The Blue Light (Namjoon ff.)

The Blue Light - 50.

Másnap már kora reggel eljövök otthonról, egészen pontosan hat órakor, mikor még Namjoon az igazak álmát alussza. A ruhámat, a cipőmet, valamint a táskámat is magamhoz veszem, mert szerencsémre HaNeun volt kedves felkelni miattam és eljönni értem, hogy Namjoonnak legyen itthon autó. A lánynak egyébként beszámoltam a tegnapi kis... összekapásunkról, mondhatjuk, bár nagy részletekbe őt sem avattam be. Délutánra végül is egyedül lettünk a házba, így ténylegesen kettesben voltunk, mi jól esett, sőt még a telefonjait is viszonylag rövidre fogtam. Nem mondom, hogy élvezetes volt az összezörrenésünk után így vele lenni, de nagyon hálás vagyok mert megtette értem. Maradt bennem bőven keserű érzés, sérelem mit nem beszéltünk meg. Szóba sem került azóta a szócsata, habár nagyon jó lett volna ha máshogy történik. Ő nem lép, én pedig egyenlőre túl elkeseredett vagyok a feltételezése miatt, miszerint nem tudom hogy fontos személy a csapatban. Úgy tűnik a mai bál közel sem fog úgy alakulni ahogy azt képzeltem.

- Elmondanád mi is a gond? - jelenik meg a látókörömben Jun-Ho egy nagy bögre valamit nyújtva felém, az illatából ítélve viszont megállapítom, hogy ez kávé. Megköszönve veszem el, és arrébb ülök, hogy le tudjon ülni a kanapéra. Már majdnem három órája törtem be hozzájuk átvitt értelemben természetesen, s azóta csak fekszem a kanapén, hánykolódom, szenvedek. Namjoonnal nagyon rossz ez a helyzet, rengeteg a feszültség bennem, emiatt idegeskedem, valamint hiába próbált érdeklődni merre vagyok, én csak az első üzenetére válaszoltam a millió közül, miszerint "Biztonságok környezetben tartózkodom, köszönöm az érdeklődést Mr.Kim, te csináld csak a dolgod ahogy szoktad". Tudom, hogy talán túl nagy dobra verem ezt az egészet, viszont szeretném vele kellőképpen éreztetni hogy még mindig a tegnapi dolog bánt anélkül, hogy elmondanám neki. Úgy is tisztában van vele, mert tegnap elég fanyar voltam. Amúgy is, már a három óra alatt legalább kétszer beszélt Jun-Hoval és négyszer HaNeunnel, hogy ott vagyok-e és hogy mi a helyzet. Szerencsémre sikerült megértetnem velük, hogy azért jöttem el hogy nyugiban intézhessen mindent utolsó simításként a bálra, így valahogy lerázták a férfit. Nagyon nem hiányzik neki egy beszélgetés, mi ki tudja hogyan végződik. Ez várhat.

- Már mondtam, nem akarom - válaszolok, majd kortyolva egyet a kávéból felveszem vele a szemkontaktust.

- Hagyd, ha nem akarja, úgyse mondja el - jelenik meg HaNeun is, finoman megütve a vőlegénye fejet. - Ne tartsd fel Iseult, már öt perce úton kellene lennünk - pillant a telefonjára, majd rám, ugyanis már tíz perce mondogatja, hogy indulnunk kellene, mert nem fogunk odaérni. Igazából csak fél óra múlva kellene ott lennünk, és HaNeun amúgy is gyorsan vezet a reggeli tapasztalatom alapján, ennek ellenére úgy pörög, mintha több órás csúszásban lennénk. - És egyébként is, négyszer rezgett a telefonod az elmúlt három percben - újságolja el, mivel reggeli után otthagytam a mobilomat a pulton. - Kapd össze magad és induljunk. Olyan izgatott vagyok - tapsikol a lány, én pedig kérésére felállok letéve a közben megivott kávé bögréjét az asztalra.

Bő öt perc alatt sikerül magamat összekapnom, így Jun-Hotól elköszönve el is indulunk a szépség szalonba. Az autóba beülve HaNeun rögtön beszélni kezd hozzám, bár nem vagyok egy túl jó társaság, mivelhogy a gondolataim ismételten máshol járnak. Ezt a napot nem pont így képzeltem el, s habár még hátra van a nagyja, azért nem könnyű kikapcsolódni így hogy Namjoonnal van köztünk némi megbeszélendő. A telefonomat feloldom ahogy a ház elől elhajtunk, HaNeun a rádió zenéjét dúdolgatja, míg engem jobban lekötnek a kapott üzeneteim.

Ma, 8:56
Namjoon♥♥: Hívj vissza Iseul. HaNeun elmondta hogy ott vagy,  Jun-Ho meg konkrétan veszekedni kezdett velem, mert oda akartam menni. Mégis mi a baj? A tegnapi miatt vagy mérges?