Lacuna (Yoongi ff/werewolf)

🌘2. rész🌒

Úton a Min falka felé

A két farkaskölyök összetörve és megsemmisülve egymást ölelve ültek a hajón. A falujukat szinte teljesen felemésztették az ég alját nyaldosó lángcsóvák. Halványkék fénycsóvák szálltak fel a lángnyelvek közül, amik az ég felé közelítve emberi alakokat öltöttek fel. Látták felszállni a barátaikat, a szomszédnénit, aki mindig pogácsával várta a falu összes kölykét. Sehun mestert, aki harcolni tanította őket. Sandarát a boszorkányt, aki a farkasokat a rangjuknak megfelelő erő használatára tanította őket. És az apjukat, ahogy egy fénycsóvából lassan testet formált a lelke. Gyermekeire rámosolygott, majd a csillagok felé szertefoszlott, és eggyé vált a csillagokkal. De az anyjukat nem látták. Bár az is igaz, hogy rengeteg lélek szállt fel. Alig lehetett őket felismerni, annyian távoztak el. Ekkor a parton sötét alakokat vettek észre. Egy tűzvarázsló is volt köztük, hiszen a kezét felemelve tartotta távol maguktól a tüzet. Magas sötét alakok sorakoztak fel. Ekkor az egyikük előlépett, és utánuk kiabált.

- Előlem nem menekülhettek korcsok. Megtalállak titeket, és akkor azt is megbánjátok, hogy megszülettetek. Nem lesz elég a gyógyító képességed, hogy meg mentsd magatokat, omega!

Tudta. Tudta, hogy Nia gyógyító. A tudattól Nia úgy remegett, mint a nyárfalevél.

- Égesd el a hajójukat! Hadd szenvedjenek!

Hirtelen egy hatalmas lángcsóva kezdett közelíteni a hajójuk felé. A két testvér félve és kétségbeesetten nézett egymásra. Tudták, hogy itt a vég. A tűz körbeölelte a hajójukat. Ekkor a hajójuk elkezdett felgyorsulni, és olyan gyorsan száguldott, hogy a környező tájból csak elmosódott foltokat láttak. A táj körülöttük már csak fekete volt. Az egyedüli vörösfényt csak az eget bírtokló hold ontotta magából. A hajóban nem tett kárt a tűz. Biztosan ez is Sandara műve. Mintha a szüleik előre tudtak volna mindent. Egyszerre éreztek hálát és fájdalmat. Már a nyílt tengeren jártak, amikor hangokat hallottak a hajó hátuljából.

- Mi volt ez? Megnézem.

- Ne Taemin! Nem hagyhatsz itt! Anya is megmondta, hogy együtt kell maradnunk! Együtt erősebbek vagyunk!

- De mivan, ha az ellenségünk? És ha többen vannak?

- Taemin. Ne mondj ilyet. Maradjunk együtt. Remélem, hogy hamar ott leszünk, és a Min falka majd segít rajtunk.

- Muszáj megnéznem, én vagyok az alfa.

Ekkor Niának eszébe jutott, hogy Taeminnek is van különleges képessége.

- Miért nem csinálsz jégfalat. Otthon is mindig így tartottad távol az öreg Shownu bácsit a leskelődéstől. És itt víz is van bőven.

- De még kezdő vagyok. Nem tudom jól kezelni az erőmet.

- Én bízok benned. Tudom, hogy megtudod csinálni Taemin. Mert te a báttyám és az alfám vagy.

- Tudod, hogy ez a kifejezés mit jelent? - nevetett fel Taemin. - Nem én vagyok az alfád. Az ...majd más lesz...

- De hát te vagy az alfám. Most már te vagy a vezérem.

- Hát, igen...

Taemin nem akarta elmagyarázni Niának, hogy az „alfám" kifejezés valójában mit jelent, mert még túl fiatal volt hozzá. Bár meg kell vele értetni, hogy ezt a kifejezést ne használja.
Ismét zajt hallottak a hajó hátsó részéből. Taemin elengedte Niát, és a feje föle emelte mind a két karját. Az ujjain sötétkék fénylő foltok jelentek meg. A tengerből vízoszlopok emelkedtek fel. A hajó középső részére a vízoszlopok egymásra simultak, és egy magas, egy egész hajót átmérőjű vízfal keletkezett. Amint a vízfal felállt Taemin ujjai sötétkékről fehérre váltottak. A víz elkezdett megfagyni. Hangos recsegő hangot lehetett hallani, ahogy a víz megszilárdult. Amint a jég létrejött, a fény kialudt a fiú ujjain. A fiú tekintete üvegessé vált, majd elájult.