The Blue Light (Namjoon ff.)

The Blue Light - 44.

Sóhajtva hajtom be Namjoon szekrényébe az újabb pólót a gardróbjába, ugyanis ő egyszerűen képtelen volt kipakolni az amerikai utazásunk óta a bőröndjéből. Egyrészt a zaklatottságát tekintve megértem, viszont másrészt három napja volt, pontosabban a mait beleszámítva négy hogy mindezt megtegye. A legjobb az egészben, hogy meg sem fordult a fejemben az, hogy még mindig a sarokban lehet azóta minden cucca, viszont mikor behoztam volna a reggeli kávéját még a sötétben is megakadt rajta a szemem. Úgyhogy most itt vagyok, amíg ő valahová elugrott, no meg állítása szerint be is vásárol mindent ami fogyóban van itthon. Kis listát is kapott ez ügyben.

Már majdnem a felét sikerült a polcokra tennem, viszont tekintve hogy még sosem néztem bele komolyabban a szekrényébe, így nem igazodom ki rajta még annyira. Általában ha mosok is, akkor csak behozom és leteszem az ágyára, ő meg elpakolássza magának. Vagy nem - siklik át a tekintetem a fotelben magasodó pólókupacra, majd a földre, hová az összegöngyölt zoknik csak le vannak hajítva. Morogva hozom ide inkább az ágyra mindet, majd később ezeket is a többivel elteszem.

- Megjöttem! - hallom meg a férfi hangját. Ezek szerint sikeresen hazakecmergett. Dudorászva pakolgatok tovább ki a bőröndből, végül amint ezzel megvagyok becipzározom és elgurítom a földön. Majd foglalkozik vele a lustaság. Minden ruhát elkülönítem, a pólókat emide, a nadrágokat amoda... így egyszerűen később csupán annyi dolgom lesz, hogy megfogom a rakást és a megfelelő helyre csúsztatom be. - Iseul! - kiált fel Namjoon, azonban én egyenlőre nem méltatom válasszal, ugyanis egy nagy adag begyűrt ingkavalkádot igyekszem kirángatni a fiók oldalából, ami remek módon oda lett csípve a görgőhöz. Namjoon... hogy is mondjam... hétköznapi dolgokban van, hogy elég béna.

Majdnem kitépem az egész fiókot mikor az említett személy karjait a derekamra kulcsolja és erősen odaszorít magához hátulról. Még így is tökéletesen kivehető hogy sokat, nagyon sokat dolgozott a felsőtestén hogy nem is látom egyáltalán. Először is, nincs hátul szemem, másodszor pedig olyan közel áll, hogy képtelenség nem arra koncentrálni, hogy mennyire kidudorodik a mellizma.

- Mit ügyködsz? - motyogja a hajamba, majd egy puszit nyomva a tincseim közé enged a szorításán. 

A tegnapi sikeres békülésünk óta vagyunk ilyen bensőséges kapcsolatban. Az ölelések száma megtízszereződött, apró puszik, csókok pedig hébe-hóba, bár elég gyakran elcsattannak. Leginkább ő a kezdeményező fél, ehhez én még túl félénk vagyok, viszont amint megszokom azt hogy... ezt a helyzetet és nem leszek beszari ki merem jelenteni, hogy az indítványozások aránya a részemről magasba fog törni.

- Igyekszem kiszedni azt onnan - mutatok az inge felé. - De amúgy a ruháidat pakolgatom - utalok a konkrét tevékenységemre, miközben megfordulok a kezei közt. - Milyen volt a shopping? - vigyorodom el huncutul, mire ő csak egy fanyar grimaszt megejtve hajol le az ajkaimra, a pilláim így automatikusan lecsukódnak. A csókja kellemes, bizsergető érzést indít el a testem minden pontján, a karjaimat pedig minden érzelmem feltörésének hatására a nyakába simítom a mellkasán keresztül. Szinte a nyakába csimpaszkodva vágyakozó üzemmódba kapcsolok, ő meg mint mindig, ezt tökéletesen átlátja. Pillanatok alatt kellemesen elmélyíti a csókunkat, a fejemet kissé oldalra biccentve hagyom, hogy ajkaim kellemesen simuljon az övéihez. Az idill nem tart ugyan sokáig, de mindennél többet ér, mikor az elszakadást követően a szemeimbe nézve kiszúrom mennyire is csillognak azok.

- Szerintem minden holmim ott van, ahol lennie kell - magyarázza full komolyan, majd a hátam mögé pillantva elhúzza a száját. - Vagy ő... talán mégse - húzza el a száját újra lepillantva rám, majd fel is kacag az "ez most komoly" arckifejezésem láttán. - Vicc volt, csak egy kis poén - mosolyog félszegen, majd egy puszit nyomva a homlokomra elenged. - Most sajnos el kell intéznem egy telefont - sóhajt fel. - Jaegum egy rakat adatot nyomott a kezembe valami illegális bevándorló csapatokról. Hajnalban érkeztek a... fogalmam sincs honnan, de a lényeg hogy valahogy bejutottak. Egyenlőre úgy néz ki hogy a Red Moth területén vannak, szóval nekünk nem kell mozgásba lendülnünk csak ha telefonál a vezetőjük.