntetni őket. Az ágyamhoz léptem. Eddig a pontig azt hittem, hogy nagyobb sokk nem érhet, de tévedtem.

Egy félmeztelen Yoongi feküdt az ágyamban. Legalábbis remélem, hogy félmeztelen, és nem teljesen csupasz. A takaró takarta a kényes részeket. Mi a francot műveltünk?! Miért nem emlékszem semmire? Nem ittunk, soha nem drogoztam. A pánik kezdett elönteni. Éreztem, hogy a sírás határán álok. Remélem, hogy nem feküdtünk le. Még soha nem voltam férfival. Aj, istenem, remélem, hogy nem csináltunk hülyeséget!

Remegve  léptem az alvó alfához. Így egyáltalán nem tűnik veszélyesnek, domináns alfának. Olyan, mint egy alvó kiscica, csak nem dorombol. Fáj a szívem, hogy fel kel keltenem, de muszáj megtudnom, hogy mi történt.

Gyengéden megérintettem az arcát, és lágyan megsimogattam. Belül remegtem, féltem. A simogatásra néha összeráncolta az orrát, majd párszor felnyögött, majd kinyitotta a szemét. Elvesztem azokban az álmos, sötét szemekben. Éreztem, hogy a lábam megremeg, de már nem a félelem miatt. A kezemet továbbra is ott tartottam az arcán. Megfogta a kezem, a szájához emelte, és belecsókolt a tenyerembe, majd rám mosolygott.
- Jó reggelt. – mondta rekedtes hangján. Még így is vonzó a hangja.
- Jó reggelt. – mondtam remegő hangon. Ezt ő is észrevette és értetlenül nézett rám. – Mi történt? -kérdeztem.
- Ezt hogy érted?
- Mi történt tegnap este? Miért aludtunk együtt meztelenül?
- Nem emlékszel semmire?
- Nem.

Arcán csalódás tükröződött. Nem nézett rám, fel kelt az ágyból. Gyorsan magára kapta az alsóját, miközben én igyekeztem nem annyira megbámulni. Összeszedte a maradék ruháját, majd a teraszajtó felé indult. Elmémben villámgyorsan futott át a kép, hogy ő most itt hagy engem.  Valami ősi ösztöntől vezérelve azonnal a keze után kaptam. Megtorpant, de nem nézett rám.

- Ne menj el, kérlek. - könyörögtem neki.
- Szerintem te magad is tudod rá a választ, hogy mi történt tegnap este. Nincs értelme ezt tovább ecsetelni. – mondta kemény hangon.
- Ne törd össze a szívemet, Yoongi. – bukott ki belőlem. Én magam is meglepődtem ezen, hát még ő! Lassan felém fordult. Tekintete ismét lágy volt. Ajkai szélén huncut mosoly játszott.

- Miért törném össze a szívedet? – arcom paradicsom piros volt, annyira zavarban voltam. Viszont itt az ideje nyílt és tiszta lapokkal játszani. Tudnia kell, hogy mit érzek iránta. És ha nem viszonozza, akkor jobb időben tudni, és nem hiú reményeket táplálni. Ezzel próbáltam nyugtatni magamat. Nem néztem a szemébe, azt nem mertem. Mély levegőt vettem, és belekezdtem a vallomásomba.
- Azért, mert nagyon kedvellek. És ha most itt hagysz, miközben rám sem nézel, az azt jelenti nekem, hogy nem kedvelsz. És én azt szeretném, ha kedvelnél. – szemeimet végig lesütöttem. Hallottam, hogy halkan kuncog. Azt hiszem, hogy itt a vég. Bárcsak megnyílna alattam a föld, és eltünnék, hogy ne kelljen szégyenkeznem előtte! A kezét felcsúsztatta az arcomra, és felelmelte a fejemet, hogy a szemembe nézhessen.

- Szóval nem azért nem akarod, hogy elmenjek, mert nem mondom el neked, hogy milyen csodálatos szeretkezésünk volt tegnap este, hanem azért mert szerelmes vagy belém? Az jó, mert én is szerelmes vagyok beléd!

Szemeim tányérnagyságúra nyíltak. A meglepődéstől meg sem tudtam szólalni. Fel se fogtam, hogy mit mond, mikor az ajkainkat összeérintette. Melegség öntötte el az egész testemet. Óvatosan átkarolt, majd egyre szorosabban ölelt. Éreztem, hogy elveszítem a testem felett az írányítást. Megint olyan érzésem volt, mint ha közelegne a lázam. De az még messze van. Hirtelen eltoltam magamtól, amitől meglepődött.

- Baj van? Túl erőszakos voltam? – kérdezte ijedten, mire én csak hevesen ráztam a fejemet.
- Nem, szó sincs róla. Csak nem értem magamat. A közeledben mindig úgy érzem, mintha lázam lenne, mikor tudom, hogy nincs. Sose volt még ilyen, csak mióta megismertelek téged.

Yoongi elgondolkodva meredt maga elé.
- Én meg már azt hittem az kavart fel, hogy lefeküdtünk. Kár, hogy nem emlékszel rá. Én viszont igen. Szívesen megismételném…
- Yoongi! Ne legyél már tipikus pasi, akinek csak ez fontos! - csattantam fel.
- Hé! Nyugi! Csak azt szerettem volna kifejezni, hogy nagyszerűen éreztem magamat veled! Jó tudni, hogy mennyire passzolunk egymáshoz.
- Yoongi! Ne hozz még kellemetlenebb helyzetbe! Úgy érzem, olyan vagyok, mint egy ribanc. Mintha mocskos lennék.
- Hé! Ne mond ezt! Ne beszélj így magadról! Nem tettél semmi rosszat. Engem teljesen büszkévé tettél, hogy nekem adtad magadat, és gyönyört tudtam neked okozni. Ne legyél emiatt zavarban, és ne szégyelld magadat. Te vagy az én gyönyörű, engedelmes omegám. De ha zavar, hogy mindig begerjedsz a közelemben, akkor azt hiszem, tudok valakit, aki segíthet. Öltözz fel, és gyere velem.
- Hova megyünk?
- A szomszédba. Jin igazi omega enciklopédia.

Sziasztok! Itt is van az új rész. Remélem, hogy tetszeni fog. Helyesírási hibákért elnézést.😁💜