The Blue Light (Namjoon ff.)

The Blue Light - 23.

ღ 1 hónappal később ღ

- Mára ennyi - ejti ki Namjoon eme életmentő szavakat, mire mindent eldobva a kezemből dőlök ki a földön csillag alakban. Nem csinálok mást, mint csukott szemekkel igyekszem helyreállítani a légzésemet egy igen hosszadalmas edzés után. Ő természetesen mint mindig most is nevetve ad a kezembe egy üveg vizet illetve törülközőt, hisz' mostanra ez rutinná vált. Este hat óra van, mi pedig a gyakorló teremben roskadunk a fejlődésem érdekében.

Egy hónapja kezdtük ezt a kemény kiképzést, mi igen hasznosnak bizonyult, mára már a legnagyobb könnyedséggel szállok szembe Namjoonnal bármiféle aggodalom nélkül. Az állóképességemen látszik a fejlődés a legjobban, mindemellett a reakcióidőm és a gondolkodásmódom is fejlődött. Már nem akarom az első furcsa neszre elhajítani a késeimet, illetve ha kell, fél perc leforgása alatt tíz dobókést állítok az ellenség – jelen esetben fabábú – homlokába.

A testem igen jó, sportos alakot öltött. Eddig sem volt különösebb problémám magammal, viszont ha fiú lennék, a mostani formámban biztosan elhívnám önmagamat randizni. Fogyni nem fogytam ugyan, viszont egy gramm felesleg sincsen rajtam, helyette laposabb, feszesebb a hasam, illetve kerekebb a fenekem és egyenesebb a tartásom. Mindezt a saját kis edzésemnek, valamint Namjoon kiképzésének köszönhetem.

A csapat többi tagja is előszeretettel méri fel a tudásomat, s muszáj eldicsekednem, a legutóbbi ilyen edzés során Jaegumot sikeresen legyőztem, azóta pedig nem igen szeretne egyik sem küzdeni velem. Természetesen Jaegum büszkeségének ez fájt – hogy elverte közelharcban egy lány –, így napokig nem szólt hozzám, végül megenyhült és elismerte hogy igazán szépen csináltam azt, amit. Valóban, Namjoon rengeteg mindennel kapcsolatban felnyitotta a szemem a fizikális küzdelem kapcsán, elsősorban olyan jeleket taníttatott, mikből az esetleges ellenség támadása állapítható meg, végül elsajátítva ezt kitért arra is, hogy ha esetleg elkapnak, akkor milyen mozdulatsor segítségével a legkönnyebb kiszabadulni.  Tulajdonképpen elmondása szerint nincs már mit tanítania, pusztán be kell mindezt gyakorolnom.

- Gyere Iseul, ideje felmenni - mondja nekem Namjoon, minek hatására felnyitom a pilláimat s meglátom, hogy felettem tornyosul a férfi, a trikója ujjánál levő kivágás ettől pedig engedi látni a mellizmát. Ha már Namjoon, akkor minden kérdésemre a válasz vele kapcsolatban az, hogy igenis kedvelem. Egy szempillantás alatt történhetett minden, ugyanis mit sem sejtve, szépen alakult ki bennem ez az érzés ahogy egyre több időt töltöttünk egymással. Kezdetben nem is tűnt fel semmi, pusztán az, hogy ha nem vagyunk egymás mellett szüntelenül rá gondolok, illetve minden kedves gesztusától, érintésétől furcsa, megmagyarázhatatlan érzés kerít hatalmába. Végül bátorkodtam elárulni ezt HaNeunnek, ki teljesen fellelkesülve elmondta erről a véleményét, miszerint ... "belehabarodtam" Namjoonba. Nem utasítottam el ezt a fajta gondolatot, hiszen a vak is látja mennyire vonzó, ráadásul sokkal több oldalát ismerem mint a tagok... így elég rendesen elgondolkodtam ezen, és... bingó.

A kezét kinyújtva húzna fel, csakhogy a gondolataim érdekessége végett elkerüli mindez a figyelmemet, s egyszeriben csak egy könnyed mozdulattal kap a karjaiba. A hirtelen cselekedettől egy sikítás távozik a torkomból, ő pedig elégedetten helyez a talpaimra. Minden lehozott holmit felkap – még az én edzőtáskámat is –, majd kitessékelve maga előtt gondosan leolt, beriaszt, bezár utánunk. Halkan beszélgetve térünk vissza a házba, hol már Monie vár bennünket. Namjoon el is indul enni adni neki, míg én bezárom a hátsó ajtót.

A konyhába sétálok én is, hol minden alapanyagot előkészítettem már a kigondolt vacsorához. Először is a szószt készítem el, minek neki kezdve egy evőkanál olajon, közepes lángon megpárolom a fokhagymát, a gyömbért és a csilipelyhet egészen addig, amíg illatos nem lesz. Ezután hozzáadom a szezámolajat, a mirint, valamint a narancshéjat, majd nagyjából másfél perc kavargatás után hozzáöntök némi narancslevet, ecetet, szójaszószt, illetve cukrot. Jó alaposan összekeverve az egy evőkanál kukoricakeményítőt egy evőkanál hideg vízzel hozzáadom a serpenyőhöz, ha már látom hogy enyhén forr a szósz. Addig kutyulom amíg be nem sűrűsödik.

