Lacuna (Yoongi ff/werewolf)

🌘42.rész🌒

Nia pov.:

- Nia! Ébredj! Nincsen semmi baj! - halottam Yoongi hangját egészen távolról. Keze egyfolytában a hátam bőrét cirógatta. Ajkaival az arcomat csókolgatta, miközben folyamatosan nyugtatgatott. Álmosan kinyitottam a szemeimet, amikor valami nedveset éreztem meg a szemem alatt. Úgy látszik, hogy Yoongi túl nedvesen csókolt. Ujjaimmal automatikusan letöröltem a nedvességet. Kómás fejjel Yoongira néztem, majd inkább a mellkasába bújtam. Nagyon fáradt voltam. Mintha az éjszaka semmit nem aludtam volna. Egyáltalán reggel van?
- Miért nézel rám úgy, mint aki szellemet látott? - kérdeztem Yoongitól, miközben a szavakat a mellkasába mormogtam. Óvatosan a fejemre simított.
- Nem rémlik semmi? - kérdezte aggódva.
- Minek kellene rémlenie? Mi történt? - kérdeztem.
- Kicsim. - vállaimnál fogva kissé eltolt magától, hogy a szemeimbe tudjon nézni. - Álmodban elkezdtél sírni. Egyfolytában engem, meg valami Haneult, és Hyunsikot emlegettél. Mit álmodtál? Kik ők? - kérdezte tőlem.

Haneul és Hyunsik. Ezek szerint hangosan beszéltem, mikor azt álmodtam, hogy Yoongival a gyermekeinket tartjuk a karjainkban. Ismét könnyek szöktek a szemembe. Annyira gyönyörű volt az álom. Annyira szeretném, hogy megvalósuljon. Hogy egy nagy boldog család lehessünk a picikkel.

- Róluk álmodtam. - simítottam hasamra - Hyunsikról és Haneulról. Álmomban így hívták a babáinkat.

Yoongi könnyes szemmel az arcomra simított, majd lehajolt a hasamhoz, és mind két oldalára puszikat adott. Muszáj volt felnevetnem Yoongi látványától. Annyira édes.
- Gyönyörű nevek. - mondta mosolyogva Yoongi. - És milyenek voltak? Milyenek lesznek a pici babáink?
- Álmodtam már többször is róluk. Most pici babák voltak. Sírtak, de megnyugtattuk őket. Te felvetted Haneult, mire ő felkacagott. - mondtam, miközben Yoongi visszafeküdt mellém, én pedig jobban hozzábújtam, aki szorosan átölelt. - A másik álmomban már nagyobbak voltak. Farkas kölykökként voltak jelen. Hyunsik alfa volt és fekete bundájú, Haneul omega volt és fehér bundájú. Már nem emlékszem pontosan rá, hogy mi történt, de azt tudom, hogy a jelenlétedtől teljesen megnyugodtak. Nagyon örültek neked, egyből hozzád rohantak. Te is farkasként szerepeltél benne. Csak én voltam ember.
- Szóval Hyunsik és Haneul. Az álmod szerint egy fiunk és egy lányunk lesz. Ha tényleg így lesz, akkor legyen ez a nevük. Nekem tetszenek.
- De hát ez csak egy álom. - mondtam neki mosolyogva.
- Én is álmodtam rólad, most mégis itt vagy. Képzeld el: Min Hyunsik és Min Haneul. Nekem nagyon tetszik.
- Várj! Te álmodtál rólam?
- Igen, de ez most nem lényeg. - teljesen zavarba jött ettől.
- Azért csak mond el. Én szeretném tudni.
- Hát jó. Emlékszel arra az éjszakára, mikor először találkoztunk?
- Ühüm.
- Előző éjszaka megálmodtam. Pontosabban azt, hogy az utcán este találkozunk. Az arcodat nem láttam, de tudtam, hogy jössz. - mondta, miközben tovább simogatta az arcomat.
- Erről nem is tudtam. Ez milyen romantikus! Van még ilyen, amiről nem tudok?
- Van, de gondolom neked is. Esetleg te nem szeretnél mesélni?
- Most meséltem a babáinkról. A neveikről. Mi többet szeretnél még? - kérdeztem nevetve.
- Igaz. Valóban szépen hangzanak a neveik. Meg hogy egy fiunk és lányunk lesz. Csak emiatt sírtál? - kérdezte.
- Nem tudom, nem emlékszem. - mondtam elgondolkodva.
- Nagyon megijesztettél. Azt hittem, hogy valami baj van.
- Baj nincs. Csak éhes vagyok. - mondtam mosolyogva Yoonginak.
- Tessék? - nevetett fel Yoongi. - Itt érzelmeskedek neked, te meg azzal jössz, hogy éhes vagy? Jó, tudom terhes vagy. Bent szeretnél enni vagy kimenjünk az ebédlőbe?
- Menjünk ki! Hátha ott vannak a többiek.
- Gyere.

Yoongi felkapott az ölébe, és kisétált velem az ebédlőbe, ahol már ott ültek a többiek. Yoongi leültetett az egyik székre, és elém rakott mindent, amit csak talált.
- Megrágni nem szeretnéd helyette a kaját? - kérdezte Jin kissé cinikusan.
- Nem, mert nem engedné. Meg legalább most használja a fogát, ha már máskor úgysem lehet. - mondta Yoongi vigyorogva.