Lacuna (Yoongi ff/werewolf)

🌘6. rész🌒

Nia pov.:

Eszméletlen módon fájt a fejem. Mintha egy láthatatlan satuban lenne, és valaki megpróbálná összenyomni. Gyűlölők fejfájásra ébredni. Lassan kinyitom a szememet, de bár ne tettem volna. A szemem ég, csak foltokban látok, a homlokomba belenyilallt a fájdalom. Olyan érzésem van, mintha a testemen kívül lebegnék. Pedig nem is ittam. Óvatosan próbáltam elfordítani a fejemet, de akadályba ütközött. Egy 39 cm-es láb okozta akadályba. Jisoo feje lelógott az ágyról, az egyik lábát a fejemnek támasztotta, a másik a hasamon pihent. A kezei szanaszét voltak az ágyon. Most már kételkedem abban, hogy nem ittunk tegnap este. A bétát megpróbáltam lehámozni magamról anélkül, hogy felkelteném. Akárhányszor leszedtem a lábát magamról, ő mindig vissza rakta. Alszik ez a nő egyáltalán? A szélmalom harcot megunva felültem az ágyban, és meg próbáltam onnan kikecmeregni, de a szédülés és a kettős látás legyőztek. Mindenből kettőt láttam, így Jisoo most már 4 lábbal tartott fogva. Muszáj eljutnom a mosdóba. Úgy érzem, mindjárt elhányom magamat. A lehető legstílusosabb megoldást választottam a távozásra: legurultam az ágyról, a földről igazán kecsesen feltápászkodtam, majd elindultam botorkálva a saját fürdőmbe. Közben végig a falnak támaszkodtam. Mintha attól várnám, hogy elkapjon, ha elesnék. Mire elértem a fürdőbe már forgott velem az egész világ. Megtámaszkodtam a mosdókagylón és belenéztem a tükörbe. Úgy néztem ki, mint akit az éjszaka legalább nyolcszor kimostak. A szemem karikás volt, és piros. Este nem vettem ki a kontaktlencsét. Annyira az alfával voltam elfoglalva, hogy elfeledkeztem a lencséimről. Persze, hogy fájt a szemem. Megpróbáltam gyengéden kivenni, de amint hozzáértem a szememhez felszisszentem fájdalmamban. Nincs más választásom, ki kell vennem. Valószínűleg összepisilem magamat a fájdalomtól, de muszáj lesz kivenni. Később rosszabb lesz. Fogaimat összeszorítva amilyen gyorsan csak tudtam kivettem a lencséket. Közben az eget is leátkoztam. Még rosszabb volt, mint előtte. A legmegdöbbentőbb mégis az volt, hogy az íriszem még mindig ezüst színben pompázott. Nagyszerű. Akkor ma nem megyek sehova. Kikerestem a szekrényből a szemcseppet, ami eleinte marta a szememet, de később enyhítette a fájdalmat. Visszatettem a helyére, és olyan erős hányinger tört rám, hogy előre görnyedtem. Lekuporodtam a mosdó mellé a földre, és neki nyomtam a fejem a hideg csempének. A fejemnek nem tetszett a hideg, viszont a póz jó volt a testemnek. Halk csoszogást, és 3 másodpercenkénti ásítást hallottam a szobám felöl.
- Azt hittem, hogy a normális emberek kávéval kezdik a napot, és nem agy jegeléssel. - mondta Jisoo álmosan.
- Aha... - ennyit bírtam kinyögni. Fájt a fejem, hányingerem volt, és szédültem. De a szemem legalább már nem fájt.
- Mi a baj? - térdelt le mellém Jisoo.
- Rosszul vagyok. Szét megy a fejem, hányingerem van és szédülök.
- Ez úgy hangzik, mintha terhes lennél. Mit csináltál te tegnap azzal az alfával?
- Ha... - horkantam fel. - Ha csak nem tud szemmel teherbe ejteni, akkor semmit. Nem vagyok terhes.
