The Blue Light (Namjoon ff.)

The Blue Light - 54.

Már be is esteledik mikor kisétálunk az épületből Jaegum társaságában, ki azt a mappát szorongatja a kezében, miből a mai napon sikeresen bemutatta nekem mind az ötven katonának készülő gyakornokot. Miután mindez megtörtént és – mint később megtudtam az adataiból – YeongHwan is meggyőződött afelől hogy a képességei fejlesztésének érdekében remek tanára leszek, tartottak egy kis bemutatót, hogy felmérhessem a képességeiket. Most pedig amint ezzel végeztem, mehetünk haza. Nagyon tisztelettudóak, és tanulni vágyóak, egyedül YeongHwan elégedetlenkedett az elején. Viszont ahogy ezt Namjoon kifejtette, nem teheti meg. Legalábbis ha katona akar lenni.

- Nos, ebben van minden tudnivaló róluk - adja át a dossziét nekem. - Tényleg minden - bizonygatja, majd int Nmajoonnak hogy jöjjön vele egy pillanatra vissza.

- Ülj be a kocsiba addig, pár perc és itt vagyok - adja át a kulcsot nekem Namjoon felém fordulva egy pillanatra, miközben pedig elveszem tőle egy puszit nyom a fejemre. Meglepődötten nézek fel rá, ugyanis nem igazán szokása nyilvánosan ilyen módon kifejezni magát. Halványan elmosolyodik, aztán Jaegummal együtt visszasétálnak az épületbe.

Úgy teszek ahogy Namjoon mondta, az autóhoz battyogva kinyitom, s az anyós ülésre bepattanva beteszem a kulcsot a helyére. A telefonomat veszem a kezembe, ugyanis van egy oldal, ahol remek ötleteket tudok gyűjteni az irodámhoz, mivel pedig elképzelésem már van, így csak bútorokat, színeket kutatok. Azt tudom, hogy ha már két évre, vagy ki tudja mennyi ideig az enyém lesz az a helyiség, akkor úgy szeretném megcsinálni, hogy engem tükrözzön. Amúgy is, eléggé szabad kezet kaptam az üggyel kapcsolatban ,tekintve hogy holnap már munkába is állítja Namjoon a csapatot, kik egyébként a hálónkat is csinálták.

Pár görgetés után összeráncolt homlokkal pillantok ki az ablakon, majd vissza a telefonom képernyőjére, ugyanis hívásom van, méghozzá ismeretlen számtól. Egyszerű gombnyomással kinyomom, közben pedig Namjoon és Jaegum is megjelenik a bejáratnál, az előbbi férfi kezében pedig egy hatalmas nagy láda van lefedve. Nem szokott olyan ember hívni, akinek nincs elmentve a telefonszáma, ráadásul még a telefonszámot sem jelezte, csak annyit hogy "privát szám".

A kocsiból végül kiszállva, minden gondolatomat hátrahagyva lépek oda a fiúkhoz, akik éppen az autó csomagtartójába pakolják be a dobozt. Érdeklődve figyelem a mozdulatsorokat, miközben csendesen meghúzódóm mellettük, egészen addig maradva így, míg nem végül észre nem vesznek. Jaegum sokat pislogva, ám de ugyan úgy fa arccal mered rám, mint ahogy előbb a dobozra, Namjoon pedig magához int.

- Ez itt durván öt millió won - szedi le a fedelet az előbb említett tárgyról, elérve rögtön hogy az általa elmondottak és a most közvetlenül látottak alapján hatalmasra kerekedjenek a szemeim és egy kicsit az ajkaim is elváljanak egymástól. - Ne nagyon agyalj sokat ezen, mert ez csupán úgy durván három havi keresetem. Általában mindig ennyi, avagy talán több száll a kasszába vissza, csak még sosem szembesültél vele - mosolyodik el szerényen, legalábbis nagyon igyekszik annak látszani, de valahogy nem illik a jelenlegi szituációba. - Induljunk inkább - mondja, közben megnyomva a csomagtartó ajtaján levő gombot, hogy automatikusan lecsukódjon. - Reggel találkozunk Jaegum, gyere ide kora reggel fogadni a munkásokat, én pedig reggelre már ideküldöm a kocsit, amiben a kiválasztott bútorok, festékek lesznek. Nem tudom, sikerül-e egyáltalán ilyen gyorsan beszerezni mindent, de ha nem sikerül a kapcsolataim mozgósításával sem, akkor tolódik egy nappal az egész. Mindenesetre reménykedünk a legjobbakban.

- Értettem - feleli egyhangúan Jaegum, majd kettőt hátralépve nézi végig, ahogy beülünk az autóba s ahogy Namjoon beindítja az motort, már suhanunk is végig az úton.

Egy ideig csend van közöttünk, én legfőképp a telefonomba merülve kutatok ötletek után, ő pedig a vezetésre koncentrál. Csupán az egymáshoz közelebb eső kezünk ér össze, az én kézfejemet pedig Namjoon lágyan simogatja, mi elfeledteti velem az előbbi ismeretlen telefonálót. Talán a fél utat is levezette, mikor minden ötletet összegyűjtve kilépek az alkalmazásból, minek köszönhetően a zöld ikont meglátva beugrik az eset.