- Namjoon! - szólok a hátam mögött lézengő férfinek, ki már mellettem is terem. - Megkóstolod hogy jó-e? - bökök a kis tálka felé, miben ott áll a lé. A férfi a kisujja segítségével megízleli a szószt, utána csak elismerően bólintva sétál vissza a bárpulthoz, ahol egyébként a kihozott laptopján ügyeskedik valamin.

A szószt félretéve pár tojást összekeverek sóval és borssal, miben a már délután folyamán felkockázott csirkemellet megforgatom. Egy mély serpenyőt előszedve olajat öntök bele, ameddig pedig melegedik a kukoricakeményítőt, illetve a lisztet alaposan összekutyulom, végül ebben megforgatom a csirkét. Nekikezdek a sütésüknek, amint pedig végzek kiszedem papírtörölközőre, mivel felitatom a felesleges olajat.

- Ehetünk ha gondolod - fordulok Namjoon felé, ki annyira belemerült a pötyögésbe, hogy meg se hallja. - Hahó - szólalok fel ismételten, ellenben semmi reakció. Fej csóválva tipegek mellé megbökve az oldalát, minek köszönhetően érdeklődve emeli rám a pilláit. - Vacsora - biccentek a gőzölgő hús felé, s nem is kell többször elismételnem, le is csukja a laptopját. Segít minden tálat az asztalra pakolni, így öt percen belül már csendesen fogyasztjuk a főztömet. Elégedett hümmögések szakadnak fel néha a torkából, mit nem bírok ki mosolygás nélkül, ezt pedig ő is észreveszi.

- Most finom, na! - szabadkozik aranyosan, mitől már kiszakad belőlem a nevetés.

- Nem is mondtam semmit - pillantok rá a láthatatlan örömkönnyeimet törölgetve, ő pedig eközben pimasz módon kilop a tányéromról egy darab húst. - Yah! - szólalok fel ellene, azonban ő már széles mosollyal rágcsálja a csirkét. - Jó, akkor edd! - legyintek elengedve az egészet, s folytatom inkább a falatozást.

Fél órával később egyedül maradok a sok mosatlannal, ugyanis Namjoon és Monie elvonult a saját kis birodalmukba, ahová már én is mennék nagyon szívesen. Az utolsó tányért elmosva végre megindulok a hálószobám felé, út közben bezárok, leoltok, amint pedig átlépem a küszöböm felszakad egy megkönnyebbült sóhaj a torkomból. Kezdetnek elhúzok minden sötétítő függönyt, majd bevonulok a fürdőbe zuhanyozni.

Pillanatok alatt kapom le magamról a szétizzadt göncöket, s a forró víz alá beállva áztatni kezdem magamat. A hajamat elfelejtettem felfogni, szóval úgy döntök inkább megmosom, hiszen egyébként is esedékes lenne már. Mosakodás közben képtelen vagyok nem elgondolkodni azon, hogy mégis hogyan tudassam Namjoonnal azt a tényt, hogy én kedvelem őt? Hagyjam hogy rájöjjön? Mondjam el neki? Ez annyira bonyolult! Nem akarom lejáratni magam előtte, hiszen egy fedél alatt élünk, nem lenne hova bújnom ha visszautasít netán.

Leöblítve mindenemet, a vizet elzárva inkább kilépek a kabinból. Megtörölve a hajamat a törülközőt a testem köré tekerem, gyorsan leápolom az arcomat, illetve megmosom a fogaimat, majd már lepek is ki a hűvös szobába. Kishéján szívrohamot kapok a komódom előtt szobrozó Namjoontól, minek hatására rászorítok a törülközőmre. Ahogy meglát, a jobb szemöldökét megemeli kissé, s nem zavartatva magát ráérősen végigmér, majd a szemeimbe nézve nagyot nyelve megindul felém. Lefagyva állok egyhelyben, akár egy darab fa várva, hogy végre elérjen hozzám. Mégis mit akar csinálni?!

- Bocs, hogy a semmiből teremtem itt, csak szerettem volna elmondani míg mielőtt elalszol, hogy ha késznek érzed magad rá, akkor aláírhatod a szerződést holnap - köszörüli meg a torkát, igyekezve tartani a szemkontaktust. Látom a tekintetében, hogy nagy önuralmát tanúsít jelenleg. Ő is kényelmetlenül érzi magát bizonyára. - Reggelig eldöntheted mit szeretnél, viszont nekem most azonnal alvásra van szükségem - jelenti ki hirtelenjében, olyan gyorsan, hogy időm sincs felfogni mit mond. - Aludj jól! - búcsúzik, s már itt sincs.

Mi ütött belé? – kérdem magamtól a férfi helyett, viszont mivel én nem tudom megválaszolni, így lógva hagyom inkább, s nekikezdek az öltözködésnek. Namjoon tényleg azt mondta, hogy holnap ha szeretném, akkor végre teljes jogú katona válhat belőlem? Naná hogy akarom! Tudja, hogy mindenképpen igent mondok, most pedig végre okom is van erre, hiszen hihetetlenül ügyesedtem a hónap alatt. Büszke vagyok magamra.

A villanyt leoltva bepattanok az ágyba, hol kényelmesen elhelyezkedve betakarom magamat. A pilláimat lehunyva sóhajtok egy nagyot, aztán mintha hirtelenjében minden fáradtság egyszerre zúdulna rám, egy szempillantás alatt alszom el.