The Blue Light (Namjoon ff.)

The Blue Light - 6.

Miután a felső szintet is végig nézem, a cuccaim kipakolásába kezdek. Kaptam egy jó tágas szobát hozzá tartozó fürdővel és gardróbbal. Igazság szerint nem számítottam semmi ilyesmire, de nagyon hálás vagyok, hogy nem egy egérlyukat kapok egy ekkora házban. Egyébként Namjoon hálószobáját is megtaláltam a folyosó végén, kicsit messzebb tőlem.

Igazából a fenti folyosón összesen négy ajtó található. Ha feljövünk a lépcsőn - ami mellesleg pont középen van -, akkor balra elfordulva két ajtó van egymással szemben pont ahogy a jobb oldalon is. Kettő szoba ugyan olyan mint amilyet én is kaptam, a negyedik viszont eléggé más, pont az, amelyik az enyémmel azonos oldalon van. Gyanítom, hogy az a férfi hálója.

Nagyon tetszik, teljesen otthonos minden, egész jól felfedeztem már a szobámat, egyedül tisztálkodási szereim nincsenek, azon kívül minden nálam van. A ruháim nagy részét már sikeresen bepakoltam az amúgy nekik hatalmas szekrénybe, szóval most jöhet a frissítő zuhany, mert elég piszkosnak érzem magam.

Egy pólót és egy kicsit kényelmesebb nadrág gyanánt melegítőt kotorok elő a fehér krendencből, illetve egy tiszta fehérneműt. Ugyan nem tudom mennyit aludhattam a semmi közepén abban a rozoga ágyban, viszont egész kipihentnek érzem magam, nem érzem úgy, hogy szükségem van alvásra. A fürdőbe sétálok hogy letegyem a cuccaimat, majd újból ki valamiféle tusfürdőt és sampont kérni Namjoontól, mivelhogy azzal nemigen rendelkezem.

- Namjoon - szólítom meg a férfit félszegen, közben a folyosóra lépek ki. - Namjoon - ismétlem el a nevét kicsit hangosabban, viszont válasz nem érkezik, így sóhajtva csukom be az ajtómat hogy lesétálhassak a dolgozószobájába, ahol történetesen lennie kellene. Említette, hogy ott lesz a halasztott tárgyalás végett, csak nem tudom hogy végzett-e már.

A lépcsőn lefelé menet összefutok a kutyussal, aki farokcsóválva siet felfelé. Nem tudom ugyan eldönteni magamban, hogy hozzám vagy a gazdájához igyekszik ennyire, minden esetre nagyon aranyosan fest a fehér szőrmók. Főleg, hogy úgy kapkodja a lábait, hogy észre se lehet venni hogyan halad felfelé. Gyors, ám csendes kis jószág.

Leérve a földszintre egyből a férfi keresésére térek át, nem állok meg még akkor sem, mikor egy üvegtálnyi ínycsiklandó minicukor jön velem szembe, amit nagyon szeretek. Legalább az édesség evés nem volt megtiltva odabent. Kész csoda így "utólag" visszagondolva.

Bekopogtatok a vastag fa tölgy ajtón, ahonnét halkabb beszélgetés foszlányok hallatszódnak ki. Nem akarok zavarni, viszont már nagyon szeretnék megszabadulni ettől a dzsuvás érzettől. Mintha egy sártócsába fetrengtem volna meg, és most nem tudok megmozdulni annyi piszok maradt rajtam. Kellemetlen.

Bedugom a fejemet az ajtón, ő pedig mint aki semmit nem hallott a jelzőhang adásomból kíváncsian fordul felém. Eddig háttal állt nekem, az ablakon bámulta valószínűleg a hatalmas kertjét, amit biztosra veszek már vagy ezerszer látott. A telefonját a jobb kezében tartja, míg a bal a zsebében lapul. A beszélgetése közben valószínű máshol kalandozhatott, én meg sikeresen megzavartam.

- Bocsi - tátogom felé bűnbánó arccal, s elkönyvelem magamban azt, hogy bizony még egy ideig nem lesz tusfürdőm. Mindegy, majd játszok Monnie-val, vagy kiélvezem a szabadságomat és sétálok a kertben.

- Ne, várj egy kicsit Daeguk - emeli el a fülétől a készüléket miután maradásra bír. - Mondjad nyugodtan, ez már nem a hivatalos telefon, csak ellenőrzést tartok - avat be, közben egyszerre könnyebbülök meg s szomorodom el. Az első azért, mert nem egetrengető nemzetközi hívásba zavarok be, pusztán egy közérdekűbe, az utóbbi pedig pont ez. Bezavarok.

- Csak zuhanyozni szerettem volna, viszont nincsen semmi tisztálkodási szerem - húzom el a számat szomorúan, mire ő a telefont a mellkasáról lecsapja a combja mellé, s felém fordulva közelebb lép az asztalhoz.

