Lacuna (Yoongi ff/werewolf)

🌘53.rész🌒

Nia pov.:

Sírva és remegve ültem le az egyik cseresznyefa tövébe. Fogalmam sincs, hogy kerültem ide, az a rész teljesen kiesett. Légvételem szaggatottá vált, mint akinek mindjárt rohama lesz.

Újra felülkerekedett rajtam. Annyi éven át sikerült elnyomnom, most mégis átvette a hatalmat felettem. Használtam párszor az elmúlt években, de csakis akkor, amikor én akartam. Ez most más volt. Nem volt irányításom a dolgok felett. Mintha Hwasa ezt tudta volna, és szándékosan idegesített. A legborzasztóbb az egészben mégis az, hogy egyáltalán nem bánom amit tettem. Megérdemelte. Kellett neki fenyegetnie! Az ember azt hinné, hogy akit egyfolytában vernek és kínoznak, előbb utóbb észhez tér. De ő nem. Tisztában vagyok vele, hogy nem csak Yoongi tette azokat a szörnyűségeket. A többiek is benne voltak. Kellemes fehércsoki illat csapta meg az orromat. Oldalra fordítottam a fejemet, és Jisoot láttam, ahogy lélekszakadva fut felém. Mikor odaért hozzám mellém térdelt és szorosan átölelt. Viszonoztam ölelését, és mindkettőnk könnyei útnak eredtek. Jobban sírtam, mint előbb. Kissé eltávolodott tőlem, hogy a szemembe nézhessen, de a kezemet nem engedte el.
- Jól vagy? – kérdezte aggódva.
- Nem. – ráztam meg a fejemet sírva. – Mindent elrontottam. Yoongi el fog hagyni, a gyerekeimet elfogják venni tőlem, kitagadnak a falkából! Elveszítettem mindent!
- Ne beszélj butaságokat! Nem így lesz. Csak azért, mert megöltél valakit, akit amúgy is megöltek volna, még nem fog semmi rossz történni. – próbált nyugtatgatni.
- De vörös volt a szemem! Tudod, hogy ez mit jelent?
- Igen...
- Yoongi nem is tud erről. Még sohasem beszéltem róla senkinek rajtad kívül. Még Taemin sem tudja. Biztosan mindketten csalódtak bennem. Mindenki csalódott bennem! – sírtam egyre jobban kétségbeesésemben.
- Nia, ez még nem a világ vége! Soha senkit nem bántottál ok nélkül. Kwan bácsi is megmondta, hogy benned a jó dominál. Mindenkiben van jó és rossz is. Biztosan van olyan holdomega, aki csak rossz dolgokra használja a képességeit, de te nem ilyen vagy. Időnként mindannyian elveszítjük a fejünket. Én is, Yoongi is, Taemin is. De ettől még nem utálod egyikünket sem.
- De nincs rá mentség, amit tettem. Ha csak négyszemközt öltem volna meg, az nem érdekelne. De mindenki látta. Az összes fő alfa. Mindenki, akit eddig a családom tagjának tudhattam. Hogy fogok ezentúl a szemükbe nézni? Mindenki utál, gyűlöl, mert engedtem a haragomnak! Engedtem az indulatimnak, hogy átvegyék az irányítást felettem. Lehet, hogy Kwan bácsi tévedett. Valójában gonosz vagyok, és minden csak álca volt.
- Ne beszélj már butaságokat! Úgy ismerlek téged, mint a saját tenyeremet. Soha nem voltál gonosz! Hwasára érzékenyebben reagáltál, mint bárki másra. Valószínűleg a fenyegetése miatt vesztetted el a fejedet. Most már anya vagy. Köztudott, hogy az anyai ösztön erősebb és veszélyesebb mindennél.
- Ez még akkor sem magyarázat arra, hogy miért lettek vörösek a szemeim. Szerinted mit fognak ahhoz szólni, hogy bocsi, alapjáraton normális vagyok, csak van egy szadista, kegyetlen oldalam, ami időnként előjön? Mintha kissé skizofrén lennék. Ja, amúgy bocsi, elfelejtettem szólni róla. Biztos, hogy ennyi nem lesz elég nekik. Úgysem értenék meg, hogy ez miért van.
- Figyelj, szerintem...

Jisooval rémülten néztünk egymásra. Mindketten éreztük az alfa fahéj illatát.

~ Basszus, megfog ölni! – nyüszítette belső omegám Jisoonak.

~ Ne is mondj ilyet! Yoongi szeret téged! Nem lesz semmi baj!

Jisoo újra magához vont, és a hátamat kezdte el simogatni nyugtatás képpen.
- Jisoo, megtennéd, hogy magunkra hagysz minket. – mondta Yoongi kimért hangon.

~ Ne hagyj vele egyedül! Meg fog ölni a tettem miatt! – mondta sírva belső omegám Jisoo belső bétájának.

~ Nem fog bántani! Bízz benne! Bízz bennem!