Lacuna (Yoongi ff/werewolf)

🌘46.rész🌒

Yoongi pov.:

- Este indulunk. Az éj leple alatt közelítjük meg az Aranykaput. Napközben a közeli erdőben húzzuk meg magunkat. De előtte van még egy fontos dolgunk. Meg kell oldanunk az egymás közötti kommunikációt. – mondta Namjoon.
- Vérszerződéssel ez is megoldható. Ráadásul ez a seb azonnal begyógyul.- mondta Jungmin.
- Hát akkor más nem is kell, csak egy kés meg egy serleg, és már készen is vagyunk. – mondta lazán G-dragon.
- Nem fog ez legyengíteni minket? – kérdezte apa.
- Épp ellenkezőleg! A vérszerződés által megivott vér erősebbé teszi a farkasokat. – mondta Jungmin.
- Már csak olyan valakit kellene találnunk, aki ért is ehhez. – mondta Youngbae.
- Jisoo. – mondta Hoseok. – Jisoo és Nia anno vérszerződést kötöttek.
- Hozd ide, most! – mondta neki apa.

Hoseok elment Jisooért. A többiek addig nekiálltak beszélgetni. Én Nián gondolkodtam. Vajon jól van? A babák jól vannak? Remélem, hogy a nyaklánca nála van és eltudja rejteni az illatát. Abból azonnal kiderülne, hogy terhes. Bárcsak már most itt lehetne, és ez az egész nem történt volna meg!

Hoseok visszatért Jisooval. Jisoo kezében egy tőr és egy arany serleg volt. Kissé megszeppenve állt Hoseok mellet, aki óvóan karolta át a derekát. Én is ezt szeretném tenni a társammal.
- Nos, ő itt Jisoo, a társam. Ő már csinált ilyet, és nekik működik.- mutatta be Hoseok Jisoot.
- Rendben. Akkor csináld. – mondta Youngbae.
- Van ám ennek kockázata is. – mondta Jisoo.
- Jelen pillanatban nincs annál nagyobb kockázat, mint ami ránk vár, ha továbbra is itt ülünk. – mondta G-dragon.
- Igazad van. – mondta neki apa. – Gyertek ide és kezdjük el.

Mindannyian Jisoo köré gyűltünk. Időközben a serleget letette az asztalra. Apám a kezét nyújtotta felé.
- Ez fájdalmas lesz. – mondta Jisoo.
- Nem számít. Most Nia és az unokáim élete a legfontosabb.

Megfogta apám kezét, a csuklóját felfelé fordította. A tőr pengéjét a bőréhez érintett, majd belemélyesztette, és végig húzta rajta. Apám vére kicsordult, egyenesen a serlegbe. Jisoo megkérte Jint, hogy kösse be a sebét. Majd sorban következtünk egymás után. Legutoljára én maradtam. A lelkemben tomboló kín miatt szinte meg se éreztem a bőrömbe maró fájdalmat. A vérem lassan belecsordogált a serlegbe. Jin az én sebemet is bekötötte. Jisoo kicsit összekeverte a vért a serlegben, és apám kezébe nyomta.
- Csak egy kortyot igyon belőle. Elég belőle ennyi, hogy hatásos legyen. – Apa belekortyolt, majd elfintorodott. Ezek szerint nem igazán finom. Bár mit is várhatnánk? Ez csak vér.
- És mit kell majd éreznem? – kérdezte Jisootól.
- Mindenki tud majd mindenkivel kommunikálni. Kell neki egy óra, de működni fog.
- Nagyon ajánlom hogy működjön, különben az egésznek semmi értelme! – mondta G-dragon.
- Hidd el tényleg működni fog, bízz benne. – mosolygott rá Jisoo.

G-dragon hitetlenkedve, de beleivott. Látszott az arcán hogy nem ízlik neki. A kezembe adta a serleget. Nem igazán tetszett, hogy egymás vérét kell meginnunk, de jelen pillanatban ez volt az egyetlen megoldás ami segíthet Niát minél nagyobb biztonságban kiszabadítani. Most Nia a legfontosabb. Érte még ezt is hajlandó vagyok megtenni. Nem nyűgözött le túlságosan a vér fémes íze. Amilyen gyorsan csak lehet, lenyeltem. Egyből egy pohár vízért nyúltam utána.
- Jól van. Most, hogy mindannyian túl vagyunk rajta, ideje összeszedelőzködni, és indulni. – mondta Namjoon.
Eljött a mi időnk. Tarts ki Nia! Haza hozlak!

                 💜💜💜💜💜💜💜

Egész éjszaka úton voltunk, persze farkas formában. Így sokkal gyorsabbak és kitartóbbak vagyunk. Megérkeztünk a hegyhez. Az erdőben letelepedtünk, és felváltva őrködtünk, míg a többiek aludtak. A vérszerződés valóban működött. Tudtunk egymással kommunikálni. A Nap lassan kezdett alábukni. Mindannyian éreztük, hogy eljött a mi időnk.