Lacuna (Yoongi ff/werewolf)

🌘18. rész🌒

Nia pov.:

Hatalmas menydörgésre ébredtem. A vihar vadul tombolt oda kint. A szél fütyült a fák levelei között. Az ágyamból láttam, hogy a fák erősen hajlonganak a vihar akarata előtt. Néha villámlott is, de akkorákat, hogy bevilágította az egész égboltot. Az eső vadul csapkodott a háztetőn. Nem szívesen lennék most odakint. Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam el. Úgy rémlik, mintha az erdőben lettem volna, Yoongi után menve. De lehet, hogy csak egy álom volt. Mostanában sokat álmodok. Össze vissza mindent. Kitakaróztam. Nagyon melegem volt. Nem is értem, hogy miért takaróztam be. Ilyenkor már csak a lábamra szoktam tekerni. Teljesen leizzadtam. Csodás. Lehet megfürödni, és huzatot cserélni. Ránéztem az órára. 2:23. Nem is tudom, hogy ez most későnek vagy koránnak számít. Áthúztam a huzatot, mert nem bírom elviselni az izzadt ágyneműt. Igazság szerint a saját izzadságomat sem szeretem. Nem szeretek izzadni. Betettem a szennyestartó kosárba, levettem a hálóingemet, majd beálltam a zuhany alá. A hideg víz jól esett a testemnek. Percekig csak álltam alatta, és élveztem minden egyes vízcseppet. Kedvenc fahéjas tusfürdőmmel megfürödtem. A fahéj illata betöltötte az egész helyiséget, habár közel sem volt olyan finom illata, mint Yoonginak. Az övé utánozhatatlan. Imádom. Naphosszat tudnám élvezni. Mondjuk Yoongi társaságát is, nem csak az illatát.

Van benne valami, ami nagyon megfogott. Nem úgy viselkedik, ahogy azt egy alfától várnám. Dominánsnak domináns, de nem agresszív. Legalábbis velem nem. Nem erőltet rám semmit. Tetszik, hogy nem akarja magát rám erőltetni. Utálom az olyan embereket, akik nem hagynak a másiknak döntési jogot, és szabad teret. Yoongi nem ilyen. Legalábbis egyenlőre. De remélem, hogy a továbbiakban is így marad. Csak azt sajnálom, hogy Jisoo még mindig ellenséges vele egy kicsit. Azt mondta azért nem kedveli úgy igazán, mert fél, hogy bajom esne mellette. Szerintem meg egészen más van a háttérben, csak nem mondja el. Én elfogadtam Hoseokot. Igaz, hogy figyelmeztettem, hogy szét lesz rúgva a segge, ha Jisoot bántani meri, de ez teljesen természetes reakció. Szerintem. Mindenki félti a szerettét egy idegentől. Ettől függetlenül kedvelem Hoseokot. Jisoohoz való. Igaz, hogy a lelkem legmélyén rettegek attól, hogy elveszi tőlem. Ez az élet rendje, tudom, de nekem már csak Jisoo maradt a gyerekkoromból. Ő a családom. Már így is gyökértelennek érzem magamat. Mint egy fa, akit derékba elvágtak. Nincs testvérem, nincsenek szüleim, akibe kapaszkodni tudnék. Hátha Yoongi segít ezen. Kezdek egyre jobban kötődni az alfához. Hátha mellette elviselhetőbb lesz Jisoo elvesztése. És talán ketten együtt létre tudjuk hozni a saját családunkat.

Kiléptem a zuhany alól. Mivel nem hoztam magammal semmit, így a törölközőt magam köré csavartam, és így mentem vissza a szobámba. Kivettem az egyik fiókból egy alvós bugyit, meg egy ősrégi sportmelltartót. Alváshoz jó lesz. Legalább kényelmes. A teraszajtóhoz mentem, hogy kinyissam. Imádok hidegben aludni. Viharban különben is szeretek nyitott ablaknál, ajtónál aludni. Nem tudom, miért alakult ez ki nálam. Elhúztam a függönyt és egy vörös szempár nézett rám a hajlongó fák árnyékából. Úgy megijedtem, hogy hátrébb ugrottam az üvegtől. Szívem őrült módban zakatolt. Ki lehet ez? A zuhogó eső miatt nem tudtam teljesen kivenni az alakját. A farkas kilépett a fák közül. Ezt abból gondoltam, hogy a szempár közelebb került hozzám. Eléggé félelmetes volt. Lehet, hogy ez az a farkas, aki ma megtámadta Yoongit? Én neki megyek még egyszer, ha az kell! Csak várja meg a reggelt, míg elmúlik a vihar! Most fürödtem!

A vörös szempár továbbra is közelített felém. Ennek nem lesz így jó vége.

~ Yoongi! - visította belső farkasom.
El bizonytalanított, hogy nem válaszolt egyből. Teljes csend volt a vonal másik végén. Miért nem válaszol?
~ Yoongi! Yoongi! Hol vagy? Szükségem van rád! - kértem kétségbeesetten.