- Már szóltam egy ismerősömnek, aki ilyen helyen dolgozik, hogy szedjen össze női arcápolót, krémeket, meg minden nyavalyát amit használtok. Az estére minden bizonnyal megkapod - mosolyodik el halványan. - Addig használd az enyémet, a fürdőmben megtalálod.

- Köszönöm - hálálkodom, majd miután elfordul és újfent csevegésbe kezd kilépek a szobából az ajtót becsukva magam után. Az igazat megvallva, semmi kedvem az egész napot férfi illatban úszva tölteni, viszont egyenlőre ez a legkivitelezhetőbb, legkézenfekvőbb. Állítása szerint még ma megkapom a szükséges eszközöket, szereket – remélem jó is lesz az illata –, mert sosem kedveltem az erős aromákat, valamint igazság szerint nem vagyok nagy virágos sem.

Anya "odahaza" mindig mindenkitől mindenféle növényt összeszedett, mert ugyebár ő kimehetett a házból velem ellentétben. Pontosabban az a hajlék amiben laktam – ők még most is – konkrétan minden tavasszal és nyáron új zöld lakókat fogadott, ráadásnak nem csak a kert volt tele velük, még a lakberendezésbe is beleépítette. Virágosládák, vázák megtömve... Jó, én sem azt mondom hogy rühellem, csak pusztán magamtól sosem vennék ilyesmit a házam szépítésének az érdekében. Kivéve akkor, ha nem nekem kell vele foglalkozni.

Az ilyesfajta gondolataimat elűzöm, majd ismételten az első szintre sétálok egyenesen Namjoon szobájához, hiszen a keresett tusfürdő és sampon is ott van az ő fürdőjében. A helyiségbe lépve rögtön megcsap egy férfias, bár kicsit édeskés illat. Az aromája enyhén mentolos, közben valahogy érzem a vaníliát meg a kölniét is.

Gyors léptékben kobzom el a kettő flakont, szinte aztán a folyosón átfutva lepek be a szobámba. A fürdőmbe egyből vetkőzni kezdek, hiszen minél előbb le akarom magamról mosni ezt a sok szutykot, mit talán csak az agyam képzel oda, mert semmi piszkos dologhoz nem nyúltam.

A zuhany alá nagyon gyorsan állok be, a testem minden porcikája megborzongja a meleg vizet mi végig folyik rajtam. Namjoon tusfürdőjével kettőször mosdatom át magamat, a samponnal szintén a hajamat. Felfrissülve lépek ki a zuhanykabin elé terített szőnyegre, majd a mosdókagyló elől az oda tett új törülközőt a saját törlésemre szentelem. A kiválasztott ruháimat felvéve a hajzuhatagomat kifésülöm, s szárítás nélkül a fejem tetejére kontyolom.

Az ágyra huppanva végigsimítok a paplant takaró pokrócon, közben az agyam ezerrel kattog azon, hogy most mégis mi a francot kezdjek magammal. Tiszta vagyok, férfi illatú, minden papírom a táskám alján hever, s remélem még ott van, különben kénytelen leszek Namjoont megkérni, hogy csináltasson nekem másikat. Már ha lehet ilyet...

Az erős gondolatmenetemet kettő kopogás zavarja meg, mire csak kiszólok, s az emlegetett férfi már itt is van. Velem szemben ül le, egyenlőre nem szólal meg, a telefonját nyomkodja nagy sebességgel, gondolom egy újabb utasítást ad ki, vagy nem is tudom mit. Nem értek hozzá. Mint aki meghallott pillant rám maga mellé helyezve a készüléket, majd a tekintetét az enyémbe fúrja.

- Nos... fennáll egy olyan helyzet, hogy körülbelül egy hónap múlva kell elmennem egy bő évig. Ez titkos bevetés lesz Amerikában, de nem is mondhatok több részletet elsősorban a Blue Side érdekében, ugyanis remélem most nem haragszol meg, ám még nem ismerjük egymást annyira, hogy ilyen komoly részletekbe avathassalak bele. Végtére is amíg nem kell mennem mindent megmutogatok neked amit csak lehet itt a környéken. Boltokat, vendéglőket, mert hosszú ideig nem fogjuk egymást látni. Felületesen a beszélgetéseink végett már tudunk a másikról ezt-azt, de ezalatt az egy hónap alatt mindent meg kell tudnod rólam, nekem pedig rólad, ha ez az együttélés működni akar. Nem szeretném egy idegenre ráhagyni a vagyonomat, a házat, meg Monie-t sem. Minden esetre amint biztosítottam magamat, hogy megbízható vagy, el fogom árulni a Blue Side, a The Blue Light minden részletét, célját.

Mosolyogva bólogatni kezdek, mivelhogy minden szavát magamba szívom annak érdekében, hogy itt maradhassak ebben a "kastélyban". Végül is Namjoon kedves, valószínűleg azért van ennyi pénze mert megbízható, úgyhogy hallgatok rá és igyekszem segíteni őt a személyemmel. Már négy keze van.