The Blue Light (Namjoon ff.)

The Blue Light - 33.

Korán reggel a nap égetően hatalmas fényére ébredek, a kezemet ezért automatikusan a forrás elé emelem, s megkönnyebbültem fújom ki a levegőt. A szemeimet nyitogatni kezdem, hiszen biztos vagyok abban, hogy aludni most már nem fogok tudni. Sóhajtva ülök fel az ágyban körbetekintve a szobában, ám senkit, semmit nem találok. Pedig határozottan emlékszem, hogy az este... az este... megkértem Namjoont, hogy aludjon velem. Vagyis... mellettem.

Hihetetlenkedve rázom meg a fejemet, hiszen egyszerűen nem bírom felfogni, hogy megtettem azt amit. Ha tegnap félre tudtam tenni a félénkségem, akkor vajon máskor is menni fog? Lehet – gondolkozom el egy pillanatra, azonban inkább csak nagy levegőt és erőt véve kikászálódom az ágyból. Meghökkenve huppanok vissza a fenekemre, amint meglátok egy apró levelet az éjjeliszekrényen, majd a kezembe emelve olvasni kezdem.

" Jó reggelt Iseul!
Már korán elmentem Georgehoz a megbeszélésre. A többieknek is szóltam róla, lehet keresni fognak, ha nem, akkor az edzőteremben találod őket, vagy leléptek kaszinózni. Kérlek foglald el magad, de közben légy óvatos. Nem csak otthon, egy számodra idegen nagyvárosban is féltelek.
Üdv: Namjoon"

Mosolyogva teszem vissza a szekrényre, majd újból felállva a fürdőbe suhanok át. Milyen figyelmes Namjoontól, hogy annak ellenére hogy tájékoztatott a mai napról írt egy üzenetet. A gondolataimat elterelve kezdek neki a zuhanyzásnak, mi így reggel nyolckor igazán frissítőnek hat. A testemet kétszer is átdörzsölöm a tusfürdőmmel, aztán leöblítve azt kiszállok. Törülközőt csavarva a testem köré állok be a tükör elé, s a reggeli rutinom szerint elvégzem a kis teendőimet. Arcápolás, a hotel puccossága miatt egy kis smink, fogmosás, frizuracsinálás.

Kicsoszogva a helyiségből a szekrényemből egy elegáns egybe ruhát emelek ki, mit nem feltétlen ilyen célból csomagoltam be, viszont felhasználom ha már ennyire puccos a hotel. Délután szerintem elmegyek taxival vásárolni, aztán meg átöltözök és tartok egy turistás napot. Csak most egyedül. Az asztalon úgy is van egy kis ismertető mi jelen esetben New York látványosságait takarja. Azt hiszem meg is van a mai célpontom: Szabadság-szobor, valamint az Empire State Building. A taxi úgyis oda visz a városon belül, ahová én szeretném szóval... a komp pedig más kérdés.

Felöltözve, az ajtót magam után bezárva indulok meg az étterem részbe, hogy a megérdemelt reggelimet elfogyasszam. A fiúk még bizonyára alszanak, ugyanis elmondásuk szerint nem valami korán kelők – nagy átlaguk biztosan nem –, így eszemben sincs a szobájuknál zaklatni őket. Leliftezek, átsétálok a hallon, majd a duplaajtós helység kitárt ajtóin belépve keresek egy kétszemélyes, üres asztalt. Bár egyedül fogok étkezni, kizárt, hogy van fenntartva magányos emberek számára külön részleg.

Öt percembe telik, ám sikeresen helyet foglalok az ablak mellett, egy pincér pedig azonnal suhan hozzám. Meglepő módon nem ad étlapot, hanem megkérdezi a szobaszámomat, mit elmondva neki a tudtomra adja, hogy egy férfi rendelt nekem reggelit. Megilletődöm, egyből Namjoon arca ugrik be, így mosolyogva köszönöm meg neki hogy szólt, illetve kérem, hogy hozza nyugodtan amint lesz ideje és készen van.

Az ablakon kezdek bámészkodni kifelé ahogy a nő eltűnik, ám sokáig nem tart a megfigyelés, ugyanis máris visszatér a finomnak kinéző falatokkal. Van itt minden... szalonna tükörtojással, pirítóssal, házi krumplival tálalva, pár palacsinta kolbásszal, pár pedig juharsziruppal és karamellel, vajjal, rostos narancslé, gyümölcskehely... Ez igen... de mégis hogyan eszek én meg mindent? Hah, erre nem is gondoltál mi, Namjoon?

- Köszönöm - hálálkodom angolul mihelyst az utolsó tányér is eléri az asztalt. A pincér lány mosolyogva távozik, így én bizakodva kezdhetek neki a reggelimnek, miszerint valóban jó lesz, illetve hogy tényleg meg fogom tudni enni mindet. Egyrészt mert illetlenség a tányéron hagyni, még a végén úgy hiszi nem ízlik... másrészt... sosem kóstoltam hasonlót, így kíváncsi vagyok. Nyilván ha elviselhetetlenül rossz, akkor hozzá se fogok érni, de egy ilyen helytől nem ezt várom el. Az illatokra csak úgy összefut a nyál a számba, így neki is kezdek a falatozásnak. Micsoda mennyei ízek, te jóságos ég...