Lacuna (Yoongi ff/werewolf)

🌘5. rész🌒

Harmadik fél szemszöge:
Daegu

A reggel békés volt. A nap fénysugarai lágyan táncoltak az ezüst leveleken. Az erdő melegséget árasztott magából, a madarak vidáman csiripeltek. A meghitt légkör ellenére az itt élők hangulata meglehetősen bosszús volt. A fő alfa az egyetlen vérszerinti fiát a városba küldte az engedetlensége miatt. Az itt lakók fele egyetértett ezzel, a másik nem.

Min Yoongi a fő alfa egyetlen vérszerinti fia ugyanolyan tekintélyt parancsoló és határozott volt, mint az apja. Idén tavasszal töltötte be a 29-ik életévét, mégsem volt Lunája. Hallani sem akart róla. A szülei alfa nőstényt szántak neki, mondván egy tisztavérű alfának csak egy alfa lehet az igazi párja. Rengeteg lányt meghívtak magukhoz, hogy bemutathassák Yoonginak, de ő mindegyiket visszautasította. Általában azzal indokolta a döntését, hogy a jelölt nem elég határozott, gyengének tűnik, nem tud harcolni, nem erős a jelleme. Olyan Lunát kívánt maga melle, aki képes megvédeni a falkát az alfa távollétében is. Persze ezek csak kifogások voltak. Ezt a szülei megelégelve Yoongit kész tények elé állították: vagy elveszi most Hwasát, vagy a városba kell mennie, hogy ott találjon magának megfelelő lányt, mert a szülei türelme elfogyott. Ha senki nem jó neki, akit a szülei választottak, akkor keressen magának. Persze a szüleinek azért abba is lesz beleszólása. Ha 1 év múlva sem talál magának valakit, akkor el kell vennie Hwasát. Nincs választási lehetősége.

A szülei tudtak az igazi indokról, hogy miért nem jó neki senki, mégis próbáltak ezen túllépni. Az igazi indok nem csak Yoonginak, de a szüleinek is fájt. Nem tudták megérteni, hogy miért ragaszkodik még mindig ahhoz az ábrándhoz. Az igazi indokot egyedül legjobb barátja és egyben hű védelmezője, Hoseok értette meg. A bétával megosztotta legféltettebb titkait, és a szíve legfőbb vágyát.

Gyerekkorában az apját meglátogatta egy másik falka fő alfája, akivel egyben nagyon jó barátok voltak. Magával hozta néhány harcosát, és a családját: a feleségét, a fiát és a lányát. Fogalma sincs arról, hogy miről szólt a találkozó, csak a lányra emlékszik. Az édesanyja mellett állt, a kezét fogta, és nem mert felnézni. A szülei bemutatkoztak a kislánynak, de ő csak lopva nézett rájuk félelmében. Yoongi bemutatkozott a szülőknek, a fiútestvérének, majd a lányhoz lépett. A lány lassan ráemelte tekintetét. Yoongi sohasem fogja elfelejteni azokat a szemeket. A lánynak világos, kékes zöld színű szeme volt. Bájos arcát sötétbarna haj keretezte. Ahogy közelebb lépett hozzá megérezte a belőle áradó karamell illatot. Lassan megfogta a kezét, és bemutatkozott neki. Észre vette, hogy ahogy megfogta a kezét a szeme ezüst színűre váltott. A lány félénken elmosolyodott, és ő is bemutatkozott a fiúnak, habár Yoongi nem emlékszik a nevére. A szülők elvonultak tanácskozni, a gyerekek azt csinálhattak, amit akartak.
- Van egy nagyon szép hely az erdőben, szeretném megmutatni neked. Velem jönnél?
- Igen. - felelte félénken a lány.
Kézen fogta, és elindultak a sziklaszirt felé. Keresztül haladtak az erdőn, majd végül elérték a sziklaszirtet. A hely tele volt virágzó cseresznyefákkal, amik egész évben virágoztak. Jobbra tőlük egy vízesés zúdult alá, amit aranysárgára festett a napfény. A kisfiú szorosabban fogta a lány kezét. Egymásra néztek, és a szemük ismét színt váltott. Yoongié vörös, a lányé ezüst lett. Az illatuk felerősödött. A karamell és fahéj illat szinte folytogató volt. Yoongi belsőfarkasa felvonyított. Megtalálta a társát. A lány még fiatal volt ahhoz, hogy felfogja, de a fiú tudta, hogy sorsuk abban a pillanatban összefonódott, mikor találkoztak, és nem fognak tudni egymás nélkül élni. Yoongi elengedte a lány kezét, és az egyik cseresznyefáról letépett egy virágot, és visszasétált a hozzá. A lány kezébe adta, és megfogadta, hogy ha felnőnek őt fogja feleségül venni.

💜💜💜💜💜💜💜

Yoongi pov.:

Fel tudnék robbanni dühömben. A saját szüleim arra kényszerítenek, hogy elvegyem Hwasát. Nincs vele konkrét bajom, de ha úgy vesszük, 7 éves korom óta el vagyok jegyezve. Azóta sem tudtam elfelejteni, habár a nevére sem emlékszem. Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből. A szeme, az illata... Megbabonázott. Anyámék meg nem engednek. Tudom, hogy még él. Tudom, hogy meg fogom találni. Akkor is ha a szüleim nem hisznek benne.
- Meg kell hagyni jó nagy slamasztikába keverted magad.
- Ugyan már Hoseok! Azért, mert betartom az ígéretemet? - kérdeztem kissé felháborodottan legjobb barátomtól.
- Nem azzal van a baj, hanem azzal, hogy rajtam és a szüleiden kívül senki sem tudja az igazat, és így a viselkedéseddel teljesen lejáratod magadat és a családodat is.
- Miért is?
- Mert a szüleid az összes befolyásos alfa nőstényt meghívták, és te mindegyiket kikosaraztad.
- Neked kellene tudnod a legjobban, hogy az ígéreteimet mindig betartom. - mondtam mérgesen Hoseoknak.
- Tudom, de nem érzed kínosnak, hogy egy gyerekkori emléket kergetsz? És még a nevét sem tudod?
- Nézd! Ő a társam. Teljesen mindegy, hogy kit veszek el, a kötés már kialakult, és megtörhetetlen. Ha találkoznánk, hidd el azonnal egymásra ismernénk.
- Szerintem csak egy szellemképet kergetsz. Nem is ismered. Semmit nem tudsz róla. Hwasa miért nem jó?
- Hát ezt pont nem tőled vártam, Hoseok!
- Yoongi! Nem bántani akarlak! Csak szeretnék rájönni ez miért is jó neked. Szeretnélek tényleg megérteni.
- Ha neked is kialakult volna a kötődés valakivel, akkor értenéd. Nekem rá van szükségem, nem Hwasára. Őszintén szólva Hwasa ellenszenvesnek tűnik. Olyannak, aki nem törődik mással csak saját magával. Valld be, te is hallottad, hogyan bánik az omegákkal, a bétákkal, meg a deltákkal. Egy ilyenre mégis hogyan hagyhatnám a falkám irányítását? Sehogy! A másik lány viszont tiszta és ártatlan volt.
- Vagy már nem az... - kuncogott Hoseok.
- Ha ennyire nem érted meg, akkor maradj itt, majd egyedül megyek a városba.
- Ugyan már...
- Nem! Menj innen!

Miért nem képes senki megérteni? Ha betartom az ígéretemet, az a baj. Ha megszegem, az a baj. Most akkor mit is kellene tennem? Biztosan nem rájuk fogok hallgatni. Majd én tudom, mi kell nekem. Száműzzenek a városba, nyugodtan. Majd megfognak lepődni, mikor visszatérek a Lunámmal.

💜💜💜💜💜💜💜

Éppen a cuccaimat pakoltam össze, mikor kopogást hallottam az ajtón. Nem válaszoltam, de az illetőt így sem zavarta.
- Bejöhetek? - kérdezte egy mély hang.
- Már bent vagy, nem mindegy a válasz?
- Ne legyél már ilyen. Nem a világ vége, hogy el kell menned. - mondta nevetve a testvérem.
- Nem téged küldtek el Taemin! Tudod te, hogy mit jelent elveszíteni mindent?
- Ha gondolod, mesélhetek róla milyen érzés volt elveszíteni a vérszerinti családomat.
- Sajnálom, nem úgy gondoltam.
- Ne szabadkozz. Mint a fogadott testvéred mondom: szedd össze magad, ne rúgj bele másokba, és mindig próbáld kihozni a legjobbat az élet adta lehetőségből. Szedd össze magad Yoongi. - nem szólt többet, csak kiment az ajtón.
Ez az Yoongi, így kell mindenkit magad ellen fordítani. Először a szüleimet, Hoseokot, majd Taemint is magam ellen fordítottam. Igazán tudhatnám, hogy Taemint ez rosszul érinti. Hiába lett a családunk tagja, nem tudja elfelejteni az igazi családját. És én pont ezzel bántom meg a testvéremet. Hoseokról nem is beszélve. Mindig ott van mellettem, én meg így bánok vele. Igazi világi bunkó vagyok.
- Temetést ne rendezzek neked, te világi bunkó?
A Szívroham jött rám. Honnan a fenéből került elő ez az ezer wattos vigyorú? Csak értetlenül pislogtam rá.
- Összepakoltál már? - kérdezte vigyorogva Hoseok.
- Nem haragszol rám?
- Nem, hiszen te magad is elismerted, hogy világi bunkó vagy. Na, de szedelőzködjünk, mert 4 órára oda kell érnünk.

💜💜💜💜💜💜💜

A város ezen része csendes volt. Tökéletes ahhoz, hogy egész nap aludjak. Végre senki nem fog baszogatni, hogy mozduljak meg. Remélem Hoseok sem. A házinéni szerint a mellettünk lakók csendesek. Hát nagyon remélem. A cuccainkat lepakoltuk. Elindultunk egy boltot keresni, amikor egy nagyon enyhe karamell illat megcsapott. Ha nem lennék nyomkövető, talán meg sem érezném. Hasonlított arra, de nem vagyok benne biztos... Igyekeztem a nyugalmamat megőrizni. Egyre közelebbről és közelebbről éreztem az illatát. És ekkor befordult a sarkon és megláttam őt. Ugyanaz a világos kékeszöld szempár nézett rám, de most tisztaság helyett félelmet láttam benne. Úgy nézett rám, mint aki rémet lát. De hát én csak rá mosolyogtam. Ennyire ijesztő lennék? Az illata nem erősödött. Ahogy elhaladtunk egymás mellett, rám sem nézett. Nem erre a reakcióra számítottam, teljesen másképp képzeltem el az újra találkozásunkat. Elfelejtett volna? Utána néztem, és láttam, hogy ugyanabban a házba ment be, mint én. Nos, bármi is történt Lunám, mindent helyre fogok hozni. Ezt megígérem.

Sziasztok! Meg is jöttem az új résszel. Ez egy kicsit rövidebb lett, hiszen csak összekötő szerepet szántam neki. Na, de innentől kezdve beindulnak majd az események. 😉 Igyekszem majd minél hamarabb posztolni. Helyesírási hibákért elnézést.😁 Jó olvasást kívánok!💜💜💜💜💜💜💜