- Biztos?
- Mondtam, hogy állj le a sorozatokkal. Nem tudok terhes lenni, mert senkivel sem feküdtem le. Az utolsó szeplőtlen fogantatás meg 2020 évvel ezelőtt történt. Hacsak az az alfa nem maga Isten...
- Jó, elhiszem. Vettél be gyógyszert?
- Addig még csak el sem jutottam. - morogtam Jisoonak.
- Várj, mindjárt jövök. Maradj itt.
- Ígérem, nem fogok elfutni sehova. - motyogtam.
Már csak a távozó léptek zaját és Jisoo kacaját hallottam. Kinyílt egy szekrényajtó. Majd még egy. Léptek közeledtek.
- Köszi, hogy megvártál, de sajnos elfogyott a fájdalom csillapító. Mindjárt elmegyek érte a boltba.
- Nem szükséges.
- Dehogy nem. Jól jöhet még később. Na, gyere feküdj vissza az ágyba, addig pihenj, míg vissza nem jövök.

Karomnál fogva felhúzott a földről, bevonszolt a szobájába, és befektetett az ágyba. Úgy betakart mint egy kisbabát. Becsuktam a szememet, és elmerültem a sötétségben.

Jisoo pov.:

Úgy aludt, mint akit fejbevertek. Ahogy öltözködtem véletlenül levertem a telefonomat, ami óriási zajjal landolt a padlón, de még csak a szeme se rebbent. Bezártam az ajtót, és elmentem a gyógyszertárba. Nem volt messze, csak 3 utcányira volt tőlünk. Odaérve láttam, hogy nincs senki bent rajtam kívül, szerencsére. Gyorsan fogok végezni. Kértem fájdalom csillapítót, és egy terhességi tesztet, mire a gyógyszerész néni mindent tudóan mosolygott rám. Mondtam neki, hogy nem nekem, hanem a barátnőmnek lesz. Mire azt felelte, hogy mindenki ezt mondja. Kifizettem, és kiiszkoltam, nehogy még valami nagyszerű életbölcsességgel megörvendeztessen. Valószínűleg Nia totál ki fog akadni a teszt láttán, de hát sose lehet tudni. Azt mondta, hogy nem feküdt le senkivel, de mi van ha mégis? Nem szoktunk egymás előtt titkolózni, de lehet, hogy megbánta. Vagy szégyelli a tettét. Vagy szégyelli a fiút. Nem arról van szó, hogy nem bízok meg benne, csupán azt szeretném, hogy érezné, rám mindenben számíthat. Velem bármit megoszthat, legyen az akármilyen ciki is. Mondjuk annál nincsen cikibb, mint amikor elmentünk egy nagyon fancy étterembe, felvette az új, gyönyörű magassarkúját. Az étterem emeletén kaptunk helyet. Lefele jövet a lépcsőn kitört az egyik cipőjének a sarka, és végig szánkázott a lépcsőn. Szegény nem tudta, hogy a megaláztatás vagy a fájdalom miatt sírjon. Láttam a szemein, hogy mindjárt megtörik. De nem is Nia lenne, ha fél perc alatt nem szedte volna össze magát. Levette mind a két cipőjét, és úgy távozott az étteremből, mintha mi sem történt volna. Azóta sem vett fel magassarkút. Ennek már másfél éve. Annyira elmélyültem a gondolataimban, hogy nem is vettem észre, hogy a ház lépcsőházában velem szembe jönnek.
Egyszerűen csak neki mentem. Kiesett a kezemből a kis szatyor, belőle meg a terhességi teszt. Egy kéz hamarabb nyúlt érte, mint én. Felnéztem a kéz tulajdonosára. Nagy aranyszínű szemei voltak, és egy hatalmas mosoly terült el az arcán. Olyan kellemesen megnyugtató volt a közelében lenni. Béta volt. Egyszer csak megéreztem a belőle áradó kávé illatot. Imádom a kávét, nem tudok nélküle élni. A szívem hevesebben vert, és egy furcsa, de kellemes melegség járta át a testemet. A belső farkasom felüvöltött boldogságában, hogy megtaláltuk a társunkat. Fifike nagyon boldog volt. Én neveztem el Fifikének. A jóképű idegen kisöpörte a homlokából a fekete haját, majd megtörte a csendet.
