Lacuna (Yoongi ff/werewolf)

🌘36.rész🌒

(Nyomokban trágár kifejezéseket tartalmaz🤭)

Nia pov.:

Már két hét telt el mióta Yoongi megjelölt. Azóta sok minden megváltozott. Konkrétan úgy táncolok, ahogy fütyül. Mindent úgy csinálok, ahogy mondja. Ez teljesen természetesen jön, egyáltalán nem okoz nehézséget. Ez a többieknek is feltűnt, többször is szóvá tették, de engem ez nem érdekel. Nekünk ez így jó. Bár sohasem gondoltam, hogy egyszer egy alfa alávetettje leszek, és még csak nem is zavar. Szerencsére a kapcsolatunk nagyon jó irányba halad, leszámítva, hogy néha feszült. A munkába is visszaálltam. Érdekes volt kimagyarázni a főnökömnek, hogy Yoongi miért gondolta, hogy terhes vagyok. Mondjuk mert mindennap együtt vagyunk? Biztos kiakadt volna, ha ezt mondom neki indokként... Inkább csak annyit mondtam neki, hogy a párom nagyon vágyik egy babára, és néha túlzásba viszi. A főnököm szerencsére megértette. Azt mondta, hogy 3 gyereke van, és ő is hasonlóan viselkedett, mikor az elsőt tervezték.

A kórházban szinte minden ugyanolyan, kivéve, hogy Dant egyszer sem láttam a két hét alatt. Nem mintha hiányozna. A legutóbbi találkozásunk nem igazán volt szépnek mondható.

A nővérpultnál álltam, hogy összekészítsem a papírokat a következő műszaknak, mikor Suzy feldúltan odalépett hozzám.
- Tudod hol van Dan? - kérdezte idegesen.
- Neked is szia! Nem.
- Lassan három hete nem látta senki. Legutóbb, mikor beszéltem vele azt mondta, hogy veled akar beszélni. Szóval, hol van? - kérdezte feldúltan.
- Már mondtam, hogy nem tudom! Ne rajtam kérd számon, hogy hol van! Hívd fel, vagy mit tudom én.
- De bunkó vagy!
- Még szép, hiszen letámadtál. Semmi közöm Danhez. - mondtam idegesen a lámynak.
- Ja. Azt leszámítva, hogy megpróbáltad elcsábítani!
- Mi van?!
- Szegényt letartoztatták miattad! Mert nem bírsz magaddal! A pasid tud róla, hogy egy ribanc vagy?
- Fejezd be Suzy! Hogy mondhatsz ilyet? Hiszen te is láttad, hogy mi történt!
- Te csak egy állszent lotyó vagy, aki kihasználja mások jóhiszeműségét! Jaj, sajnáljatok, mert árva vagyok. Te nem árva vagy, hanem egy fattyú! Azért basztak be egy árvaházba, mert a saját szüleidnek sem kellettél! Ők is tudják, hogy szar ember vagy!

Tátott szájjal néztem rá. Reagálni se tudtam, annyira sokkolt a viselkedése. Közelebb lépett hozzám, és a vállaimnál fogva neki lökött a pultnak, amitől a papírok kiestek a kezemből a földre. Hát ez meg mi volt?

A papírokért nyúltam, hogy felvegyem a földről, miközben a telefonom elkezdett rezegni a zsebemben. Kivettem, és csak egy szám volt kiírva. Kíváncsian felvettem.
- Haló? - szóltam bele a készülékbe.
- Szia! Nia te vagy az? Taehyung vagyok.
- Szia Taehyung! Mit tehetek érted? - kérdeztem kíváncsian.
- Meddig vagy bent a kórházban?
- Még úgy egy óráig. Miért?
- Szeretnék tőled segítséget kérni. Bemehetnék hozzád?
- Persze. Gyere a sürgősségire. Itt várlak.
- Köszönöm. Tíz perc és ott vagyok. Szia!
- Szia!

Kimentem a recepcióhoz, és szóltam a recepciósnak Taehyung érkezéséről. Mondtam neki, hogy ő egy családtagom, és azonnal jelezzen, ha ideér. Éppen csak elkezdtük az átadást, amikor jelzett a csipogóm. A papírokat átadtam a kollégámnak, és kimentem a recepcióra, ahol Taehyung már várt rám. A recepciós odaadta a papírját, majd Taehyunghoz léptem.
- Jó napot kívánok! Ugye ön Kim Taehyung? - kérdeztem mosolyogva.
- I..i..igen. - dadogta félénken. Szegény nem értette a helyzetet.
- Remek. Kérem kövessen.
Félénken felállt, majd követett az egyik ambuláns vizsgálóba, ahol magunkra csuktam az ajtót.
- Bocsi a formalitásért, de szétrúgják a seggem, ha egy családtagomnak segítek az osztályátadás helyett.
- Családtag?
- Persze, hiszen te vagy az unokatestvérem párja.
- Hát igen... - mondta szomorúan.
- Baj van? Bennem megbízhatsz! Ami itt elhangzik, az nem kerül ki innen! Ígérem.
- Ez vicces. Ezt te is mondhatnád. De ugye tényleg nem mondod el Jungkooknak?
- Nem. Bármit is mondasz, azt senki más nem fogja megtudni!

Csak ült a székben, és meredt maga elé.
- Az a baj, hogy nem tudok Jungkook párja lenni. Nem lehet. Van egy titkom.