Lacuna (Yoongi ff/werewolf)

🌘25. rész🌒

⚠️Nyomokban 🔞 jelenetet tartalmaz⚠️

Yoongi pov.:

Szorosan tartottam a karjaim között. Éreztem, hogy rázkódik a teste a zokogástól, de közben úgy bújt hozzám, mint ha én lennék a mentsvára, a menedéke. Néha olyan érzésem van, mint ha én lennék a nap, ami körül kering. Egyszer eltávolodik tőlem, majd visszajön hozzám.

Tudom, hogy még bizalmatlan velem szemben, legalábbis ezt gondolom. Nem mindig mutatja meg a sebezhető oldalát. Aztán valami történik, és egy kis darabot odaad magából nekem, mint most. Álmomban sem gondoltam volna, hogy Aelin. Már akkor gondolnom kellett volna, hogy az, amikor a virágot megmutatta nekem. Hogy lehettem ennyire vak? Végig ott volt minden a szemem előtt, és én nem vettem észre. Ha Taemin megtudja, hogy él a húga… Szerintem szívrohamot fog kapni a boldogságtól. Csak kérdés, hogy Nia hogy fog reagálni Taeminre, és a családjára. Hiszen Nia nincs hozzászokva, sőt, szerintem még nem is találkozott férfi omegával, Jint leszámítva, de még nem igazán ismerik egymást. Taemin párja pedig férfi omega, és már van egy közös lányuk, Rose. Biztos, hogy Nia ki fog bukni.

Szép lassan kell csepegtetnem az információkat neki. Csak még ki kell találnom, hogyan hozzam össze őket újra úgy, hogy az ne nagyon legyen fájdalmas. Bár az ő esetükben ez szinte lehetetlen. Ahogy simogattam az omegám hátát, úgy csitult a sírása. Jungkook még mindig ott állt mögötte némán. Még mindig nehéz, vagyis inkább furcsa elhinnem, hogy ők ketten unokatestvérek. Ha Chaerin és Chaeyoung testvérek voltak, akkor miért nem oda küldte Daesung a gyerekeit? Az lett volna a logikus. Bár jobban belegondolva, nálunk nagyobb biztonságban voltak, legalábbis Taemin nagyobb biztonságban volt nálunk, mint a Jeon falkánál. Hiszen Chaeyoungot megölte az Északi falka. Azok a rohadékok már akkor tudtak valamit. Nem szabad, hogy az itt lévőkön kívül bárki más tudjon arról, hogy Nia mi is valójában. Nem engedhetem meg, hogy többé veszélyben érezze magát.

Erről majd beszélnem kell a többiekkel. Jungkook bátortalanul elindult az ajtóhoz. Félénken elmosolyodott, majd a kilincsért nyúlt. Gondolom, hogy rájött, most nem nagyon fog a Lunám vele foglalkozni. Hiába. Ha én feltűnők, akkor mindenki más megszűnik létezni Nia számára.

~Ne mondj semmit Niának Taeminről! Hadd meséljek én neki róla, kérlek! – mondta Jungkooknak belső farkasom.

~ Persze. Úgyis a te dolgod bemutatnod a családodat. – válaszolt belső alfája.

Ha tudná, hogy Taemin hozzá is tartozik... Majd azt máskor ejtem meg. Jungkook kiment az ajtón. Nia szinte nem is reagált rá, csak némán becsukott szemmel ölelt.

Felkaptam az ölembe és bevittem a szobájába. Ott leültem vele az ágyára. Még egy kis ideig így maradtunk, majd félve, eltávolodott tőlem. Félve nézett a szemeimbe.
-Nagyon haragszol rám? – kérdezte remegő hangon.
-Már hogy haragudnék rád? Tisztában vagyok vele, hogy miért nem mondtad el. Inkább csak az zavar, hogy Jungkookban jobban megbíztál, mint bennem. Pedig ő esett nekünk.
-Én…sajnálom.
-Ne tedd. Nincs értelme.
-Yoongi, én tényleg sajnálom! A tudat, hogy egy ici pici darabot visszakaphatok a múltamból, a családomból, teljesen elvette az eszemet. Előbb utóbb úgyis elmondtam volna neked. Tudom, hogy neked ez nem jelent semmit, de nekem már csak Jungkook maradt, habár szinte alig ismerjük egymást. A gondolat, hogy valakihez vér szerint is tartozok, elmondhatatlanul csodálatos. Mikor anyáék elküldtek… az utolsó emlékképem róluk, hogy a lelkük elhagyja a testüket. Emlékszem, hogy Taeminnel remegve és zokogva kapaszkodtunk egymásba.  – mesélte elködösült tekintettel. - Aztán megtámadtak minket a hajón. Egy percig sem volt kérdés számomra, hogy meg kell védenem, csak arra nem gondoltam, hogy a hősködésem hiábavaló lesz.
-Mi történt? – kérdeztem, miközben óvatosan az arcára simítottam.
-Taemin elájult, mert kimerítette az ereje, azt hiszem. Az az alfa, aki a hajón bújt el, meg akarta támadni, én meg a vízbe rántottam magammal. Így kerültem a partra, ahol Kwan bácsi megtalált. Ő volt az árvaház vezetője, aki felnevelt és vigyázott rám. Ott ismertem meg Jisoot.
-Miért érzed úgy, hogy hiába való volt a tetted?
-Mert Taemin halott. Rengetegszer álmodtam azt, hogy a holtteste előttem fekszik, majd feléled, és kérdőre von, hogy miért hagytam meghalni.
-Szerintem csak az elméd játszik veled. Van egy olyan érzésem, hogy valahol a nagyvilágban nagyon is él, és nagyon hálás neked azért, amit tettél.  És szerintem annak is örülne, ha most megfürödnél, és lefeküdnél aludni, mert úgy nézel ki, mint aki benéz. – mondtam neki mosolyogva. Gondoltam, megpróbálom egy kicsit oldani a feszültséget egy kis csipkelődéssel. Hát nem jött össze. Szemei elkerekedtek, számomra eddig ismeretlen arckifejezés suhant át arcán.
-Szerinted csúnya vagyok? – kérdezte lefelé görbült ajkakkal. Jaj, ne! Most fejezte be a sírást, nehogy nekem megint elkezdje! Kezeim közé fogtam az arcát.
-Hogy mondhatnám a világ leggyönyörűbb omegájára, hogy csúnya? Gyönyörű vagy Nia, csak nagyon nyúzott. Jót tenne neked egy kis pihenés. – mosolyogtam rá kedvesen.
-Akkor ezt mondd!  - felállt, és beviharzott a fürdőszobába. Hát ez szép. Így igazodjak ki rajta. Az őrületbe kerget ez a nő a hangulatingadozásaival.