- Elnézést kérek, kisasszony. Figyelmetlen voltam. Remélem, hogy nem ütötte meg magát.
- Én...nem... - azt se tudtam, hogy mit mondjak neki. Teljesen elvarázsolt. Csak bambán tanulmányoztam. Magasabb volt nálam másfél fejjel, széles vállai voltak. Az orra és az arca szépen ívelt. A jobb fülében egy, a bal fülében kettő karika volt. Általában nem szeretem a fülbevalós fiúkat, de neki nagyon jól állt.
- Sajnálom, ha megütöttelek.
- Nem, nem, nem. Dehogy. Csak elkalandoztam. Mármint el..gondolkodtam. Nem ütöttél meg. Az én hibám, ne haragudj. Mostanában teljesen el vagyok varázsolódva. - vigyorogtam rá kínomba. Éreztem, ahogy az arcom fel forrósodik, és paradicsom piros lesz.
- Semmi baj. Ha jó dolog varázsolt el, az megbocsátható. - kacsintott rám. Még kacsintás közben is olyan helyes.
- Hát igen... - erre nem tudtam mit mondani.
- Ha már így összefutottunk szó szerint, hadd mutatkozzak be. Jung Hoseok vagyok. Tegnap költöztem ide a társasházba, az emeletre.
Elállt a lélegzetem. Ez a félisten a szomszédom?! Van Isten! Csak legyél szingli, kérlek!
- Hát én Kim Jisoo vagyok, és körülbelül 4 évvel ezelőtt költöztem az emeletre a lakótársammal.
- Ez nagyszerű! Ezek szerint szomszédok vagyunk. Ez nagyon jó hír. Reménykedtem benne, hogy még lesz lehetőségünk találkozni.
- Igen...
Ekkor megszólalt a telefonja. Gyorsan megnézte ki hívta, majd kinyomta. A kezem után nyúlt. Azt hittem kiugrik a szívem a helyéről.
- Nagyon örültem Jisoo, de most már mennem kell. Azt hiszem megfoglak találni, ha keresnélek.
- Abban biztos lehetsz.
- Szia!
- Várj! A tesztet... visszakaphatnám?
Ránézett a kezében lévő tesztre, és az az eget is beragyogó mosoly eltűnt az arcáról. Felém nyújtotta.
- Persze. Gratulálok.
- Nem, dehogyis! A lakótársamé. Én nem élek ilyenekkel! Már mint... - ennél értelmesebben nem is reagálhattam volna.
- Úgy értem, hogy... - habogtam össze vissza.
- Ne aggódj, értem. - ismét visszatért az a gyönyörű mosoly az arcára. A kezembe adta, és mielőtt elköszönt volna ismét megfogta a kezemet.
- Ha bármiben segítség kell neked vagy a lakótársadnak, hozzám nyugodtan fordulhattok. Szívesen segítek. Tudod, hol találsz. De nekem most már tényleg mennem kell. Remélem, még gyakran látni fogjuk egymást.
Kezet csókolt, majd elindult a lépcsőn lefelé. Percekig csak álltam a lépcső tetején, és néztem magam elé. Hihetetlen, hogy ez tényleg megtörtént. Ezt azonnal el kell mondanom Niának.
Mint a szélvész, megfordultam, és berohantam a lakásba. Csönd uralkodott, így azt gondoltam Nia még alszik. Beléptem a szobámba, de tévedtem, mert a plafont bámulta. Rám nézett az álmos tekintetével, majd összeráncolta a szemöldökét. Tudta, hogy valami történt.
