Lacuna (Yoongi ff/werewolf)

🌘39.rész🌒

Yoongi pov.:

Kézen fogtam az omegámat, és elindultunk az ebédlő felé, ahol a többiek már vártak ránk. Főleg a szüleim. Nagyon kíváncsiak voltak Niára. Anya már beszélt vele pár szót, de ez nem volt elég neki. Tudom, hogy mindenről kifogja faggatni, amitől előre félek. Imádom az édesanyámat, de néha túlzásba tud esni. Nia szótlanul jött mellettem. Elmerült a gondolataiban, amit nem csodálok. Egyenlőre nyugodtnak tűnik, de biztosan kijön majd rajta a stressz.

Mindannyiunknak borzasztó volt a mai nap. Számítottam rá, hogy megfognak támadni minket, de ez túl tett minden képzeletemen. A legfurcsább az volt, hogy szinte csak engem támadtak. A többiekkel nem nagyon foglalkoztak. Csak lefoglalták őket, hogy engem hatástalanítsanak. Mintha tudták volna, hogy közöm van a holdomegához, hogy tudom hol van. Szerencsére a többiek nem sérültek meg. Engem összemarcangoltak. A bal vállam csúnyán megsérült. Azt hittem, hogy az az alfa leharapja a karomat. Iszonyatosan fájt, és rengeteg vért veszítettem. Végig azért aggódtam, hogy Niának ne essen baja. Ez az eset ráébresztett arra, hogy nem voltam eléggé felkészülve. Bármikor megismétlődhet. Muszáj felkészültebbnek lennem. Féltem Niát. Nem szeretném elveszíteni. Nem csak a baba miatt. Szeretem.

Elég érdekesen alakult a történetünk eddig. Az elején félt tőlem, mert alfa vagyok. Én kételkedtem a Holdanya döntésében, mert túl gyengének tartottam az omegákat. Sok mindent kellett még tanulnunk a másikról és magunkról is. Meg kell tanulnom higgadtabban kezelni az érzelmeimet. Az autóban is elvetettem a sulykot. A támadás, az aggódás és a sérüléseim miatt túl feszült voltam. Sajnos rajta vezettem le, holott ő sem volt jobb állapotban. Néha elcsodálkozok rajta, hogy a sok hülyeségem ellenére még mindig ugyan úgy ragaszkodik hozzám. Vannak összetűzéseink, de ettől függetlenül a szerelmem töretlen iránta. A mellettem sétáló omega megtorpant, és rémülten nézett rám.
- A többiek hogy vannak? Úr isten, Taemin! Ugye jól van? Hogy felejthettem el?! Szörnyű testvér vagyok! És Jungkook? Látnom kell őket! – Nia meglendült, és nekiiramodott, de én visszarántottam.
- Nyugodj meg. Mindenki jól van. Igazából csak én sérültem meg komolyabban. A többiek pár apró karcolással megúszták. Anyám ki is akadt, amiért inkább hozzád mentem, és nem hagytam a gyógyítónak, hogy komolyabban foglalkozzon velem. Gondoltam, megnézem hogy vagy, és talán segítesz is.
- Yoongi, olyan buta vagy! – fogta meg a másik kezemet is. – Rosszabbul is lehettél volna! Azonnal kezeltetni kellett volna a sebeidet! – mondta aggódva.
- De hiszen ezt te megtetted!
- De csak jóval később. Kitudja, hogy közben mennyi vért veszítettél. Muszáj lesz sok húst enned. Pótolnod kell a vasat. Muszáj jobban lenned, jól lenned, mert szükségünk van rád.

Megfogta a kezemet, és a hasára tette. Elérzékenyültem tettétől. Hihetetlen, hogy ez tényleg megtörténik. Magamhoz vontam, szorosan átöleltem, és megcsókoltam. Végig nyaltam alsó ajkán bejutást kérve, ő pedig készségesen megadta azt. Szenvedélyesen faltuk egymás ajkait. Szívem úgy dübörgött a mellkasomban, hogy azt hittem kiszakad onnan. Teljesen elvesztünk egymásban, de egy torokköszörülés megszakított minket. Kelletlenül elváltam tőle, miközben orromat megcsapta a puncs illat. Felnéztem, és anyám csillogó szemeivel találtam szembe magam. Óriási mosoly terült el arcán. Én csak a fejemet csóválta. Vajon mióta kukkolhatott minket?
- Sajnálom, hogy megzavartalak titeket, de már mindenki farkas éhes. – mondta anya mosolyogva.
- Jó poén. – mondtam a mosolyomat vissza folytva. – Megyünk már. – morogtam neki.

Niát magam mellé húzva indultunk el ismét az ebédlő felé. Anyám mosolya levakarhatatlan volt az arcáról. Igazából örültem neki, hogy ilyen jól fogadja Niát. Kicsit tartottam tőle, hogy mit fog gondolni róla. Na meg apa. Ő már keményebb dió lesz szerintem. Sosem mondta ki, hogy csak alfát vehetek el, de biztosan jobban díjazná, ha alfa lenne a következő Luna.