The Blue Light (Namjoon ff.)

The Blue Light - 51.

A zene lágyan szól, a kezemben egy pohár bor, miközben több ezer ember jött oda hozzám bemutatni saját magát. Elég unalmas, de szerencsére a csapat végig mellettem áll – szó szerint –, Namjoonnal az élen. HaNeun már kissé ittas, Jun-Hoval összekaptak egy pár órája, azóta pedig vedel rendesen, ennek ellenére az arroganciája kiáradt belőle, s előszeretettel kritizál minden idetévedőt, kik a lány látványától amúgy is félnek. Nos, nem tudom, hogy HaNeun milyen hírnévre tett szert, de elég nagy hangja van a jelenlévők közt. Jaegumtól érdeklődtem, viszont lerázott, ugyanis "semmi köze se nekem, se neki hozzá". Igaza van, viszont a kíváncsiságom megesz belülről.

A fejemet megrázva terelem vissza a koncentrációmat a jelenbe, mivelhogy a látószögembe bekúszik egy felénk igyekvő pár, kőkemény arcvonásokkal. A férfi magas, tekintélyes, izmos, kimért, mindezek mellett figyelemfelkeltően jóképű. Elmehetne akár modellnek is, mi a lányra is tökéletesen igaz. Hosszú barackszínű haja lágyan hullik a vállára, míg a sötét színű ruhája kiemeli az extázisba ejtően szép alakját. Namjoon is észreveszi őket, tartása pedig egyből egyenesebb, keményebb lesz. A férfi és ő folyamatosan tartják a szemkontaktust, míg a nő engem szemelt ki lesajnáló pillantással.

- JaeHyun, jó látni - üdvözli őket hűvösen Namjoon, míg az előttünk megálló pár fejet biccent. - Habár úgy tudom, hogy nincs időtök ilyen eseményekre.

- Látom vicces kedvedben vagy - grimaszol az úr, majd felém néz. - Mutass be a hölgynek légy oly' kedves.

- Iseul, ő itt Jeong JaeHyun, illetve a felesége Park ChaeYoung. A Sárga Keselyűt vezetik, már három éve közösen - újságolja majd felém fordulva megemeli a baj szemöldökét. - JaeHyun, ő Kim Iseul, az új tagunk. És ha már itt tartunk, hiába hogy az egész Blue Side-ra vonatkozik ez az esemény, nem tudom, hogy van képed idejönni azon után - mondja semlegesen, nekem pedig egy pillanatra értetlenség ül ki az arcomra, mit a nő észre is vesz.

- Oh, látom téged elfelejtettek értesíteni - söpri hátra nagyvonalúan a haját a válláról, mintha így próbálna jelezni hogy nála nem leszek se szebb, se jobb, se magasabb rangú. Oh kedvesem, ha te azt tudnád. - Én az a Park ChaeYoung vagyok, valóban. Ne lepődj meg ennyire - legyint tettetett szerénységgel, mi annyira kiül az arcára, hogy elég nyilvánvaló. - Oh - lepődik meg úgy, mint aki teljesen lesokkolódott. - Te... te tényleg nem tudod ki vagyok! Nem tudja ki vagyok! - fordul dühödten Namjoon felé, minek köszönhetően végleg összezavarodok.

- Nem hiszem, hogy bármikor is kellene rólad beszélnie bármelyikünknek is - szögezi le teljesen higgadtan, végül Jaegumra pillant. - Szeretnéd még látni, vagy elküldhetem? - kérdezi tőle, s közben automatikusan én is a megszólított férfire nézek, kinek tekintete üveges.

- Rá már csak a Keselyűk kíváncsiak. Legalább is a vezetőjük biztosan - grimaszol félelmetes arcot öltve.

- Te csak ne... - közelítene felé a JaeHyun nevezetű pasas, azonban Namjoon a mellkasánál fogva megállítja.

- Te csináltad magadnak a bajt, mikor kikezdtél ChaeYounggal öt éve. Megérdemelnéd hogy bemosson neked végre, hogy jó laposan összeverjen Jaegum, de mivel én vagyok a főnököd, és egyben a vezetőd is, azt teszed amit mondok, méghozzá reklamáció nélkül. Most pedig azt akarom, hogy húzd el a szemünk elől a csíkot. Azonnal - löki meg egy kicsit, nyomatékosítva a szavait, miközben mellette a nő csak a haját csavargatva méreget engem.

A férfi látszólag meg se rezzen, ám miközben Namjoon beszélt, a jobb szemöldökét felemelte kissé. Ez a reakció egy ideges, vagy félelmet kifejező fajta lehet meglátásom szerint. JaeHyun hátrafordulva magához vonja a feleségét, s maximum fél perc alatt már a láthatáron sincsenek. A lehető leggyorsabban fordulok hátra a csapatomhoz, kik mindannyian Jaegumra meredek, aki az előbb elsétált pár hűlt helyét nézi. Értetlenül kapkodom a tekintetem egy darabig, majd megelégelve, fújtatva egyet megragadom Jaegum karját, s elrángatom magammal egy fenti, üres folyosórészre.