- Ne is kérdezd, inkább elmondom. - mondtam neki. - Találkoztam a társammal.
Előszőr csak bambán nézett rám, majd akkora lett a szeme, mint egy Skoda felni.
- Tessék?! - hangjában némi aggódást fedeztem fel.
- A lépcsőházban találkoztam vele, éppen ment valahova. Hoseoknak hívják és béta. Tegnap költözött be a szomszédba.
- Még egy napja sem lakik itt, és te már felszeded? Ez nem túl gyors? - kérdezte enyhe gúnnyal a hangjában.
Szóhoz se tudok jutni. Nem erre a reakcióra számítottam tőle. Azt hittem örülni fog neki. Éreztem, hogy a könnyeim mardossák a szememet. Nia kikászálódott az ágyból, és megölelt.
- Ugyan már Ji. Nem kell minden csipkelődést komolyan venni. 20 perccel ezelőtt még jól kinevettél volna ezért, most meg összetöri a lelkedet? Mit tett veled ez a béta?
- Semmit, nagyon kedves. Azt mondta, bármikor kérhetünk tőle segítséget, te is, én is. Nem, nem mondtam rólad semmi konkrétat, csak azt tudja rólad, hogy van egy lakótársam.
- És hogy néz ki? Mindent tudni akarok! - csillant fel a szeme a ramaty állapota ellenére is. Kissé belepirultam, ahogy ismét visszagondoltam rá.
- Hát, magasabb tőlem, széles vállai vannak, de nem túl széles. A haja fekete, a füléig ér, aszimmetrikusan van elválasztva a homlokánál. A jobb fülében egy, a bal fülében kettő karika van. Nagyon jól áll neki. Az orra szép ívű, az arccsontozata nagyon szép, finoman határozott.
- Azt nem jegyezted meg hány hajszála van?
- Ha azt mondom sok, az kielégítő válasznak számít? - kérdeztem incselkedve.
- Több, mint kielégítő. - ezen mindketten felnevettünk.
- Nem akarsz átmenni hozzá velem? - kérdeztem.
- Az előbb mondtad, hogy elfele ment, így nem hinném, hogy otthon lenne.
- Kár, pedig szerintem kedvelnéd. Tényleg, hoztam neked gyógyít a fejedre. Bár azt a kérdést, hogy egy leendő sürgősségi főnővérnek miért nincsen itthon fájdalom csillapítója, most nem tenném fel.
- Mert egyikünk feje sem szokott fájni? - kérdezte nevetve.
- Ez inkább hatott kérdésnek, mint válasznak.
- Te mondtad, hogy nem teszed fel, így hogy adhatnék választ egy fel nem tett kérdésre? - vigyorgott pimaszul.
- Jó te nyertél. Ja, még valami. Hoztam neked egy tesztet...
- Tesztet? Milyen tesztet?
- Terhességi. - suttogtam. És a szemem előtt változott át angyalból démonná.
- KIM JISOO! MEG MONDTAM, HOGY ROHADTUL NEM FEKÜDTEM LE SENKIVEL! NEM VAGYOK TERHES! VILÁGOS?! - ordította
- Jó, nyugi! Nem kell így kiakadni, csak gondoltam...
- Ne gondolj ilyenekre! Valószínűleg az alfa miatti aggódás teszi ezt velem. - mondta mérgesen.
- Lehet. De... mi van akkor, ha az alfa miatt vagy ilyen?
- Ezt hogy érted? - nézett rám értetlenül.
- Egyszer olvastam, hogy ha két társ ismét találkozik, de nem maradnak, vagy nincsenek együtt, akkor az testi betegségként fog kiütközni rajtuk.
- Ez így mind nagyon szép, de én még nem találkoztam vele. Emlékeznék rá, ha igen. Na, de most már szeretnék élni a fájdalom csillapító tompító erejével, kérlek. - nézett rám könyörögve.
- Hozok hozzá egy pohár vizet.