The Blue Light (Namjoon ff.)

The Blue Light - 52.

Az utolsó késemet hajítom a céltáblába, ezzel egy időben pedig mintha ki lett volna számolva, leáll a telefonom segítségével hallgatott zene. Nemrégiben találtam ezt a lejátszási listát, és eléggé megtetszett, hiszen ezidáig csak maximum katonai indulókat, avagy a tévében adott sorozatok aláfestését volt szerencsém tapasztalni. Vagyis ha az előbbit nézzük, akkor nem, az minden volt csak nem szerencse. Összeteszem két kezem hogy nincs szükségem már arra hogy a gyerekkoromra gondoljak. Egyedül a szüleim hiányoznak néha, nagy ritkán, viszont tökéletesen megvagyok nélkülük is. Nincs szükségem rájuk, egyszerűen csak vannak gyenge pillanataim mikor eszembe jut pár szép emlék. Mert hogy sok nem volt, ami meg igen, az rendesen bevésődött.

Az összes cuccomat összeszedve, a késeimet kihúzkodva, a használt eszközöket visszarendezését követően megindulok fel a házba, gondosan bezárva magam mögött a titkos földalatti helyiséget. A konyhába ledobom a késes táskám, majd az emelet felé veszem az irányt, hol az új hálóba kanyarodva kellemesen beszívom az új illatot, mi már közel egy hete leng az egész házba, ám mivel ez a szoba a forrása, így itt intenzívebb. Ez igazából Namjoon és az én illatom keveredve, mi vanília, vetiver, tölgymoha, cédrus, frézia, pézsma, szeder és enyhe fahéj keveréke. Kicsit érdekes elsőre, de egyébként nagyon megnyugtató.

Holnap lesz hét napja hogy végleg kész lett a közös hálószobánk Namjoonal, s egyébként kényelmesen belaktuk. Kellemes csalódás volt eddig a közös szoba, mert Namjoon egyáltalán nem rendetlen, inkább csak szétszórt és esetenként figyelmetlen. A gardróbba való pakolás nem az ő erőssége, ugyanis az alsónadrágos kosarára háromszor is felcsavarta a boxereit. Egy héten belül. Szép rekord. Mindemellett mióta véglegesen együtt alszunk ő kel ki előbb az ágyból, majd hoz fel kávét nekem és magának is, így olyan reggel nyolcig az ágyban beszélgetünk mindenféle dolgokról. Igazán kellemes, ahogy minden más vele.

Jelenleg ő egyébként jelenleg egy megbeszélésen ül a főhadiszálláson, s bár mondta hogy menjek vele, én mindenképpen edzeni akartam amit itthon is tudok. Már közel négy órája vagyok lent, ezért nem tudom, hogy vissza jött-e már, avagy még nem, mindenesetre jó üres a ház. Felvetette egyszer az ötletet, hogy ahelyett hogy küldetésekre megyek velük, képezzem inkább az újoncokat, mi a napokban elgondolkodtatott így, hogy lassan visszacsöppenek százszázalékosan a csapatba. Nos, igazából nem is tudom, miként működik ez a kiképzős dolog, de szívesen elvállalom, ha mindemellett járhatok majd velük hadműveletekre. Bár ha már a kétségeimnél vagyunk, nem értem miért pont nekem vetette ezt fel Namjoon és nem egy férfi társunknak. Mindenesetre örülök neki, hogy rám gondolt, de kiváncsi lennék az okára.

Mosolyogva rázom meg a fejem, majd indulok fel a hálóba, hogy lezuhanyozhassak, tekintve hogy érzem a kellemetlen izzadságom szagát. Rég sikerült ennyire sok verejtéket kipréselnem magamból és elég jól esett. A hideg zuhany meg méginkább fog. A hálóba betérve egyből a fürdőbe kanyarodok, hol a zuhanyzóba megnyitom a vizet először, majd egy laza mozdulattal kibontom a hajam. A fejemet megrázva hagyom, hogy a tincseim szanaszét hulljanak a vállamon, a hátamon, s miután kicsit megmasszíroztam a sajgó fejbőrömet, levetkőzöm a szennyesbe hajítva a ruháimat. A hűvös vízsugár alá állva hipergyors mozdulatokkal megmosom magam a tusfürdőmmel, a hajamat a samponommal, aztán lazán eltárva a vizet, egy törülközőt csavarok magam köré s kilépek a kabinból.

Egy kisebb törcsit kiszedek a szekrényből, mivel megtörlöm a hajamat annyira, hogy ne csöpögjön belőle a víz, aztán felakasztom a radiátorra és átlépek a hálóba. Az ágyon összehajtott, edzés előtt hordott ruháimat visszaveszem, majd felfogva a lobboncomat a fejem tetejére kiterülök az ágyon. Hulla fáradt vagyok, de megígértem Namjoonnak, hogy amint hazajön elvisszük sétálni Monie-t. Bár, szerintem ezt át tudom tetetni vele reggelre. Holnap nincs semmilyen dolga amúgy sem.