The Blue Light (Namjoon ff.)

The Blue Light - 34.

Este hét is lehet, mire sikeresen visszaérek a hotelbe. Szerintem ha sietek, még pont elcsíptem a vacsora végét. A kártyámat alkalmazva benyitok a szobába, hol legnagyobb meglepetésemre Namjoon fogad, csak éppenséggel telefonál. Étkezésemre felkapja a fejét, majd ha halványan el mosolyogva int, hogy menjek hozzád közelebb egy ölelésre. Természetesen hiper gyorsasággal csapódok a kitárt karjai közé, hiszen szinte erre vártam egész nap. Sokkal nyugodtabb vagyok most hogy látom, illetve a magányom is elszállt egy pillanat alatt. Úgy szorítom magamhoz, mint hogyha az életem múlna rajta, a mindezzel csak azt érem el, hogy halkan belenyögjön a telefonba.

- Jól van Nimbeom, elég lesz - folytatja a beszédet a hátamat simogatva. - Igen, most ért vissza, úgyhogy egy fél óra és találkozunk lent - búcsúzkodik, aztán kinyomva a társunkat az asztalra teszi a telefont. - Szia Iseul - ölel immáron magához mindkét kezével, olyasfajta szorossággal mint ahogy én őt. - Tetszett a kirándulásod? Nagyon bátor vagy ám, hogy egyedül elmentél! - simogatja mag a fejemet elszakadva tőlem kissé. - Songkyun panaszkodott, hogy elcipelted vásárolni, de megsúgom neked, hogy jól tetted.

- Ugye? Szerintem is - húzom ki magamat büszkén, aztán elnevetjük magunkat egyszerre. - Jól éreztem magam ma, de bevallom azért kicsit magányos voltam... Mi volt a megbeszélésen? - kérdezem érdeklődve, azonban leint, hogy elmondja majd vacsora közben, ott a többiek is hallják. Megértve a helyzetet nekikezdek a készülődésnek, viszont nem tervezek most zuhanyozni, majd csak vacsora után. Megragadok egy ma vásárolt elegáns fekete, mintás szoknyát, illetve egy ugyan ilyen árnyalatú magassarkú cipőt, miket magamra is kapok a szobába vonulva. Nem áll tőlem távol az ilyen lábbeli hordása, ugyanis volt szerencsém már hasonlót hordani a katonai erődbe. Mikor mondjuk online diplomáztam az ünneplős szettembe, avagy minden évben mikor a szüleim házasságát ünnepeltük, ritkán még holdújévkor is kértem egyet kölcsön anyától.

Mindent fölvéve magamra, kiegészítőnek maradt a nyakláncom, egy fekete táskát veszek még elő, illetve övet, majd miért ne alapon bordó rúzst kenek a számra. Namjoon hosszú percekig méreget indulás előtt, mit nem feltétlen tudok hova rakni, ám inkább nem foglalkozva vele, a szobát bezárva elindulunk az étkezdébe. A lift szokás szerint időben érkezik, így alig telik el némi idő, mi pedig már a kétajtós helyiségben is toporgunk a srácokat keresve. Szerencsére Jaegum a kezével integet, ezáltal meg is indulunk feléjük.

- Nohát, sziasztok - mosolyodik el sejtelmesen Nimbeom, mire csak Namjoon gyilkos pillantást vet rá és már meg is húzza magát. Senki sem ért semmit rajtuk kívül, viszont nem is firtatják. Most a tegnapival ellentétben egy kör asztalnál foglalunk helyet, s épphogy leülök három férfi meg is jelenik az étlapokkal. Gyorsan szétosztogatják, megkérdezik mit hozhatnak inni, amint pedig választ kapnak már húzzák is el a csíkot. - Na mesélj, mi volt Georgeal? - kérdezi Namjoont kinyitva az étlapját.

- Ne sürgess - pillant fel a sajátja mögül, aztán már folytatja is az olvasást. Értetlenül nézek hol rá, hol Nimbeomra, viszont az utóbbi férfi csak vállat rántva elmosolyodik. Ebből egyértelműen arra következtetek, hogy ő bizony már került vele hasonló helyzetbe, így nem lepi meg különösebben. Lehet, hogy Namjoon csak feszült, mert olyan dolgokról beszélgettek az amerikaiakkal amikhez nem volt életereje. Engem is van, hogy könnyen fel lehet hergelni. - Megrendeljük, aztán elmondom mert hosszú - teszi még hozzá nyugodt hangon, aztán lapoz egyet.

Némán jelzem Nimbeonnak, hogy ne aggódjon, semmi baja sincs, egyszerűen csak leterhelték az ott hallottak. Én nem igazán foglalkozom a saját ételemmel, hiszem, hogy Namjoon majd ma is valami olyat rendel nekem, amit még nem ettem itt. Nem is tudom, mennyi idő telik el halk beszélgetéssel az egyik legkülönálóbb asztalnál, mikoris az előbbi férfiak visszatérve hozzánk kezdik felvenni a tendeléseinket. Majdhogynem tíz percet időznek nálunk, holott az egészet sorolással töltjük. Fogalmam sincs, hogy mire készülnek a fiúk, de annyi szeszesitalt kértek, hogy szerintem reggelig el se fogy. Ahogy a srácok eltűnnek a színről, Namjoon megköszörüli a torkát, így mindenki figyelmesen, érdeklődve fordul felé.